A migránsok, ha kell, idegen országra törnek, ha kell, megerőszakolják a befogadók gyermekeit. A négynapos csend után a németországi fősodor is kénytelen-kelletlen foglalkozni kezdett a tényekkel, hogy főleg szíriai menekülteknek nevezett kontinensfoglalók lányokat gyaláztak meg szerte az országban. 150-1000 fős bandákról szólnak a híradások és mára kiderült, hogy Helsinkiben, Ausztriában is hasonló rémtetteket követtek el a derék menekültek. Annak ellenére, hogy a legmaximálisabban elítéljük és tiltakozunk az emberállatok viselkedése ellen, felmerül a kérdés, vajon kik vagy milyen erők működtek közre abban, hogy idegenek hordái támadjanak szabad és független országokra, hogy magabiztosan mozogjanak azok területén úgy, hogy a törzsgyökeres városlakó sem lenne képes a rejtekutakat megtalálni, és most a legocsmányabb ösztönökre hatva a nők elleni szexuális erőszakkal teszik fel az i-re a pontot. Semmit sem állíthatunk, főleg azt nem, hogy ez a legutóbbi manőver is a háttérhatalom műve, viszont mindenesetre elgondolkodunk az események láncolatán. Ezt még szabad.

A szilveszteri örömünnepet szinte minden nyugat-európai nagyvárosban beárnyékolta a menekültnek álcázott kontinensfoglalók erőszakos tette. A más társadalmi viszonyok között szocializálódott véglények fel sem tudják fogni, hogy micsoda gyalázatos bűnt követtek el a fogadó ország írott és íratlan törvényei ellen, a törzsi rendszerükben a nő csak mint szülőgép, vagy mint másodrangú lény szerepel. Nálunk is látható volt az a kép, alább közöljük is újra, amely a migránsok totális lenyomata. 8-9, a legújabb divat szerint öltözött fiatal férfi, zsebre dugott kézzel, az évezredes viselet szerint talpig bebugyolált asszony meg húz magával 3-4 gyermeket. Az asszony mezítláb van, ami természetesen nem zavarja a férfiakat. Ez még belefér az értékrendjükbe, abba az Európába exportált viselkedésmintába, amelyben a nő másodrendű állampolgár, feladata a gyerekszülés és a kussolás, illetve a férfi egyéb kívánságainak beteljesítése.

Ezek a véglények azonban most nem elégedtek meg a munkától, gyerekneveléstől fáradt asszonyaik szoknyájának felhajtásával, friss húsra vágytak. A befogadók más viszonyok között szocializálódott gyermekeire, akiket ők a beléjük nevelt tradíciók alapján is csak meggyalázásra alkalmas, feslett nőszemélyként írnak le.

Mi lehet Európának ennél nagyobb pofon? Ezen gondolkodtam napközben, és közben lassan összeállt a kép. Idejön a világ végéről a migráns csürhe, megtámadja országunkat, egyből ő kerül a központba, és megvetően dobja el magától azt az ételt, amelyet a magyarországi szegények szívesen magukénak mondanának. Úgy tör be az országunkba, kőzáport zúdít a rendőreinkre, majd végigvonulva olyan helyeken hagyja el az ország területét, amelyet nemhogy egy idegen, de még egy környéken lakó sem ismerhet.

Közben eldobott térképek, propagandafüzetek jelzik, hogy valakik előre megtervezték és a lehető legrövidebb úton a hőn áhított Nyugatra juttatják az idegenek hordáit. Nem, nem a kis Magyarországra vágynak, ezt nekik sem lehet beadni, a szociális háló miatt a fejlett Németországba, hogy ott borítsák fel az etnikai egyensúlyt, és az egykor oly erős birodalmat multikulturális szennyországgá alakítsák át. De Magyarország becsukta a kaput, pengekerítést emelt a határra és láthattuk a vérbe folyó szemű csürhét, amint azt a jussát követelte, ami semmiképpen sem az övé. Közben nálunk is és Németországban, Ausztriában vagy Belgiumban ott van a polkorrekt, tehetetlen rendőrség, és csak napokkal később hozza nyilvánosságra azokat az eseményeket, amelyekből megtudhatók, hogy milyenek is a vadak.

Még mindig a fősodorban ott a megbonthatatlan migránsszeretet, a százszor megdobunk kővel, úgy százszor odatartjuk az arcunkat gyakorlati kifejezése, és Európa csak züllik és pusztul. Persze legalább annyira bűnösök ebben a különböző áljogvédők, migránsvédők, hálózatok, körök, akik szinte rikácsolva követelnek meg nem érdemelt jussot a vandáloknak. Itt jön be az, hogy természetesen sajnálom azt a szerencsétlen tízen-huszonéves nőt, aki rosszkor volt rossz helyen és a vadak célkeresztjébe került. Egy életre ható traumát okoztak neki ezek az emberállatok. Úgy látszik, óramű pontossággal követik a láthatatlan hatalom parancsát, hogy mindenképpen destabilizálni és a maradék büszkeségétől is meg kell fosztani ezeket az országokat. És akkor már megint csak egy valahová lyukadunk ki.

Nem állítok semmit, mert ezeket manapság börtönnel jutalmazzák. Így csak gondolkodom, és nagyon összeáll a kép. A tengeren, szárazföldön jött veszedelemtől, az idegen kultúrán át, nőink, asszonyaink meggyalázásáig és közben ott a mindenkori helyi hatalom, ami ehhez asszisztál, ami ezt elnézi, és még ilyen esetben is az idegenek pártját fogja. Ez egy vérlázító, szuperprofin összehangolt akció Európa ellen, amelyben a menekülthordák dróton mozgatott marionettfigurák. Ezzel a mostani akciósorozattal is a láthatatlan hatalom a saját pozícióját erősíti meg Európában, hiszen az egyik utolsó, még meglévő alapértéket, a férfi és nő kapcsolatán alapuló évezredes modellt támadja meg és degradálja.

Akik ezt kifőzték a nemzetközi politikai boszorkánykonyhákban, biztosra mennek, Európa immár zaklatott, segítségért kiáltó emberek halmaza, ahol nem védik meg a leggyengébbet, a nőt és gyereket, mert a hatalmon lévők azt is eladják két fillérért azét, hogy a háromszög tetején pöffeszkedő pénzember szolgálatára lehessenek.

Koldus Kálmán – Hunhír.info