A mostani menekültsimogatós világban pont azoknak az érzésével és jövendőjével nem foglalkozik senki, akik a “menekültek” mindennapjait próbálják még szabadabbá és toleránsabbá tenni. Átszellemült arcukon ott az öröm, amikor egy-egy migránst a keblükre ölelhetnek és a beilleszkedés és tolerancia nevében egyből azt hiszik, hogy velük csak gazdagabb lesz az öreg kontinens. Ők nem gondolnak napokkal későbbre, a jelen multikulturális és agymosott világában csak arra mennek, hogy minden szép legyen, jó legyen azoknak az idegeneknek, akik jól megfontolt és előre kigondolt forgatókönyv alapján készülnek Európa elfoglalására. Allah Akbar! – sziszegik a fogaik között, miközben igyekszik felvenni a legnyájasabb arckifejezést. A feléjük nyúló, segíteni akaró kezet pedig leharapják, ha eljön az idő. Európa csak néz, a liberálisok sebeiket nyalogatják és örömködnek, pár elkötelezett gondolkodó viszont a jövőbe lát. Európában a muszlim térhódítása egyenlő a nők évszázados küzdelmei, az egyenrangúság sutba dobásával, és eljöhet az az idő, amikor a kiskosztümös menedzser hölgyek egész testüket fedő ruhában maximum szülőgépeknek lesznek jók a valaha jobb napokat megélt kontinensen. Eljátszottam a gondolattal, hogy mi lesz ötven év múlva, ha a tendencia folytatódik.
Repüljünk képzeletben tíz éveket az időben és nézzük, mi az a folyamat, amelyet nem kívánok egyetlen európai nőnek sem. Először is, lazítsuk el magunkat, mondjuk valamiféle pamlagon, és készüljünk a legrosszabbik forgatókönyvre. Hiába sulykolják a liberálisok, hogy a betelepülő élősködők és migránsok az összeurópai létszámhoz képest nem befolyásolható mennyiséget alkotnak, és hiába gondolják úgy toleranciával és humánummal beoltott embertársaink, hogy ez itt másképpen megy, tudomásul kell venni: az idegen hordák beözönlése a férfi és nő kapcsolatában beállott pozitív változásokat, elsősorban az egyenjogúság kérdését is veszélyezteti. Az ottani arab nők, vagy a mostani útra keltek – híradások tucatjai bizonyítják, hogy nem is akarnak kiszabadulni ebből az évezredes másodrangú helyzetből, amelybe a férfi mint a domináns kényszerítette őket. Elég csak arra a képre gondolnom, amikor a talpig feketébe öltözött, elcsigázott arcú nő mezítláb hurcolja három gyermekét a zsebre dugott kézzel, a legújabb tornacipőkben páváskodó férfiak között. Ez már előrevetíti a szomorú jövőt. Hogy miért szomorú, egyértelműen látszik.
Az arab férfiak számára cseppet sem feltűnő, és teljesen természetes ez a kép, de ugyanúgy vannak ezzel az arab nők is. Az évezredek során kialakult a nemek közötti egyenlőtlenség abszolút a férfi javára, és a nő használati tárgy, szülőgép, gyermeknevelő és itt vége van. Miként fognak ehhez viszonyulni 20-30 év múlva azok, akik a feminista mozgalmak élharcosai? Akkor is azt mondják majd, hogy a férfi gátolja kibontakozásukat és önálló életüket? Nem, akkor már semmit sem fog mondani, mert ha véletlenül tiltakozásra nyílik ajkuk, egyből jön a pofon, verés, vagy a kirekesztés. S akkor a nő magányosan kóborol az utcákon, amelyet allahakbározó fanatikusok foglaltak el, és egy szép szóért is keményen meg kell fizetnie.
Mint a papír zsebkendő, olyan lesz sorsa. Ha az uralkodó széljárás ellen tesz, kitaszítottság lesz az osztályrésze, a mindenki belerúghat és használatba vehet rémképe, a társadalmi hierarchia legalja. El tudják önök képzelni, hogy megszűnik minden? A női magazinok, a női divat, az elszánt különcség világa, a minél többet mutassunk, villantsunk aktualizáltsága a hétköznapi életben. Akkor egyforma lesz mindenki, nyakig zárt fekete ruhában, és örülhet azért, ha nem a fenyítés, a brutalitás lesz az osztályrésze, hanem békén hagyják.
Ezzel a kérdéssel nem foglalkoznak azok a migránssimogatók, akik most kezüket nyújtják leendő zsarnokaiknak. Egyből másodrendű állampolgárok lesznek és érdekes módon ez csupán az olyan népekre jellemző, amelyek erőteljesen a vallás ópiumába menekülnek. Ez a vallás aztán lehet keresztény, zsidó, vagy iszlám, a szélsőségeknél mindenhol a nő másodrangú ember. Nem társ és egyenrangú fél, hanem egy szükséges rossz, aki azért arra jó, hogy biztosítsa a nagyszámú utánpótlást a vérgőzös ideológiák teljesítéséhez. Hányszor és hányszor halljuk híradásokban a számunkra felfoghatatlan és esztelen reakciókat a szupervallásos muzulmánok részéről: aki vét a vallás, vagy a több ezer éves megcsontosodott törvények ellen, és szexuálisan más kapcsolatot részesít, amit manapság minden retorzió nélkül megtehet egy tini, akkor a szülők vágják el a torkát.
Jól vigyázzunk tehát, az Európát betöltő allahakbározás ezt is jelenteni fogja. Az erőszakost térítést, egy idegen kultúra győzelmét, és a nők géppé redukálását. Na, ekkor már hiába sírnak a feministák, hiába rágnák a küszöböt az Európai Parlamentben a másodrangú állampolgárokra senki sem lesz kíváncsi. Marad a fekete ruhában álmodozás arról, hogy de szép is volt, amikor még szabadon és harsányan, szankciók nélkül diktatúráztak, toleranciát hiányoltak és emberi jogokat követeltek. Erre már köddé vált álom marad.
Kostás Roland – Hunhír.info