Hát bombázzuk sz*rrá, hangzik a rutinszerű válasz a (kelet-)európai átlagpolgártól, ami egyébként nem teljesen helytelen, legfeljebb harcászati megfontolások szerint, hiszen kizárólag légicsapásokkal még senki nem nyert háborút. Az Iszlám Állam azonban nem egyedülálló jelenség a történelemben. Nem is olyan régen már volt egy hasonló társaság, akik egészen sajátos elvek mentén kívánták megregulázni a szerintük dekadenssé vált társadalmat, és ezen elvekhez szorosan hozzá tartozott a rendszerellenesnek ítélt egyének meggyilkolása. Ez pedig a Pol Pot és a vörös khmerek vezette kommunista Kambodzsa.
Dióhéjban, azok számára, akik már elfelejtették a közelmúlt történelmét: Kambodzsában, mint számos más indokinai országban, a második világháború után úgy-ahogy elkezdődött az újjáépítés, mígnem be nem állított egy Párizsban kiképzett “értelmiségiekből” álló csoport, és be nem jelentette, hogy mostantól marxizmus lesz, és a nagy francia forradalom helyi változatát kirobbantva elüldözték (legyilkolták) a vezető elitet. Különböző országokban azután ez különböző eredményekre vezetett: Korea északi fele a mai napig e nagyratörő, modern és felvilágosult eszmék uralmának örvend, Vietnamban évtizedekig háború volt, Kambodzsában pedig nagyjából ugyanaz folyt, mint ma az Iszlám Állam területén, csak nem vallási, hanem ideológiai magyarázattal. A “bűnös nyugati befolyás” ellensúlyozására felszámoltak mindent, aminek értelme volt, az iskoláktól a kórházakon át az iparig, és az országot kora középkori viszonyok közé fejlesztették vissza. A városokat lerombolták, lakosaikat, mint dekadens egyéneket, lemészárolták, bár a szerencsésebbek páriaként, rabszolgaként tovább élhettek. Akárcsak az ISIS, ők is lelkesen rombolták a történelmi emlékeket. Betiltották a halászatot, amivel megszűnt a lakosság élelmiszer-ellátásának 80%-a, éhínség tört ki. Betiltották a pénzt, a kereskedelem minden formáját, kivégezték a kereskedőket, az orvosokat, a tudósokat, és mindenkit, akinek bármilyen iskolai végzettsége volt, vagy szemüveget viselt, vagy túl okosnak tűnt. Egy idő után pedig már bárkit. A család intézményét is eltörölték, a szülőktől elvették a gyerekeket, a házaspárokat pedig szétválasztották, és ha ellenkeztek, természetesen kivégezték. A 15 milliós ország lakosságából másfél-kétmillióan haltak meg a terror következtében, ebből 300 ezren éhen vesztek. Mindez 1975 és 1979 között történt.
Az Iszlám Állam nem sokban különbözik a Pol Pot vezette Kambodzsától, legfeljebb abban, hogy Kambodzsa nem szervezett terrorcselekményeket Nyugat-Európában. Vajon hogyan szabadultak meg a kambodzsaiak ezektől az őrült gyilkosoktól, és hogyan élnek ma?
A liberálisok és erőszakmentesek legnagyobb sajnálatára a vörös khmerek nem látták be, hogy rossz, amit csinálnak, és mentek el maguktól. 1979-ben az okozta a vesztüket, hogy “megelőző jelleggel” megtámadták a szomszédos Vietnamot. Az egyébként szintén kommunista Vietnam hadserege hamar megállította a kizárólag fegyvertelen civilek kivégzésére felkészült “katonákat”, ellentámadást indított, és rövidesen el is foglalták a fővárost, Phnom Penh-t. A vietnamiakat még az sem állította meg, hogy a Mao Ce-tung vezette, szintén szélsőséges kommunista Kína hátbatámadta őket Kambodzsa érdekében. A vietnami invázió következtében Pol Pot és bandája megbukott, de még a kilencvenes évekig folytatták fegyveres ellenállásukat a vietnamiak által felállított bábkormány ellen. A vietnamiak 1989-ben vonultak ki az országból, 1991-ben pedig Párizsban békeszerződést írtak alá Kambodzsával, és az ország vezetését azóta gyakorlatilag az ENSZ látja el. A békeszerződés napja, ami történetesen október 23, azóta nemzeti ünnep Kambodzsában.
A történelem tehát tisztán megmutatja nekünk, hogyan kell elbánni az ilyen államokkal. Az Iszlám Állam addig nem lesz legyőzve, míg minden olyan ország, amely érdekelt pusztulásában, nem indít szárazföldi inváziót, és gyakorlatilag gyarmatosítja a területeket, ahol a terrorizmus szárba szökkenhet. Csupán azt kell megvizsgálni, Vietnam milyen módszerrel pacifikálta Kambodzsát, hogyan vette elejét, hogy a militáns terroristák aláássák a megszállást, ahogyan ők maguk is tették az amerikaiakkal.
Bár Pol Pot soha nem felelt bűneiért, és békés öregkort élt meg, Kambodzsában ma is fognak el vörös khmereket. Ezeket rendszerint kiviszik oda, ahol áldozataik nyugszanak, és mindenféle ítélet nélkül agyonlövik. Senki nem hisztériázik az emberi jogaikért, és senkit nem állítanak bíróság elé ezért. Egyszerűen nem tekintik őket embernek. Egy napon, remélem, az Iszlám Állam “harcosai” is így végzik.
Savanyó László – Hunhír.info