A hétköznapi élettér biztonságát nem a fegyverviselés szigorításától, hanem ellenkezőleg, a fegyverviselés teljes szabadságától, illetve családja gyorsított ütemű felfegyverzésétől reméli az amerikaiak többsége.
“Hogy a számok nyelvén lássuk azt, hogy miről is van szó, egy konkrét példa. Ma egy amerikainak ötször akkora esélye van arra, hogy gyilkosság áldozata lesz, mint Nagy-Britanniában egy angol állampolgárnak, ám negyvenszer akkora az esélye annak, hogy lőfegyverrel elkövetett gyilkosság áldozata lesz, és több mint százszor akkora az esélye, hogy tömeges lövöldözésben veszíti életét. Az elmúlt ötven év során szinte minden évben volt legalább egy ilyen tömeges lövöldözés, és volt olyan év is, amikor négy. Az összesen több mint százötven ilyen eset összes halálos áldozatának a száma megközelíti a kétezret, a sebesülteké háromezer felett van, és tízezer felett azoké, aki jelen voltak, és akiknek az életét csak a szerencse mentette meg.
Ezek a megrendítő számadatok most már legalább ötven éve egyre élesebb viták forrását jelentik a fegyvertartást illetően. Hogy pontosan mennyi fegyver van magánszemélyek kezében, azt senki nem tudja megmondani. Ennek az az oka, hogy egy személy fegyverviselési engedélye elvileg több fegyverre is szólhat, és fordítva, aki megszerzett egy ilyen engedélyt, ettől még nem feltétlenül tart valóban fegyvert. Ám a legszerényebb becslések szerint is nagyjából annyi a fegyverek száma, mint amennyi az Egyesült Államok teljes népessége, tehát legalább háromszázmillió kézifegyver van magánkezekben. És e fegyverek legalább egyharmada iszonyú tűzerejű gépkarabély. Ez a szám természetesen sokszorosan felülmúlja az amerikai hadsereg kézifegyverkészletét, és nincs egyetlen nyugati ország sem, amely akárcsak megközelítené mindezt. Valójában ez a világ legnagyobb „hadserege”, és mindez egy esteleges polgárháború esetén elképzelhetetlen következményekkel járna. Érthető tehát, hogy Amerika – erről szintén nem illik beszélni – kizárólag brutális rendőrállamként üzemeltethető. A szinte mindennapos rendőrgyilkosságok, illetve a rendőrök által elkövetett gyilkosságok öngerjesztő örvénylései önmagukért beszélnek, és jó adalékul szolgálnak mindehhez.
A Kennedy-gyilkosság utáni évek során még a megkérdezett amerikaiak több mint hatvan százaléka gondolta úgy, hogy mindenképpen szükség lenne a fegyvertartás valamilyen korlátozására, ma már mindössze huszonhat százalék gondolja így. Az is önmagáért beszél, hogy a Barack Obama első megválasztását követő öt év során hatmillióról tizenötmillióra nőtt az egy év alatt megvásárolt új fegyverek mennyisége, és ötszáz-, illetve hétszáz százalékkal emelkedett a két nagy kézifegyvergyártó cég részvényeinek piaci árfolyama. (Az egyik a Sturm Ruger, a másik a híres Smith and Wesson). Vagyis mindebből világosan kitűnik, hogy a hétköznapi élettér biztonságát nem a fegyverviselés szigorításától, hanem ellenkezőleg, a fegyverviselés teljes szabadságától, illetve családja gyorsított ütemű felfegyverzésétől reméli az amerikaiak többsége. Mi mást mondhatnánk erre, mint azt: Isten óvja Amerikát!”
Hunhír.info
