Európa megtelt és lázong. Az emberek hazajöttek a nyaralásból, kiemelték feneküket a tengerek, tavak langyos simogatásából, kijózanodtak a fesztiválok sörfolyásából, felébredtek a kánikulai kómából és körülnéztek a városokban. Európa és Magyarország az ősz közeledtével már lázong a migráns-áradat ellen. Mondják, radikalizálódik a vén kontinens, és persze a pár “szélsőséges” hangtól sokkal jobban kell rettegni, mint a pár ezer betolakodótól. Nem a napi több ezer migráns, de a pár száz radikális az igazi veszély.
De kétségek ne legyenek: radikalizálódnak a migránsok is. Röszkén és Kiskunhalason, de már a sétatérnek használt zöldhatáron is lázadnak, gyújtogatnak, rendőrre támadnak, házakba és kertekbe törnek be. Tele vannak a hírek felzúdulásaikkal, a nyugati és a tengerentúli média mégis csak nyomorult sorsukról tudósít. Mainstream tévéadók a Keleti betonján, alvó gyerekek és mezítlábas kamaszok képei, no persze ne tévedj: az ételosztás látható, a csipszes zacskó már nem polkorrekt.
Tegnap a Keletinél pedig már tüntettek. Jogokért, lehetőségért. Mert bár Európa megtelt és lázong, a migráns bránere is tele, hát ő is lázong.
Öt nap, tíz nap, két hét, egy hónap. Ennyi ideje élnek emberek a pályaudvar mellett. Ennyi ideje esznek, alszanak, és – miért is lenne másként? – ürítenek a Keleti aluljárójában. Mert ők tovább akarnak menni, Németország felé.
Itt is mindenki azt akarja, hogy továbbmenjenek. A lakosság besokallt, elege van. A migráns besokallt, elege van. Senki sem akarja őket a tereken, a lépcsőházakban, a közterületeken, lepusztult gyárakban, folyópartokon. Senki nem akarja őket a gyerekeink, asszonyaink közelében. Senki nem akarja, hogy rájuk szóljanak, hogyan öltözzenek.
A migránsok sem akarnak itt lenni. Tüntettek hát egyet. Tegnap még csak mécsest gyújtottak a pályaudvar lépcsőin, mondván Európa keze véres, Európa és Magyarország tehet a 71 migráns haláláról. Hogy miért? Csak. Mert magyar rendszámú teherautóban, mert Ausztria területén találták meg őket. Bűnös hát a magyar, és bűnös Európa. Félreértés ne essék: minden ember megérdemli a méltó életet, és egy sem a kegyetlen halált. De az nem érdekes senkinek, hogy ők fizettek az embercsempésznek, ők szálltak be abba a járgányba, amit előtte láttak? Megvásárolták a halálukat, drága pénzért, felnőtt, felelős és döntésre képes emberként. Mégis újfent mi vagyunk a hibásak, Európa és a magyar keze véres, nem a valódi bűnösé. De hát kell a bűnbak és könnyű szidni a magyart. A valódi bűnös büntetése pedig majd elsikkad a médiahírek között.
Aztán tüntettek egy kört még tegnap is. Előretolva a gyerekeket, szétforgácsolt kartonpapírra írva angolul és saját nyelvükön a követelést: el innen! Mondják, a magyar emberek jók. Azt is mondják, a magyar rendőrök rosszak. Nem is jöttek hát oda a Keletinél a kékruhások. Skandált, kiabált, énekelt és táncolt a migráns csapat, a férfiak előretolták a gyerekeket, a szírek az afgánokat, és indult a körmenet. Körbe-körbe, magyar ember számára ijesztő vehemenciával és hangerővel, feltüzelt hangulatban. Sok nagyhangú férfi, néhány asszony és jó pár gyerek. Körbe-körbe, majd leülve a lépcsők előtt. Lehetőséget, jogokat követelve.
Az ország pedig nem engedi őket tovább. Mert béklyóba köti kezünket az EU. Mert nem tehetjük, nem pakolhatjuk őket buszokra, a nyugati határ felé: nesztek, itt van.
És újra, és megint a magyar a hibás. Megállítottuk mi már a tatárt, a törököt, a szovjetet, hát most megállíthatjuk a migráns hordát. Mert nekünk mindig ez a feladatunk. Köszönet érte pedig sose jár.
Varga Moncsi – Hunhír.info
