Az igazság csak akkor létezik, ha kiderül. Tökéletesen így van ez, amikor a zsidó ábrázolást a hagyományos román kultúrában mint sajátos témakört fizikai, szakmai, szellemi és erkölcsi képet, mitikus, mágikus és vallási portréba helyezik.
„Légy hálás annak, aki megszabadít tévedéseidtől, és ne haragudj, mint akit kellemes álomból ébresztenek fel.”(Galileao Galilei)
Karakterisztikus Camus Caligulája. Mert nem véletlen a hatalom tanulságokat kínáló kritikája, a zsarnokságkritika, amiként eljutunk a hatalom erkölcsétől az erkölcs hatalmáig. Ez az ismeretelméleti definíció lebegett előttem a Jeruzsálemi Héber Egyetem mellett működő Antiszemitizmust Kutató Nemzetközi Központ támogatásával Andrei Oişteanu által írt, A képzeletbeli zsidó című mű tanulmányozásakor.
A nemrég megjelent imagológiai tanulmány a román és a kelet-közép-európai zsidó kérdéssel foglalkozik. A vitathatatlan vagy éppen vitatható antiszemitizmus kérdése tárgyalásakor mi a kutatónak és a könyv fordítójának, Hadházi Zsuzsának mondunk köszönetet. Újszerű témákat dolgoz fel, kombinálja a széles körű képzettséget az intuícióval, a tudományos szigort az esztétikai követelményekkel.
Ugyan az igazság csak akkor létezik, ha kiderül. Tökéletesen így van ez, amikor a zsidó ábrázolást a hagyományos román kultúrában mint sajátos témakört fizikai, szakmai, szellemi és erkölcsi képet, mitikus, mágikus és vallási portréba helyezik. Elsősorban a rituális és mágikus praktikák, valamint a mitikus-vallási gondolkodásmód tanulmányozásának köszönhetően sikerült rehabilitálnia a dilettantizmus inváziójától súlyosan megfertőzött tudományos szempontot. Néprajzi, etnológiai és ikonográfiai utalásokból kívánja a zsidó valóságos és a képzeletbeli képét felmérni. Összehasonlító megközelítés négy irányból: időbeni, térbeli, etnikai és kulturális vonatkozásban történik.
„Csak a kígyó képes a bőrét vértelen levedleni. Ehhez hasonlatosan az ember nem tud korábbi meggyőződésével szakítani.” (Ancsel Éva) Találó a tudósítás a gonosz banalitásról című írásában Hannah Arendt ezt írja: ,,Nem túlzás azt mondani, hogy a II. világháború előtt Románia volt a világ legantiszemitább országa”, melyre Oişteanu így válaszol: azt hiszem, hogy a híres írónő kijelentése túlzott, fogadjuk el, hogy vannak bizonyos enyhítő körülmények. Paul Johnson A Zsidók történtében így nyilatkozik: az osztrákok rosszabbak voltak, mint a németek, és hogy a románok sem voltak jobbak, mint az osztrákok, sőt, bizonyos szempontból rosszabbak voltak náluk. E kijelentések szerint a románok az első helyet foglalták el az antiszemita népek sorában, közvetlenül utánuk az osztrákok következtek, és aztán a németek.
Ilyen esetben a diagnózis annál tévesebb, minél rövidebb és határozottabb. Kezdetleges vázlatok, mentális közhelyek a képzeletbeli zsidó ,,robotképe” mellett létrehozzuk az elvont,a képzeletbeli román arcképét. Egyébként, ne tégy föl olyan kérdést, amire a megkérdezett csak hazugsággal tud válaszolni, mert bűnrészes leszel a bűnben.
Mitterand Francois az igazság és hamisság kérdéseben így vélekedik: „Az igaz ügynek nincs rá szüksége, hogy igazságtalanság árán győzzön.”
Pásztori Tibor Endre – Hunhír.info – Erdély
