Lombos koronája, derekas kornak és gyönyörű muzsikának legendateremtő alakja: valaha én voltam a feltűnő szépségű Czinka Pannája.
Lányi János Sajógömör földesura volt a már kilencévesen tehetségében nyiladozó virtuóz magyar cigányzenész, legendás, mai értelemben vett cigányprímás első felfedezője 1720-ban, és a zenészcsaládból (nagyapja és apja II. Rákóczi Ferenc fejedelem udvarának muzsikusai voltak) származó szép reményű kislányt több földbirtokos saját költségén Rozsnyóra küldte, hogy ott megfelelő kiképzésben részesüljön. Így a kis Pannát képesített karmester oktatta, s a bámulatosan fejlődő tehetség már 1728-ban megalapította a kis zenekarát, egyben az első igazi „cigány bandát”, amelyben két hegedűs (egyikük a prímás, a másikuk a kontrás), meg egy cimbalmos és egy bőgős játszott. Ez volt az első ismert híressé vált magyar cigány zenekar. A Sajó partján földesuruk kis házat építtetett Panna számára telekkel egybe kötve és szolgálatában tartotta, patronálva a cigányzenekart, – ahol boldog családi életet élt Viola di Gamba cigány zenész férjével és gyermekeivel, akikkel kiteljesedett további együttese.
Úgy tűnik, – mintha ma lett volna, – Panna, a hosszú pipát szívó cigányprímás Barna Mihály öregapjától hallott mesét szívesen mondta volna tovább a vörös és drágakövekkel ékesített ruhájában az őt körölülő és rá figyelő unokáknak, ami arról szólt, hogy az akkori fejedelemnek egyik hadvezére merényletet tervezett ellene. „Hívasd magad elé és láncoltasd meg”- tanácsolta az udvari kancellár. A fejedelem magához hívatta a hűtlen hadvezért, megdicsérte kiváló szolgálataiért és nagyon előnyös állásba helyezte. Szabadon hagyta el a fejedelmét, de a szíve rabul esett. Mikor a kancellár ezt meghallotta, méltatlankodva rohant a fejedelemhez s megkérdezte, hogy miért nem verette láncokba a hadvezért. „Hát nem vetted észre, hogy a szívét megláncoltam?”- mondta nyugodtan a fejedelem. Huncut szeme, villámló tekintete, a homlokába hulló kis bodor ezüsttel hamvazott hajfürtje alól már akkor sejtette, hogy a 19. századi gróf Fáy Istvánnak és Káldy Gyulának, de még Jókai Mórnak (Szeretve mind a vérpadig), valamint a későbben elszegődő Kodály Zoltánnak (Czinka Panna balladája), Csemer Gézának (1996-ban írt színmű) is és legutóbb a 2008-ban Dusan Rapos rendezte Focus Filmben is címszereplőként, ma pedig a Czinka Pannára szívesen emlékezőkre – visszaköszön.
Czinka Panna legismertebb szerzeményei közé sorolhatók többek közt: a „Háromszáz özvegy nótája”,a „Halotti tánc” és az „Ősapáink dala”.Fennmaradt szerzeményei a legremekebb „hallgató magyar” fajtájúak, valóságos gyöngyök zenei tekintetben és minden később szerzett e fajta művek mintájául tekinthetők – jegyzi a Pallas Nagy Lexikona.
Sőtér István a kultúráról nyilatkozva azt írja, hogy az emberi kultúra nem fényűzés és nem szórakozás. A kultúra emberré válásunk, öntudatosulásunk iskolája. Akik ezt az iskolát elmulasztják, vagy félig végzik el (vagy akiket megfosztanak attól, hogy részesülhessenek benne), kívül rekednek az emberi élet egyik nagy lehetőségén. „A kultúra (…) saját belső énünk megszervezése és fegyelme, saját személyiségünk birtokbavétele, olyan magasabb fokú öntudat megszerzése, amelynek révén képessé válunk történelmi jelentőségünk, az életben betöltött funkciónk, jogaink és kötelességeink megértésére. (Antonio Gramsci)
Igen kedves emlékezetű Czinka Pannára úgy gondolunk, mint a magyar nóta jeles képviselőjére, aki életének hatvanegy évében: díszruhájában, gyémántos gyűrűjével, mellé helyezett kedves Amati-hegedűjével, melyet Csáky bíbornoktól kapott ajándékba, tért vissza Sajógömör védelmező hantja ölébe 1772-ben, 243 évvel ezelőtt, mint aki a magyar nemzet, II. Rákóczi Ferenc és a ma emlékezők szívét „megláncolta”. Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának – vélekedik Kodály Zoltán.
A Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya, a Gömör-Kishonti Művelődési Központ, valamint Sajógömör község szervezésében 2011. szeptember 10-én tartották Sajógömörben a X. Czinka Panna Fesztivált a híres prímás születésének 300. évfordulója tiszteletére.
A szülőföld barokk-klasszicista kastélyával szemben álló mellszobra őrzi emlékét.
Az Endrődi Sándor 1897-ben írt híres verse ezt mondja, ezt súgja..
Cinka Panna hegedűje,
Hegedűje –
Mintha csak a sátán maga
Hegedűlne:
Bűbájol a ringatója,
Bolondít a keserűje.
Ha vígan szól az a nóta,
Az a nóta:
Szent Dávid is táncra perdül
Fenn a holdba:
A kerek ég csupa csillag,
A kerek föld csupa rózsa.
De mikor bús a nótája,
A nótája:
Beborul a csillagos ég
Nagy rónája, –
S mintha egész Magyarország
Hervadozna, sirdogálna…
Pásztori Tibor Endre – Hunhír.info
