Lord Bothwell, Stuart Mária skót királynő következő férjének irányításával Stuart Mária első férje merényletben vesztette életét (Edinburgh, 1567. február 10.), mely a lét és a valóság alapvető formáját a listás-merényletek sorában, a híres merénylet nevet viselő kategóriában találta meg helyét. Remélnünk kell, hogy az erőszak mindig az erkölcsileg alacsonyabb rendűeket vonzza, és gyakran csak azért dicsekszenek az emberek tiszta lelkiismeretükkel, mert gyönge a memóriájuk.
Úgy, ahogy van szerve a tudatos rombolásnak, úgy a merénylet személyes, politikai vagy vallási indíttatású gyilkossági kísérlet vagy gyilkosság, amelynek mozgatórugója a fanatizmus, és célja a gyűlölt személy vagy embercsoport fizikai likvidálása, mint az eredendő bűn, úgy az ármány a gonosz fondorlat és cselszövés rejtőzik a dolgok mögött. Elmésen áskálódik, ravaszul fondorkodik és ügyességgel szervezi a feszültséget, melyért meg nem érdemelt jutalmat, tudományos címeket és díszdoktori címeket vár el. Vakbuzgóság a politikai megnyilvánulásban, egyben elvakultság a számonkérésben. Erőszakol társadalmi csoportosulásokat, feloszlatna és megszüntetne működő politikai tömörüléseket. Rendezetlen anyagi ügyeit azzal próbálja álcázni, hogy a sajtó nyilvánosságával pellengérre állít közismert közéleti személyiségeket, esetleg kiszemelt népcsoportok ellen irányuló nemtetszésének ad kifejezést.
A merénylet fogalmához tartozik még a váratlan, szelíden erőszakos felszólítás, megbízatás. A jó ízlés és béke elleni, erőszakos jogsértés és felháborító magatartás. Nem tartozik a merénylet kategóriájába az állami igazságszolgáltatás által elrendelt kivégzés, még akkor sem, ha azt szabályos ítélet nélkül vagy koncepciós per nyomán hajtották végre: ide tartoznak viszont az állambiztonsági szolgálatok által politikai okokból elkövetett gyilkosságok. “A merénylet általában a megfélemlítés, az erőszak, a terror eszköze, függetlenül indítékainak gazdasági, ideológiai, vallási vagy más jellegétől.”
Csupán a merényletek fajtáiról szólva még azt is kell tudnunk, hogy előre kitervelt szándék alapján hajtják végre. A résztvevők számától és a merényletterv kidolgozottságától függően beszélhetünk magányos akcióról, illetve a merénylet része lehet egy összeesküvésnek is. Az összeesküvés egyik esete, amikor a merénylet indítékát az elkövető(k) jól kidolgozott forradalmi vagy ellenforradalmi eszmékkel véli(k) alátámasztani. Az elkövető(k) életkorával összefüggésben Arthur Schpenhauer jegyzi meg, hogy a fiatal embernél értelembeli és erkölcsi tekintetben is rossz jel, ha az emberek tetteiben és üzelmeiben korán el tud igazodni, ha azonnal otthonos bennük, és mintha előkészítették volna, úgy lép közéjük: ez közönséges lélekre vall. Viszont ilyen értelemben a csodálkozó, meglepődött, ügyetlen és visszás magaviselet nemesebb fajtájú természetre mutat. Ami pedig az elkövetés módját illeti, az lehet késsel, lőfegyverrel, pokolgéppel, újabban repülőgéppel, vegyi vagy biológiai, tömegpusztító fegyverrel elkövetett merénylet. “Ha a merénylő tudatában van annak, hogy a merénylet során ő is elpusztul, öngyilkos merényletről beszélünk.”
Ismerős a “Felsütött a hold sugara“ dalszövegből irigyeim irigyelték, az ösvényt elkerítették, ihaja, de tyuhaja, nem deszkával, nem karóval, hanem rágalmazó szóval, ihaja, de tyuhaja.” A szövegből az ihaja, de tyuhaja helyett a rágalmazó szóra figyelnénk. (Ámbár a kettő nem zárja ki egymást!)
Immanuel Kant Érzületetikája oldja fel azt az iszonyú fájdalmat, amelyet a gyűlölet, az irigység okozott az emberiségnek. Tanítása szerint egyedül a jó akarat számít igazán jónak. “Ha olyan Istenség hitéről vagy eszméjről van szó, akit csak hatalma emel az ember fölé, és az akaratának való teljes behódolást sajátos jutalmakkal és büntetésekkel kényszeríti ki, és ha ennek alapján az ember csupán a jutalom reményében teszi a jót, amit gyűlöl, és csak a büntetéstől való félelem tartja vissza a rossz cselekedettől, ami ellen semmi kifogása nem lenne, ebben az esetben nincs többé semmiféle erény vagy erkölcsi jóság” – véli Lord Anthony Ashley Shaftesbury. Nem tulajdonít erkölcsi értéket sem a szellem kiválóságának, sem a jellemes karakternek. Így a cselekedet sem nevezhető erkölcsösnek annak alapján, amit benne megvalósít az ember, azaz nem minősíthető erkölcsösnek tartalma szerint. Erkölcsisége nem tartalmi, hanem formai meghatározás. Értéke nem abban áll, hogy mit tesz valaki, hanem abban, amint teszi, helyesebben, hogy milyen indítékból teszi azt, amit tesz.
Annak eldöntésében tehát, hogy valamelyik cselekedet erkölcsileg helyes-e, nem az számít, hogy mit akart az ember, hanem az, hogy miért akarta. Immanuel Kant csak egy egészen sajátos természetű akaratot fogad el jónak. A cselekvés erkölcsi értéke az akarat indítékában, vagy amint ő mondja: az érzületben rejlik.
A cselekvésnek sokféle mozgatója lehet – ideértve a merényletet is! – végül is a boldogságra törekszik mindegyik, bármiként is vélekedjünk arról. Van, aki az érzéki örömben véli meglelni a boldogságot; van, aki a jellem tökéletesítésében vagy másvilági üdvösségben. Következésképpen csak abban az esetben jó az akarat, ha magát határozza meg: ha nem érzéki szükségletei és a gonosz motiválják, indítják, hanem az ész. Golyóálló ész!
Pásztori Tibor Endre – Hunhír.info
