Mielőtt még mindenki eszetlenül felkapaszkodna erre a fősodor által felkapott hajóra, álljon meg a parton és gondolkozzon el egy pillanatig. Utána – természetesen szabadon – döntsön a legjobb belátása szerint. Régebben a gender fogalom mögé felsorakozott sok pozitív kezdeményezés, amelyek a nők egyenjogúságáért vagy a homoszexuális hajlamú emberek hátrányos megkülönböztetése ellen küzdöttek. Ezekkel az alapvető célkitűzésekkel minden, az egyetemes emberi jogokat tisztelő ember egyetért.
Mára viszont már megváltozott a helyzet: A “gender mainstreaming”-ben az az aggályos, hogy – a világ összlakossága cca. 3%-a érdekében – egy teljesen új ember-, és társadalomképet akar oktrojálni az emberiség “megmaradt” 97%-ára, lerombolva ezzel a civilizáció kezdeteitől fennálló, és életképes struktúráinkat. Szerintük ugyanis a „gender” teljességgel a társadalom terméke! Nézetük szerint az ember nem férfinak és nőnek születik – még ha biológiailag rendelkezik is ilyen adottságokkal -, hanem csupán a család és társadalom elvárásai nevelik őt férfivá és nővé.
Amennyiben egy a klasszikus értékeken felnőtt ember, először hall e kérdésről, azt mondhatja: ez annyira abszurd, hogy nem lehet igaz. Sokak ilyen reakciója a gender sikerét jelzi, amely – amint a tények is mutatják – elérte, hogy közel 20 év óta úgy sikerült előrehaladnia, hogy sokan közben tudomást sem szereztek róla.
Tudnunk kell azonban, hogy a gender ideológia világszerte egyre terjedő mértékben, sokszor agresszíven, jelentkezik. Megjelent a filmekben, tv-sorozatokban, a legkülönbözőbb újságokban és folyóiratokban, behatolt sok intézménybe, iskolába, egyetemre, és a legmagasabb törvényhozó testületekbe, és megjelent már törvények formájában a hazánkban is.
A gender mainstreaming szerint az ember valamiféle semleges lénynek(!) születik, és alapvető joga és képessége, hogy maga határozza meg nemét, szexuális kapcsolatainak formáját. Az utódok létrehozatalának pedig, szerintük, nem egyetlen útja a hagyományos házasság. A gender-ideológia így eljut a nemek, sőt a család tagadásáig. Pontosabban: szerintük a nemek közötti egyenlőség elérésének feltétele a férfi és női nem, illetve a házasság és család megszüntetése.
A gender-ideológia fontos előkészítő lépése a homoszexualitásnak, mint önálló nemi valóságnak elfogadtatása, mert így beigazolódnék, hogy nemcsak két nem létezik, hanem legalább három. A távlati cél azonban ennél is több: a nemek teljes átstrukturálása. A pekingi konferencia (1995) ENSZ-jelentésének főszerkesztője, az ideológia képviselőivel egyetértésben kijelentette: hogy a férfi és női gender, “a társadalom konstrukciói”, amelyeket meg kell szüntetni… “Nem két nem létezik, hanem öt: így nem férfiakról és nőkről kellene beszélnünk, hanem heteroszexuális nőkről és homoszexuális nőkről, heteroszexuális férfiakról, és homoszexuális férfiakról és biszexuálisokról” (és hatodikként a transzvesztitákról). A gender egyik leggroteszkebb állítása: hogy a homoszexualitás genetikus adottság; ezt sokszor halljuk. De egyidejűleg azt is állítják, hogy férfi és nő viszont nem genetikus adottság alapján lesz azzá, hanem csak a társadalmi elvárás alapján.
Ilyen távlatban kell tehát megítélnünk, amikor felvonulásokkal, filmekkel, színdarabokkal, plakátokkal, iskolai rendezvényekkel, propagálják a homoszexualitást, illetve védelmükben világszerte feltűnő megmozdulásokat (lásd most ez az akció) szerveznek.
A gender új ideológiája, és annak követői az ENSZ által rendezett 1995-ös pekingi női világkonferencián léptek nyilvánosságra. A konferencia záródokumentumában vezették be hivatalosan a “gender mainstreaming” kifejezést; vagyis a “társadalmi nem” fő irányként való érvényesítését. A gender mainstreaming, mint a melegek, biszexuálisok, transzszexuálisok elismeréséért, egyenrangúságáért és mint a kérdés hirdetéséért folytatott harc jelenik meg.
Ennek megfelelően – a hagyományos értékek képviselőinek tiltakozása ellenére- a csúcstalálkozó dokumentumából kiiktatták ezeket a kifejezéseket, hogy apa, anya, feleség, férj, mert ezek túlhaladott, konzervatív nézeteket sugallnak. A “nem” (sex) fogalmát – amely a természetes kétneműséget fejezi ki – pedig kicserélték a gender fogalomra, amely semmilyen nemhez nem kötődik, és tetszés szerint megváltoztatható.
1995-ben az ENSZ – az emberi egyenlőség elve alapján – elkötelezte magát a „gender mainstreaming” elmélet mellett, 1996-ban követte őt az EU, 2000-ben a német szövetségi kormány, majd más országok, 2006. január 11-én az Európai Parlamentben elfogadták a homofóbiáról szóló határozatot.
Ez arra szólít fel, hogy Európa országaiban legyen büntetendő cselekmény, ha valaki „félelemmel, idegenkedéssel szól a homoszexualitásról, illetve a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyekről, mert ez a rasszizmushoz, az idegengyűlölethez, az antiszemitizmushoz hasonló magatartás”. Mindez megítélésem szerint tudatos összemosása az egymástól teljesen független társadalmi jelenségeknek annak érdekében, hogy könnyebben fogadtassák el azt a közvéleménnyel.
Azon személyek számára pedig, akik nem értenek egyet a nemek átstrukturálásával, meg is alkották a megbélyegző – figyelem! – neveket: ők a homofóbok, a “homofóbia” képviselői, vagy “heteroszexisták”. Imigyen a korábban a kirekesztettekből – kirekesztők, a megbélyegezettekből – megbélyegzők lettek. Nem ismerős ez nekünk a történelemből?
Az idézett EU-javaslat sürgeti a tagállamokat, hogy tartsanak oktató jellegű tájékoztatásokat és a homofóbia elleni kampányokat az iskolákban, az egyetemeken és a médiában, továbbá közigazgatási, bírósági és jogalkotási eszközök révén erősítsék a homofóbia elleni harcot.
2008. február 13-án az EU útmutatót adott munkatársainak hogy ne használjanak nemekre utaló kifejezést (pl. ne mondják azt, hogy tanárnő vagy tanár, helyette mondják azt, hogy “tanerő”, nehogy sértő legyen a kifejezés azokra, akik sem férfinak sem nőnek nem érzik magukat.)
2008. szeptember 3-án az Európai Parlament döntést hozott, hogy a tankönyvekből, számítógépes játékokból, marketingből, plakátokról száműzni kell a sztereotip férfi és női magatartásformák megjelenítését. Tehát ne a nő varrjon, vagy főzzön a képen, hanem a férfi, ne a férfi vezesse a motort, hanem nő. A gender ideológia szerint lehetővé kell tenni, hogy mindenki maga válassza meg nemét. Ezért a gyermekeket nem szabad nővé vagy férfivá nevelni.
2009-ben az Egyesült Államok írt alá egy ENSZ-nyilatkozatot, mely a szabad szexuális orientáció egész világra kiterjedő védelmére szólít fel.
Sorolhatnék számtalan példát a gender ideológia gyakorlati – számomra megdöbbentő, és elfogadhatatlan –megvalósulásáról, nyomulásáról a világban, ám ezeket a híreket nincs módom ellenőrizni, ezért nem citálom ide. Az eddig felsoroltak azonban talán elegendőek lesznek arra, hogy így is lássa mindenki, hogy miért is tartom család-, és vallásellenesnek ezt a káros eszmerendszert, amelyet rosszabbnak ítélek meg még a marxista ideológiánál is, mert nemcsak az emberek utolsó védőbástyáit a családot, és a vallást ostromolja, hanem – ideológiai alapon – magát a természetet is meg akarja erőszakolni.
Tamaskó László Ferenc – Hunhír.info
