Vannak az életnek naiv és euforikusnak tűnő pillanatai, mikor a jövőt napfényesnek képzeljük el, az hisszük, hogy az élet negatívumait mindörökké magunk mögött hagyhatjuk. Kimosolyogva a negyedszázaddal ezelőtti önmagunkat, 1990 tavaszán a frissen létrejött demokrácia illúziói közepette is sokan bűnmentesnek, a becsületesség kiteljesedésének, abszolútumának véltük a jövőt, az akkor létrejött politikai berendezkedést. Az eltelt negyedszázad folyamán új, sok esetben már azóta született emberek léptek be a munkába, sportba, kultúrába, politikába, és mondjuk ki nyíltan a bűnözésbe is. Az 1990 előtti bűnelkövetéstől eltérően azonban e területen a társadalom változásának folyamataival együtt egészen új jelenségek-új szereplők tűntek fel, különösen mintegy évtized óta. Sajnos elkeserítő és borzalmas eseményeknek lehetünk tanúi.
A büntetőjogászok, kriminológusok kialakított rendszerek, specifikumok alapján próbálják kategorizálni, rendszerezni a bűnözést. Léteztek, léteznek országtól, korszaktól független, mondhatni állandó bűncselekmény-kategóriák. Ide sorolhatóak az élet és testi épség elleni indulati indíttatású, a bizonyos vagyon elleni, a megélhetési kategóriába sorolható bűncselekmények. Szintén rendszertől és országtól függetlenül visszatérően megjelennek a beteges nemi indíttatású bűncselekmények.
A nagyon eltérő politikai-társadalmi rendszerek ellenére mindezen típusú bűncselekmények jelen voltak az 1990 előtti mintegy kétszáz év jogtörténetében is, és az adott korszak jogfilozófiája, törvényei alapján szankcionálásra is kerültek. Az utóbbi negyedszázad folyamán azonban a bűnözés egészen új szociálpszichológiai, szervezeti, kulturális stb. arculatokat öltött. Tehát a társadalmi, gazdasági, kulturális, társadalompszichológiai folyamatok teljesen új formákat adtak a bűnözésnek. Olyan jellegzetességeket, melyekkel a mai középkorú generáció 1990 előtt nemigen találkozhatott.
Próbáljuk meg körbejárni napjaink bűnözésének motivációit, feltételrendszerét és a kiküszöbölés lehetőségeit. Sajnos az össztársadalmi folyamatokat nemigen szokták elemezni.
Bizonyos említett, egyéni pszichikumból, hajlamokból következő bűncselekmények sajnos folyamatosan visszatérnek, ezek esetében főként a pszichiátriai prevenció szükségességét kell aláhúznunk. Sajnos hazánkban azonban szinte nem is létezik pszichiátriai ellátórendszer, ezért az ilyen típusú cselekményekre hajlamos személyek látensek maradnak, kiszűrésükre, gyógykezelésükre nemigen kerülhet sor.
A rendszerváltás folyamatai százezrek egzisztenciája igazságtalan és igazolhatatlan tönkremenetelét, más százezrek sok esetben érdemtelen meggazdagodását eredményezte. E tekintetben – bár nem helyeselhető és elítélendő – de talán megérthető a létfenntartásért folytatott megélhetési bűnözés, hacsak nem párosul más jellegű élet- és testi épség elleni bűncselekményekkel. E kategória egyébként rendszerektől függetlenül létezik.
A rendszerváltás új jelensége a bűnszervezetben történő maffia jellegű tevékenység. A rendszerváltás körül még országosan talán csak mintegy húsz ilyen szerveződésről beszéltek, mára már jóval több létezhet.
A korábbiaktól eltér az elkövetők kegyetlensége, még ha nem is a szervezett bűnözésről beszélünk. Ha megpróbáljuk kielemezni a motivációkat, a kisebb vagy nagyobb bűnszervezetek célja az anyagi-pénzügyi erőforrások megszerzése, a felettük lévő uralom lehet. Többfajta formában működhetnek, a zsarolástól az előre megfontolt emberölésekig, leszámolásokig számos eszközt bevethetnek. Inkább az utóbbi másfél évtized posztmodern médiája egy része aláásta a korábbi erkölcsi elveket, felvillantotta a munka nélküli luxuséletmód lehetőségeit, mely sokak számára vonzerővel bír. A média egy részéről legitimációt, vagy éppen toleranciát kaptak a különféle szinteken megjelenő szervezett bűnözés, drog, prostitúció stb.
A hatalmas társadalmi kontrasztok, a könnyű meggazdagodás szirénhangjai csábító erővel bírnak a labilis erkölcsi, vagy egzisztenciális helyzetű fiatalok irányába. Hazánkban 1990 után sok nyugati államnál is liberálisabb rendszer jött létre, ez a jogrendre és az igazságszolgáltatásra is érvényes. Folyamatosan mérsékelték a büntetési tételeket, nehezítették, bonyolították az eljárási rendet.
A közvéleményt főleg a védekezésre képtelen gyermekek, nők, idősek ellen elkövetett élet- és testi épség ellen elkövetett bűncselekmények kavarják fel. A minden indok nélküli kegyetlenségek elkövetőit minden bizonnyal felbátoríthatja a várható enyhe ítélet, akár szervezett, akár egyéni elkövetők. Ilyenek voltak az utóbbi napok szörnyű példái is.
Mindenki tudhatja, hogy a globalizációs erők érdekében a rombolást, az anarcho-kapitalizmust képviselő szabadkőműves és libertáriánus jogászok végzik, roncsolva hazánk jogrendszerét és erkölcsi viszonyait. Tehát a bűnpártolás politikai-jogi hátszelet is kap.
A Makó környákén 2006-ban egy fiatal lány megerőszakolója, felgyújtója kapcsán a szegedi liberális sajtó a 16 éves elkövetőt mint „gyilkos kisgyerek” emlegette. Más estetekben is kitalálnak valamiféle ömlengő mentegetést. A legújabb tragédiából megállapíthatjuk, hogy szintén ostobán liberális szabály a dohányboltok kirakatainak elsötétítése, mely bizonyára azt szolgálja, hogy egy kiskorú még vizuálisan se találkozhasson az alkohol és a nikotin látványával. Zárójelben: sajnos ezeknél sokkal károsabb hatások is érhetik a gyermek- és a fiatalkorúakat. Elég, ha a budapesti meleg-parádék képeit láthatják. 2010-ben a gender-szabályozásssal korlátozták a kicsik nemi identitásra történő nevelését.
Itt nem a természetes, és kötelező, a tényeknek és a számarányoknak megfelelő kegyelet és emlékezés ellen szólunk, de elfogadhatatlan, hogy példaként Kecskeméten egyes általános iskolák alsósainak holokauszt filmeket vetítenek, a végeredmény az lett, hogy a 6-7 éves kicsik még aludni sem tudnak. Egyes középiskolákban pedig a diákok ingyen kapnak egy többek között Horthy Miklós „háborús bűnösségét” sulykoló könyvecskét, mely nemzettudatuk rombolja, fertőzi.
A zárójelet bezárva, az eredeti kérdéskörhöz visszatérve mit is lehetne tenni a súlyos bűncselekmények ellen?
Bár a kormányzat sokat tesz a hátrányos helyzetű rétegekért, de a jelenlegi elitista és neoliberális berendezkedés további korrekcióval százezrek, milliók életviszonyain lehetne segíteni. Bár mindettől függetlenül kimondhatjuk, hogy a szegénység és a bűnözés között közvetlen összefüggés nincs. Százezrek, milliók éltek-élnek Magyarországon tisztességesen, viszonylagos szegénységben. Ma nemigen foglalkozik hazánkban senki a fiatalok helyes és tartalmas jövőképe felvázolásával, megfogalmazásával.
A pszichiátriai ellátórendszer felépítése kiszűrhetné a beteges motivációjú, indulat- és érzésvilágú személyeket.
Diokléciánus római császár főként a gazdasági bűnökkel, árdrágítással kapcsolatosan úgy vélekedett, hogy az emberi természet önmagától a legritkább esetekben hajlik a jóra, a kényszerítés, a korlátok viszont elősegítik a polgári kötelességteljesítés és jogkövetés érvényesülését.
Természetesen itt nem a IV. századba kell visszalépni, csak felismerni e sztoikus kijelentés hatására, hogy az emberi tevékenység korlátokat igényel. Ezeket a klasszikus nemesi-nemzeti liberalizmus is megfogalmazta. Gr. Batthyány Lajos 1848 tavaszán úgy nyilatkozott, hogy: „A szabadság kérdése a rend kérdése.” Tehát elvetette a szabadság parttalan értelmezését.
Dr. Pálinkás György az ismert, kiemelkedő bíró pár éve a Demokrata számára kifejtette, hogy a súlyos, életellenes bűncselekményeket a védekezésre képtelen ártatlan áldozatok /gyermekek, nők, idősek/ szempontjából helyes vizsgálni. Az elkeserítő és borzasztó bűncselekmények rendszeresen felvetik az 1988 előtt hazánkban is alkalmazott halálbüntetés kérdését. Ha példaként Japánban és az USÁ-ban működik e jogintézmény bizonyos rendkívül súlyos bűncselekmények esetében, az EU-ban is lehetne beszélni róla, bár a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés sűrűbb és konzekvens alkalmazása is elegendő lenne. Megfelelő feltételek mellett a TÉSZ elrettentőbb lehetne, mint a halálbüntetés.
Nehezen érthetőek a kis- és fiatalkorúak esetében alkalmazott liberális szabályok. Itt természetesen nem kis értékű bolti lopásra kell gondolni, hanem súlyos élet- és testi épség elleni bűncselekményekre.
Nehezen fogadható el, hogy egy utóbbi jellegű cselekmény esetében nem vonható felelősségre a 14 év alatti elkövető eltérően Nyugat-Európa államaitól. Az is nehezen érthető, hogy egy 14-18 éves, vagy a 18-20 éves elkövető a legsúlyosabb bűncselekményekért is csak korlátozott időtartamú szabadságvesztést kaphat, azt is általában harmadolják.
Sajnos itt ki kell mondani, hogy a hazai cigányság köreiben léteznek deviáns szubkultúrák. Természetesen ez nem általánosítható, igazságtalan lenne a tisztességesen, munkából élő értékes cigány honfitársainkra, akik szégyellik és megvetik a bűnözésből élő rétegeket. E kérdés speciális és többoldalú megoldásokat igényel. Egyébként ezért is káros és veszélyes a balliberális erők és egyes kormányzati tényezők által differenciálatlan módon meghirdetett rasszizmus elleni harc, vagy a roma holokauszt történetietlen értelmezése és kommunikálása, mert ezzel csak az érintettek önkritikátlan önvédelmi reakcióit és reflexeit erősítik.
Nincs közvetlen összefüggés a bevándorlás és a bűnözés között, azonban nemzeti konzultáció nélkül is világos lehet mindenki számára, hogy veszélyeket hordozhat. Észak-Afrika és Közel-Kelet erős, autoriatív rendszerei megdöntésében a nyugat-európai hatalmaknak is szerepük volt, a terheket is jórészt nekik kellene vállalniuk. Nyilvánvalóan e szerencsétlen tömegek a polgárháborúk, az éhhalál elől menekülnek, de hozhatják magukkal szervezett bűnbandáikat és a fanatikus, látens terrorista sejteket. Erre példa a dél-itáliai albán bűnbandák, vagy a franciaországi és angliai iszlám szélsőségesek.
Azonban a nyugati társadalmak demográfiai és a munkaerőgondjain esetlegesen egyes csekély, integrálható csoportjaik segíthetnek, természetesen gondos szűrések után. Talán még hazánkban is.
Kevesen tudják, hogy hazánkban egyes mezőgazdasági idénymunkák jelentős részét romániai /román, magyar és cigány/ munkaerő végzi, akik egy része szinte kis enklávékat alakít az Alföldön. Bizonyára erről nem hallottak a magukat a komprádor elit pozíciójába vágni szándékozó az ingyen internetért, „sajtószabadságért”, bizonyos ruhatár szakokért rituálisan tüntető budapesti értelmiségek és fiatalok. Nem általánosítva, de itt is kimondhatjuk, hogy az átbulizott egyetemi-főiskolai évek után jól fizetett és magas presztízsű, értelmiségi vagy a tercier szektorban betöltött állás kellene nekik, mint ma a politika és média által havi százezrekkel és milliókkal kitömött haveroknak. Miközben vidéken középkorúak és fiatalok is örülnek a 60-80 ezer forintos jövedelmet hozó állásoknak.
Összegezve tehát, a hazai bűnözés prevencióját, visszaszorítását, a nemzeti-szociális közösséget építő, az életviszonyokat javító, a keresztény-nemzeti és az erkölcsi nevelést érvényesítő, a rendet, a törvényeket szigorúan fenntartó és betartató erős állammal lehetne elérni.
Károlyfalvi József – Hunhír.info