La grande nation! I. Napoleon (Bonaparte 1768-1821) 1797-ben kiáltványt intézett az olaszokhoz, amelyben a franciákat így nevezte: a nagy nemzet! Nem kicsi!
Lényeges szerepe többé nem ignorálható kiegészítő, hanem felségjelzés és üzenet, jelvény és eszme, egy nemzet szeme fénye: a zászló. A nemzet meghatározott színű textilanyagból készült és ábrával díszített, rúdra rögzített vagy árbocon keresztrudas nyélhez erősített zászlóját: nemzeti zászlónak nevezzük. A magyar nemzeti színek: a piros (vörös) szín az erőt, a fehér a hűséget, a zöld pedig a reményt fejezi ki. Megkülönböztető jelvényünket korszerű jelzéssel küldjük a világba: fény- és rádió-jelzéssel, elektronikus azonosítással. A meggyőződésünknek tartozunk azzal, hogy higgadtan védjük – Füst Milán.
Úgy őrzi a zászlót, mint a szeme fényét (Móz.V.32,10) az igazság látszatával megtévesztő, ügyes ámítással, csalással, a figyelmet a lényegről, a valóságról elterelő megnyilvánulással szemben az önkéntesekből létrehozott 47. zászlóalj (2-4 gyalogos műszaki századból álló katonai alakulat). Ez a zászlóalj több mint tizenöt ütközetben vett részt, híven bizonyítva a hűséges vitézséget. Nagykanizsának a horvátoktól való visszafoglalása után végigharcolták a Dunántúl nyugati és északi részét, a Tiszántúlt, a Duna-Tisza közét, a Vág mentét, és Felső-Magyarországot. Kitüntették magukat a tavaszi hadjáratokban Nagysallónál, de legdicsőbb tettük: a részvétel volt Budavár visszavételében. Elsőként jutottak a vár fokára, és tűzték ki oda a nemzeti lobogót. Ennek láttán, nekik szólt Görgey tábornok elismerő felkiáltása: Ott lobog a trikolór! Éljen a honvéd!
Ugyancsak így tett egy köveskáli asztalosmester, Kanczdán Lajos az 56. honvédzászlóalj tagjaként tizenhárom csatában harcolt Kanizsától Kápolnáig, mind Isaszegtől Komáromig, „sem tettben, sem lélekben nem hagyva cserben” a zászlót – jegyzi a jó ítélőképességű korabeli krónikás.
Csodálatosak a magyar zászlóval kapcsolatos bejegyzések a Pallas Nagy Lexikonban. A bécsi Képes Krónikában több helyen a magyar sereg vörös zászló alatt harcol, melyen sólyomféle fekete karvaly (turul) madár képe volt látható. De ugyancsak a Képes Krónikában egy helyen vörös-fehér csíkos zászló fordul elő. Nagy Lajos fegyverzetén szintén a vörös-fehér szín fordul elő. II. Endrének egy 1222-ben (Aranybulla esztendeje) kelt okmányán a pecsét vörös-fehér-zöld selyemzsinóron függ. Ilyen színű zsinórt még számos más hivatalos személyek által kiadott okmányon találunk, mind a vegyes, mind a Habsburg-házból származó királyok alatt.
Magyarország színei gyanánt; tehát a vörös-fehér-zöld szerepelt. Az 1848. XXI. T.-c. 1. paragrafusa pedig elrendelné, hogy „a nemzeti szín ősi jogaiba visszaállíttatik, s a háromszínű rózsa polgári jelképül fölvétetik s minden középület s közintézetnél nyilvános ünnepek alkalmával s a magyar hajókon a magyar nemzeti lobogó és országos címer használtatik.”
Íme, mi történik Kubában a forradalom idején? Hogy a forradalomban való részvétellel vádoltak egy angol honpolgárt is. Hiábavaló volt minden diplomáciai közbenjárás, halálra ítélték. Elkövetkezett a kivégzés napja. Felolvasták az ítéletet… Még néhány pillanat s végre is hajtják az ítéletet. A vezénylő tiszt meg akarta adni a jelt a kivégzésre, amikor az elítélthez ugrott az angol konzul és ráterítette az angol lobogót, majd ugyanazt tette az amerikai konzul is és így kiáltott: „Most lőhettek, de golyótok az angol és amerikai lobogót fogja eltalálni.”
Így a zászló védelme alatt vezették el az elítéltet.
Pásztori Tibor Endre – Hunhír.info