1948-49 után a magyar történelmi egyházaknak arra kényszerpályára kellett lépniük, melyet a kommunista pártállam jelölt ki számukra. E helyzet megtalálta a megfelelő szereplőket is. A Magyarországi Evangélikus Egyházban a kommunizmussal szemben kritikus pozíciót elfoglaló Ordass Lajos püspök a Rákosi-rendszerben két évre börtönbe került, 1958-ban pedig a kádári Állami Egyházügyi Hivatal nyomására kellett távoznia. Őt váltotta fel 1958-tól 1987-ben bekövetkezett haláláig Káldy Zoltán (1919-87). Nehéz véleményt formálni egy korszakról és egyházi főszereplőjéről még ma is, mikor a jóval szabadabb viszonyok között is nagyon erős nyomás nehezedik a magyar történelmi egyházakra az álbaloldal, a cionizmus egyes szélsőségesei és a szabadkőművesség részéről.
Hanem szeretni is
Korányi András: Káldy Zoltán életrajza
Luther Kiadó Bp. 2012.
Talán furcsállhatják a kedves olvasók a Hunhír tematikájától kissé távoli, egyháztörténettel foglalkozó könyvértékelést, azonban olyan általános kérdéseket is érint és felvet, melyek szinte minden keresztény magyar embert érdekelhetnek.
Kiindulópontként hadd szögezzük le, a magyar lutheranizmus, egyházunk 5-6 százalékos létszámánál összehasonlíthatatlanul jelentősebb szerepet töltött be a magyar történelemben, kultúrában. Elég, ha jelezzük Hajnóczy József, Berzsenyi Dániel, Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Bajcsy-Zsilinszky Endre nevét, történelmi szerepét. E sort sokáig lehetne folytatni.
Rendszeresek Kecskeméten a közös református-evangélikus egyháztörténeti-teológia esték. Március 3-5. között az egyik alkalom, Korányi András teológiai professzor előadásában Ordass Lajos és Káldy Zoltán püspökök életútjával foglalkozott. Itt vehettük kézbe – kissé késve – az előadó és szerző Káldy Zoltán püspök életútjával foglalkozó művét.
1948-49 után a magyar történelmi egyházaknak arra kényszerpályára kellett lépniük, melyet a kommunista pártállam jelölt ki számukra. E helyzet megtalálta a megfelelő szereplőket is. A Magyarországi Evangélikus Egyházban a kommunizmussal szemben kritikus pozíciót elfoglaló Ordass Lajos püspök a Rákosi-rendszerben két évre börtönbe került, 1958-ban pedig a kádári Állami Egyházügyi Hivatal nyomására kellett távoznia. Őt váltotta fel 1958-tól 1987-ben bekövetkezett haláláig Káldy Zoltán(1919-87).
Káldy Zoltán édesapja Káldy József is evangélikus lelkészként szolgált Iharosberényben. Káldy Zoltán 1937-ben jeles eredménnyel érettségizett a soproni evangélikus gimnáziumban, majd az itteni hittudományi karon folytatta tanulmányait, 1941-ben Kapi Béla püspök lelkésszé szentelte. Ezt követően Pécsett segédlelkészként, lelkészként, 1954-től esperesként hűséges szolgálatot végzett a hívek között.
1958 folyamán a Kádár-rendszer lojális vezetést akart az evangélikus egyházban is. Ez év augusztusában az állambiztonság is kapcsolatot alakított ki Káldy Zoltánnal, majd az Állami Egyházügyi Hivatal jóváhagyta kinevezését, püspöki beiktatására 1958 novemberében került sor.
Az ekkor fiatal, 39 éves püspök felismerte a geopolitikai, társadalmi realitásokat, az egyház helyzetét, saját tevékenységét és szerepét ezekhez igazította. Mindenki tudja, hogy a magyarországi kommunista rendszer 1948-49 és 1989 közötti története az egyházakhoz fűződő viszony tekintetében is több periódusra osztható. Az 50-es évek éles vallás- és egyházellenességét a 60-as évtizedtől körmönfontabb nyomás, enyhe és minimális engedmények váltották fel. Ez akkor mindemképp előrelépésnek tűnhetett. Káldy Zoltán kezdetben próbált több vasat is tartani a tűzben, a környezetére ráépült III/III. jelentése szerint erősíteni próbálta Ordass Lajos embereit az egyház „haladó erőivel” szemben.
Káldy Zoltán sokoldalú tehetséggel megáldott ember volt, magas szintű intellektusa, nyelvtudása, kiemelkedő prédikációs képessége alkalmassá tette bizonyos nemzetközi, egyházi diplomáciai feladatok betöltésére. Erre a konszolidálódó Kádár-rendszernek is nagy szüksége volt. E tevékenységre a Lutheránus Világszövetségben és az Egyházak Világtanácsában, a Keresztény Békekonferencia szervezetében, keretében nyílt lehetősége.
Nyilvánvalóan a magyar egyházak helyzete nem volt elvonatkoztatható a 60-as évtized európai szembenállásától. A szovjet diplomácia az említett egyházi és egyházközi szervezeteket is a saját céljai irányába presszionálta. Ilyen követelmények voltak az európai határok elismertetése, a „nyugatnémet revansizmus” elleni harc, stb.
Káldy Zoltán bizonyára optimistán állt az egyház javuló lehetőségei előtt, túlértékelhette a nemzetközi kapcsolatok fejlődésének lehetőségét. Ez tükröződik vissza az 1964-es pozsonyi díszdoktori székfoglaló beszédében, kifejezve azon reményeit, hogy a Duna hullámai el fognak mosni minden, a népeket szétválasztó ellentétet. E remény máig beteljesületlen…
Karrierje folyamatosan felfelé ívelt, helyzete az egyházon belül stabilizálódott a 60-as és 70-es évtized fordulójára. A szerző pontosan határozta meg, a püspök szocializálódott a már konszolidált Kádár-rendszer által neki szánt szerephez. Ezek a feltételek adta viszonylag szabad egyház működésének látszata és a szovjet blokk bizonyos külpolitikai prioritásainak a nemzetközi egyházi szervezetekben történő képviselete voltak.
Mindennek a belső ára pedig a magyar múlt, a Horthy-korszak, 1956 igazságtalan elmarasztalása, az akkorra gazdasági és szociális eredményeket is felmutató rendszer politikai támogatása voltak. A püspök két országgyűlés ciklusban is országos listáról képviselő lett.
Káldy Zoltán kidolgozta a diakóniai teológia koncepcióját, melynek lényege az egyház a szocializmusban betöltött szolgáló szerepe, missziója volt. Természetesen ez a körülményekhez való viszonylag jó igazodás volt, elméletileg kiindulópontot teremthetett volna a továbblépéshez egy kis egyház esetében. Azonban, mivel a pártállam az egyházat megfosztotta intézményeitől e feladat gyakorlati kivitelezése csak elmélet maradhatott. A püspök érdemének tekinthetjük az egyház stabilitását, a külső támadásoktól való védelmét.
Káldy Zoltán szerepe, befolyása folyamatosan erősödött a Lutheránus Világszövetségben és az Egyházak Világtanácsában. Pályája csúcsára 1984 nyarán, a Lutheránus Világszövetség budapesti kongresszusán érkezett el, amikor a szervezet elnökévé választották. E pillanatban bizonyára igazolva érezhette több mint negyedszázados egyházvezetői elveit. Bizonyára hitt a rendszer határait egyszer majd túlhaladó fejlődésében, evolúciójában, a konvergenciában, ezért utalhatott, célozgatott ekkoriban többször az iskolák majdani visszaszerzésére.
Az előadást követően, a szerzőtől kapott válasz alapján érthettem meg, miért is támadta Káldy Zoltán oly élesen a búr és a namíbiai német evangélikus egyházakat. Bár elvileg nemigen fogadható el az apartheid, azonban akkor Magyarországról nem lehetett megérteni az ottani hatalmas civilizációs különbségeket és konfliktusokat. Zárójelben, bizonyára még Izraelből sem, hiszen jó fegyverüzleteket kötöttek az apartheid államokkal, zsoldosokat képeztek. Káldy fellépése ez esetben a keleti blokk külpolitikai céljait és a fekete-afrikai egyházi vezetők megnyerését, így előrehaladása kikövezését is célozhatta.
A politikai céloknak alárendelten alkalmazhatott talán túlzott szigort, keménységet egyes lelkészekkel szemben, mely azonban az emberi, kollegiális kapcsolatokat rombolhatta. Mindettől függetlenül azonban, mikor a jó igehirdető lejött a szószékről, tudott közvetlen, humoros, barátságos és szeretetteljes lenni a gyermekekkel, az egyszerű gyülekezeti tagokkal is. Ez nyilvánult meg többször, mikor példaként feleségével Kecskeméten szeretet-vendégségeken vetítésekkel illusztrált előadásokat tartottak.
Kierkegaard szerint az életet előretekintve éljük, visszatekintve értjük meg. Káldy Zoltán korai, tragikus halála miatt nem érhette meg az egyház megújulását. Életútja, mely hordozott gyenge pontokat, ellentmondásokat, jelentős értékeket is, mára a történetiség dimenziójába került. Vezetése periódusában az egyház a korábbiakhoz képest kissé előrelépett, erősödött.
Nehéz véleményt formálni tehát egy korszakról és egyházi főszereplőjéről még ma is, mikor a jóval szabadabb viszonyok között is nagyon erős nyomás nehezedik a magyar történelmi egyházakra az álbaloldal, a cionizmus egyes szélsőségesei és a szabadkőművesség részéről.
Tanulságokat csak Krisztusra tekintve vonhatunk le Káldy Zoltán életútjából.
Korányi András könyve két részből áll. Az első egy életrajzi összefoglaló, a másik pedig a vonatkozó dokumentumok közlése. Olvasmányos, érdekes könyv, bár az életrajzi részben szívesen olvasnánk további részleteket, életrajzi elemeket is. Csak javasolhatjuk minden egyháztörténet iránt érdeklődőnek. Remélhetőleg egyszer digitalizálva is olvashatják majd a világ magyar evangélikusai.
Fotók: Archív
Károlyfalvi József – Hunhír.info