Véget ért a várva-várt – az LMP által kezdeményezett, a Jobbik és az MSZP által támogatott – Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerségről (TTIP) szóló parlamenti vitanap. Okosabbak nem lettünk, világosabban nem látunk. Az ilyen, vagy olyan oldalról csepegtetett információk azt ugyanis nem teszik lehetővé, hogy objektív képet, ítéletet alkossunk erről az USA és az EU között megkötendő – szabadkereskedelmi egyezménynek álcázott – paktumról
Paktumot mondtam, pedig a jelen állapotában, azt inkább egy USA diktátumnak minősíthetnénk. A megállapítás nem túlzó, ha egyesek fel is kapják ezért a fejüket.
Sokat nem tudtunk meg, hisz azt tulajdonképpen a jelenlévő eu-s, és magyar parlamenti képviselők is elismerték, értékelhető információk csak korlátozottan vannak a birtokukban!!!
Mi elégedjünk meg csak a morzsákkal? Nekünk csak ez juthat?
Íme, az egyik finomfalat. A vita során kiderült, hogy közel egy éve folyamatosan kábítottak, altattak bennünket azzal, hogy a majd aláírandó egyezményt a nemzeti parlamenteknek ratifikálniuk kell. Elhangzott: ez bizony nincs kőbe vésve ?! Ezt még nem döntötték el a hátunk mögött?! Bravó! Egy oda!
„ Az egyezménnyel mindenki jól jár majd” Az ilyen kijelentésektől áll fel a szőr a hátamon. Elhangzott: sok elemzés született. Az egyezményt támogatók – érdekes módon – mégis csak egyetlen egyből tudtak idézni. A rendre citált elemzés szerint Magyarország – most kapaszkodjanak meg, mert ez aztán a csúcs! – 0,27 % GDP növekedéssel, 20-30 ezer új munkahellyel, és 15-20 % exportbővüléssel számolhat majd ebben a relációban. Az viszont csak egy félmondatban hangzott el, hogy az egyezmény pozitív a hatásai csak a 2020-as évek elejétől, közepétől lesznek érzékelhetőek. A lehetséges piacvesztésről nem született elemzés. Bravó! Kettő oda!
Mi lesz addig? Mennyien veszítik el munkahelyeiket, hány kisvállalkozás megy majd tökre? Azt a fellengzős minapi államtitkári, de ma a parlamentben is elhangzott kijelentést ugye senki sem veszi komolyan, hogy a kicsik – ebben hatványozottan a magyarországi „parányok” – majd bírni fogják a versenyt a tengerentúliakkal? Bravó! Már három!
Az LMP által hivatkozott másik elemzés eu-s szinten ugyanis minimum 600 ezer munkahely elvesztéséről beszél, de láttam már egymilliós becslést is. Ne játszunk a számokkal! Borítékolhatjuk az eredményt: az egyezmény elsősorban, ha nem kizárólagosan, haszna az USA és az uniós magországok multinacionális vállalatainál csapódik majd le, a hátrányait pedig megint mi isszuk. Bravó! Itt a negyedik!
Lehet most ezért felszínesnek, populistának bélyegezni – egyébként nagy ívben teszek rá -, ám azon mindenki gondolkozzon el, ha végignézi a parlamenti közvetítést. Az eddig megkötött ilyen típusú egyezmények rendre a fejlettebb országoknak kedveztek, amíg a kevésbé fejlettek hátránya, lemaradása, csak fokozódott. A vitanapon példák sorát hozták fel ennek bizonyítására, de a történelmi és a gazdaságtörténeti könyveket is érdemes fellapozni. Igaz, ez ma nem nagyon illik be a mainstream-be. Már öt!
Még egy „morzsácska”. A GMO mentesség. Az altatás itt is működik: „ A magyar alkotmány szavatolja az országunk GMO mentességét” – halljuk ezt naponta. Arról viszont nagyon hallgatnak: a már aláírt és ratifikálás előtt álló Kanada-EU szabadkereskedelmi egyezményben ( CETA) már belecsempészték a GMO mentesség felpuhításának, kijátszásának lehetőségét. Ez a szerződés viszont a TTIP próbakövének tekinthető. Ezért van nagy csend körülötte. A szerződés már alá van írva. Mi az akadálya annak, hogy a kormány nyilatkozzon arról, hogy hogyan ítéli azt meg? Ez lenne a hatodik?
Káosz van a vitarendezési mechanizmus – választott bíróság, ISDS (befektető-állam)- körül is. Talán a legnagyobb. Ezt a legnehezebb ledugni a nemzetállamok torkán, ezért más utak, más módszerek kimunkálása prognosztizálható. A tagállamok állampolgárainak azt mégsem lehet eladni – pedig a jelszó: „Minden eladó!” -, hogy a saját törvényeiket, alkotmányukat felülbírálják a tengerentúli offshore bíróságok. Hétig meg sem álltunk!
Legyünk pozitívak! Elhangzott: a kormány egyeztetni fog a pártokkal, és a gazdasági élet szereplőivel a TTIP-ről. Bravó! Őszintén! Bár erről az a szilárd meggyőződésem, hogy a legdemokratikusabb, legtisztességesebb megoldás: egy ügydöntő népszavazás kiírása az egyezmény elfogadásáról.
Az egyeztetéssel kapcsolatosan csak három kérdésem van. Először: miről is, mert az EU ugyan a tárgyalásokról némi információt – a fokozódó civil nyomás hatására – már megjelentet a honlapján, de még az eu-s képviselőink sem férhetnek korlátlanul, korlátozás nélkül ( nem oszthatják meg másokkal ) hozzá a dokumentumokhoz. Másodszor: a meghívandó gazdasági élet szereplői között, hogyan képviseltethetik majd magukat azok a kkv-k, amelyek nincsenek közvetlen, vagy közvetett kapcsolatban a magyarországi multikkal? Harmadszor: miért gondolja azt a kormány, hogy az egyeztetésből kihagyhatóak a civilek, akik valódi civilek és egyre erősebbek, egyre hangosabbak?
Az egyeztetések elé azért egy tanácsom is volna. Grátiszba. A tárgyalóasztalhoz leülők először a saját fejükben tegyenek rendet. Az MSZP még mérlegel. Ez akceptálható. Az LMP, a Jobbik és a „maradékok” álláspontja is egyértelmű. A problémát a kormány, ill. a kormánypártokban látok, mert amíg ma a parlamentben a külügyminiszter és az államtitkára felmondta a „kötelezőt”, addig Lázár János akár mellettem is aláírhatta volna a TTIP ellenes aktivista aláírásgyűjtő ívét. Ez csak azért nem így történt, mert én az esőből visszasiettem oda, ahonnan a televízión nézhettem végig az eseményeket.
Néztem, néztem, de én más megoldást továbbra sem látok: Ügydöntő népszavazást!
TLF – Ügydöntő Facebook csoport