„Lettre d’envoi” Millerand levele – címen vonult be a köztudatba, ti. Alexandre Millerand /1859/ Franciaország volt elnöke, aki a békeszerződéshez csatolt írását 1920. május 6-án írta alá. A mai értelmezése tájékoztatás, hírközlés, mely a kommunikáció fogalmát meríti ki. Levél, melyben a világszenzációt jelentő esemény a hitelesség látszatát keltve, a magyarság múltjának írott emlékanyaga. Ma a nemzet történelmének feltárására utaló kiegészítőkre ésminden mozzanatra úgy kell tekintenünk, mint a külső erők szorításában is figyelemre méltó megnyilvánulásra.
Úri gonosztevők okozta, alvással kapcsolatos nemzeti problémánk egyre akutabbá válik. Az álmatlanság kezelésében sem a macskagyökér /valeriana officinalis /, sem a házipatika, tippek, vagy ötletek nem segítenek. A biorezonancia, egy újfajta orvosi gyógymód, terápia is tehetetlenül áll a jelenség előtt. Minden ember, minden nemzet, még ha csak titkon is szép álomra vágyik… A „változások” hosszú során orientációvesztesekké váltunk, elveszett végtagok fantomfájdalmával. Társadalmi méreteket öltött a stressz, /ami alapjában nem rossz!/ a kilátástalanság a rossz. A méretek aránya már veszélyezteti az akarati és alkotó képességet. Hosszan tart a megváltozott világ perspektíva nélkülisége, szűk körű provincializmusa és emigrációs kényszerhatása.
Csak az ámítás és álomba ringatás kedvéért az idézett levél a határ kiigazításokra vonatkozó rész így hangzik: „A Szövetséges és Társult Hatalmak azonban nem feledkeztek meg arról a gondolatról, amely őket a határok kiszabásakor vezette és foglalkoztak azzal az eshetőséggel is, hogy az így megállapított határ esetleg nem felel meg mindenütt teljesen a néprajzi vagy gazdasági kívánalmaknak. A helyszínén megejtett vizsgálat esetleg szükségessé fogja tenni, hogy egyes helyeken a Szerződésben megállapított határt áthelyezzék.”
„Ilyen vizsgálatot azonban nem lehet ma lefolytatni – hangzik továbbá -, mert ez bizonytalan időre kitolná a béke megkötését, pedig ezt egész Európa sóvárogva várja. De majd ha a Határbizottságok megkezdték munkájukat, ha úgy vélik, hogy a Szerződés intézkedései – mint fentebb mondottuk – valahol igazságtalanok, s hogy ennek az igazságtalanságnak orvoslása közérdek, módjukban lesz erről jelentést tenni a Nemzetek Szövetsége Tanácsának. Ebben az esetben a Szövetséges és Társult Hatalmak hozzájárulnak, hogy ha az érdekelt fél felkéri, a Szövetség Tanácsa felajánlhassa jó szolgálatait abból a célból, hogy az eredeti határt, ugyanazon föltételek mellett, békés úton megváltoztassa ott, ahol annak megváltoztatását valamelyik Határbizottság kívánatosnak mondja. A Szövetséges és Társult Hatalmak bíznak benne, hogy ez ez eljárás megfelelő módot nyújt minden igazságtalan határvonal kiigazítására, ha azok ellen alapos ellenvetést lehet tenni.”
Ilyen eltérő életkedv tombol bennünk. Van, amikor elhisszük még mindig, hogy „nekünk áll a világ”. Hogy minél többet az életből, az élvezetekből, mindenből, ami csak kínálkozik! Látjuk, mennyien jelentkeznek! Ki ezt, ki azt ajánlja fel. S mit kell adnunk mindezért? Oh, semmit – jelentéktelenséget csupán – maradék becsületünket, tisztességünket. Magyar lelkünket! Ne ámítsuk magunkat! Pénz, ital, hírnév, mámor, gyönyör s a bűn valamennyi fajtája testünkben dúló, emésztő tűz… Lelkünket, sohse elégíthetik ki, nyugalmat, kielégülést nem nyújtanak. Tovaröppenő szappanbuborékok… Mi azonban tudjuk a tanításból, a múltunkból, hogy „Még ma éjjel elkérhetik tőled a te lelkedet!” S mi lesz azután? Ahol pártok keletkeznek, ott mindenki vagy ide, vagy oda csatlakozik. Sok év elmúlik, mielőtt a közép egyesíti őket…
Marad tehát a Tyukodi pajtás hajdani historiográfiai értékelésére való alaposabb odafigyelés: /két lator közt/ két pogány közt egy hazáért omlik ki vére… A területvesztést testvérvesztés nem követheti!
Ezért jó az álmatlanság!
Pásztori Tibor Endre – Hunhír.info
