A közösség tagja elleni erőszak bűntettének sértettjei adott esetben a többségi társadalomhoz tartozó személyek is lehetnek, ha az e csoporthoz való vagy vélt tartozásuk miatt szenvednek sérelmet – a Debreceni Ítélőtábla eseti döntése. Az ügyvédvilág blog egy érdekes tortúrát ismertetett, amelynek végén az eljáró bíróság végre kimondta a társadalom származásra való tekintet nélkül normálisan gondolkodó abszolút többsége által elvárt megállapítást. Napjainkban, amikor se szeri, se száma az olyan bűncselekményeknek, ahol az elkövetők a cigány kisebbséghez, az áldozatok pedig a nemcigány többséghez tartoznak, igenis vizsgálni kell, hogy az elkövető bűncselekményében milyen szerepet játszott a rasszista indíték. Ha a felvilágosult Franciaországban antiszemita gyűlöletbűncselekménynek minősítették korábban, hogy egy arab banda zsidó származású embereket rabolt k, mert vélelmezte, hogy vagyonosak, akkor minden olyan esetet is rasszista gyűlöletbűncselekménynek kell nálunk is minősíteni, amikor a parasztozó cigányok nemcigányok sérelmére követik gyalázatos tetteiket.

Ami a tényállást illeti, a fiatalkorú vádlott (elsőrendű vádlott) az iskola udvarán cigarettát kért a sértettől, aki közölte vele, hogy nem tud adni. Ekkor szólt az ügy másik két vádlottjának (másod- és harmadrendű vádlott), hogy fogják le a sértettet, míg ő átnézi a táskáját. A másod- és harmadrendű vádlott hátracsavarta a sértett karjait, az elsőrendű. vádlott pedig ezalatt átkutatta a táskát és az abban talált cigarettát elvette. Ez után, miközben leköpte és ököllel szájon vágta a sértettet, az elsőrendű. vádlott a következő kijelentést tette: „nézzétek, a hülye kis magyar…, nem akart nekem cigarettát adni, ki kellene irtani a fajtáját”. Egy másik alkalommal a vádlott az iskola tornatermének öltözőjében tulajdonított el a sértett farmernadrágjának zsebéből egy 800 forint értékű nyakláncot.

Az első- és másodfokú eljárás

Az első fokon fiatalkorúak bíróságaként eljárt járásbíróság az elsőrendű vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettében, közösség tagja elleni erőszak bűntettében, garázdaság bűntettében, és lopás vétségében.

A kétoldali fellebbezés alapján eljárt törvényszék részben megváltoztatta az elsőfokú döntést. Felmentette ugyanis a vádlottat a közösség tagja elleni erőszak bűntette miatt emelt vád alól, a lopás vétsége miatt indult büntetőeljárást pedig megszüntette. Álláspontja szerint a sértettel szemben alkalmazott erőszak motívuma nem a sértett magyarsághoz tartozása volt, hanem a cigaretta át nem adása miatt érzett indulatából adódott, ezért a közösség tagja elleni erőszak bűntette nem állapítható meg. A lopás vétségének kérdésében pedig arra az álláspontra helyezkedett, hogy annak a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége, a további, nagyobb tárgyi súllyal bíró cselekmények miatt.

A másodfellebbezés tartalma

Az ügyészség nem értett egyet a közösség tagja elleni erőszak bűntettével kapcsolatos felmentő rendelkezéssel, ezért a bűnösség megállapítását kérték. Álláspontjuk szerint a sértettel szemben alkalmazott erőszak motívuma a sértett magyarsághoz tartozása volt, ami egyértelműen tényállásszerűvé teszi a cselekményt.

A Debreceni Ítélőtábla két vonal mentén folytatta le vizsgálatát.

A lopás vétségének kérdésköre: a másodfokú bíróság ennek megállapítását a további, nagyobb tárgyi súllyal bíró cselekmények miatt mellőzte. Az ítélőtábla szerint azonban az irányadó kúriai gyakorlat ezzel kapcsolatban merőben ellentétes. Az eljárás megszüntetésének e módja ugyanis csak abban az esetben alkalmazható, ha olyan társadalmilag kompenzálható előny jelentkezik, amely indokolttá teheti az eljárás megszüntetését. Például sorozatlopás esetén a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából már közömbös, hogy mennyi további rendbeli bűncselekményt követhettek el. Ilyenkor a társadalmilag kompenzálható előny az eljárás mielőbbi befejezése, a tanúk kímélete, további felesleges költségek elkerülése.

Mivel a vizsgált ügyben az elsőfokú bíróság a teljes körű eljárást lefolytatta, a terhelt büntetőjogi felelősségét megalapozó tényállást felderítette, így nem mutatkozik olyan társadalmilag kompenzálható előny, amely a legalitás elvének áttörését indokolná. Az ítélőtábla szerint nem elhanyagolható körülmény, hogy az elsőrendű vádlott a lopás vétségét is ugyanannak a sértettnek a sérelmére követte el, mint az erőszakos vagyon elleni bűncselekményt, és a szabadság és emberi méltóság elleni bűncselekményt.

A közösség tagja elleni erőszak bűntettének kérdése: az ítélőtábla kiemelte, hogy a közösség tagja elleni erőszak tényállását („Aki mást valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása miatt bántalmaz, illetőleg erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön” – régi Btk. 174/B. §) azért alkotta meg a jogalkotó, hogy védelmet biztosítson minden olyan közösség, csoportosulás tagjának, akit a csoporthoz való tartozása vagy annak vélelmezése miatt bántanak, avagy erőszakkal vagy fenyegetéssel kényszerítenek valaminek a megtételére, meg nem tételére vagy eltűrésére.

Az ítélőtábla szerit az, hogy amikor a vádlott megszerezte a cigarettát a sértettől, és a becsületét csorbító, megalázó kijelentésen túl az egész fajtája kiirtását is hangoztatta, kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a sértett mint egy közösség tagja szenvedett sérelmet, mivel a vádlott őt egy másik – jelen esetben magyar – nemzetiségi csoporthoz sorolta.

Az ítélőtábla határozott álláspontja szerint még az elviekben többségi társadalomhoz tartozó személyekből álló csoport tagjai is kerülhetnek olyan helyzetbe, amikor büntetőjogi védelem illeti meg őket, ha e csoporthoz való tartozás vagy vélt tartozás miatt szenvednek sérelmet, a sértetti kör leszűkülése alapvetően ellentétes lenne a diszkriminációmentes együttélés oltalmának követelményével. Kiemelte továbbá, hogy a szabadság és az emberi méltóság elleni bűncselekmény megvalósulásához nem szükséges, hogy az elkövető általában is ellenérzéssel viseltessen az adott közösség iránt, elegendő, ha azt a konkrét cselekmény idején tanúsítja. Így amikor a vádlottat eluralta a sértett magyar származása iránt érzett indulata, és ennek hatása alatt fejti ki cselekményét, megvalósította a közösség tagja elleni erőszak bűntettét.

Mindezek alapján az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a közösség tagja elleni erőszak és a lopás tekintetében megváltoztatta.

Kincses Albin – Hunhír.info