A sorra becsődölt, nem egy esetben puccsjellegű liberális tüntetések után egyre több elemző állítja, hogy a kormány számára már nem annyira a tüntetések újratöltése jelent problémát, hanem sokkal jobban aggasztja a fideszes törzsszavazók Jobbikhoz áramlása. A képlet azért nem egyszerű, mert az előző időszakban jelentős belpolitikai kockázati tényként szerepelt, hogy az idegen titkosszolgálatok által finanszírozott álcivil tüntetések Orbán hatalmát megdönthetik, és az átmeneti helyzetben a radikálatlantisták magyarországi parlamenti hadoszlopai kerülhetnek lépéselőnybe, akár az átmeneti kormányalakítás közelébe is. Hogy jön akkor ide a Jobbiktól való félelem – tehetnénk fel a kérdést, viszont a számok egyértelműen beszélnek. A Fidesz elveszített 150 ezer olyan szavazót, amely nem a bizonytalanok, vagy a demokratikusnak hazudott ellenzék sorait erősítik, hanem egyértelműen a Jobbik mellé teszik le a voksukat. Lassan beérik egy olyan folyamat, amelyet évek óta jeleztünk, illetve amelynek eredményét a legfontosabbak közé soroltuk, hogy a szám szerinti támogatói erősödés a Jobbik számára egyik legfontosabb szegmensben, az értelmiségi holdudvar kiépülésében jelentkezik. Orbán nem a “szavazógépek” elvesztését sajnálja, hanem valójában attól retteg, hogy az a társadalmi értelmiségi bázis, amely a 90-es években a Csurka-vezette MIÉP-nél jelent meg abszolút támogatóként, aztán a párt szétesése után egyértelműen Orbánnál landolt, most már nem tartja problematikusnak és “cikinek” a jobbikos kötődését.

Orbán Viktor miniszterelnök bevándorlással kapcsolatos megszólalásához kötik egyes elemzők, köztük Török Gábor, hogy a Fidesz – érzékelve a törzsbázis áramlását a Jobbik felé -, klasszikus ellenzéki témák tartalmiradikális magyarázatával nem az újabb potenciális szavazók megszólítását, hanem a gerinc megtartását helyezte előtérbe. Ez így rendjén is lenne, csakhogy az elemzők hajlamosak elfeledkezni arról, hogy milyen folyamatok zajlottak le a Jobbik háza táján, kommunikációjában és milyen strukturális átrendeződések figyelhetőek meg az utóbbi pár évben a nemzeti ellenzék soraiban.

Számos alkalommal jeleztük az elmúlt években, – és mint általában – ez a meglátásunk is helyesnek bizonyult, hogy a Jobbik akkor tud váltópártként megjelenni és reális kormányzati alternatívát felmutatni, ha fel- és kiépíti azt a szellemi, ideológiai holdudvarát, amely megadja azt a potenciális politikai pluszt, amely nélkülözhetetlen egy komoly, elfogadott és tekintélyt szerzett politikai erőnél. Jeleztük azt is – és ehhez következetesen ragaszkodunk -, hogy az “elszólása” miatt a világgyűlölködők célpontjába került Gyöngyösi Márton jobbikos politikus 2013-as országjárásához kötjük a jelenleg beérő folyamat kezdetét. A rendezvényeken megjelenő emberek kérdésfelvetése, azok a megszólalások, hogy “nem vagyok jobbikos, de…”, mind-mind egyértelműen jelezték, hogy a szintén a hírportálunk által lassan egy évtizede alapelvként jellemzett Fideszen túli politizálásra van leginkább igénye a gondolkodó magyarországi embereknek. A másik sarokpontja ennek az érési folyamatnak az úgynevezett cukikampány, Vona Gábor pártelnök országjárása, az emberközeli, de ugyanakkor az erőt és a rendet sugalló kampánykörútja.

Nem elvonatkoztatva a hazai és a nemzetközi folyamatoktól, a Jobbik “értelmiségi” elfogadásának pilléreként nevezhetjük a keleti nyitást, a rendpártiságot, és hogy az utóbbi idők jellemzőit is nézzük, azt a kommunikációs hadjáratot, amelyben a Jobbik nagyon okosan nem állt be semmilyen formában sem az idegen titkosszolgálatok által finanszírozott pártok és álcivilek akciói mögé. Sőt folyamatosan a békét, a stabilitást és a politikai lovagiasságot hangoztatta úgy, hogy az a Fidesz-holdudvar gondolkodók számára is egyértelmű üzenetnek minősíthető.

Rendpártiak vagyunk, és a törvények szellemében cselekszünk, éppen ezért nem erőszakkal, hanem a választók akaratából kívánjuk leváltani a súlyos társadalmi és politikai hibákat, mondhatni bűnöket elkövető kormányt – készülve a 2018-as választásokra – hangzott a Jobbik üzenete, ezáltal teljesen kifogva a szelet azoknak a vitorlájából, akik számára a legkisebb utcai radikális megoldás is ellenszenvet kelt.

Az erős állam iránti igény gyakorlatilag végigköveti Magyarország történelmét a legnagyobb nemzeti tragédiánk, a trianoni területrablás, Magyarország keresztre feszítése óta. Ez még az 1945 utáni brutális bolsevik terrorrezsimek léte ellenére is a magyar néplélek része maradt. Az átkos negyven év azon hatásai, amelyek például a kor színvonalát jelentősen meghaladó egészségügyi és humánpolitikai ellátórendszert jellemezték, továbbra is erőteljesen jelen vannak az emberek képzetében, a Jobbik rendpártisága, a bűnözőkkel való konkrét szembenállása pedig a pártszimpátiát is felülírva a magyar többség kívánalmaival együttesen jelentkezik.

Orbán az idegen élősködők, az úgynevezett gazdasági menekültek visszaszorításáról beszélt a napokban, mert nem tehette meg, hogy a magyar társadalom egyik meghatározó problémáját említse meg. Áthallásos volt ugyan ezen fellépése, de a magyarországi milliók számára az igazi probléma kimondását csak a Jobbik tehette és teszi meg. Erre láttunk is utalásokat, amikor például Novák Előd Jobbik-alelnök amúgy zseniális és jó időben közzétett Facebook-bejegyzésén felhördülő liberálisok megmozdulásaikkal pont arra erősítettek rá, hogy a magyar többség csak származás alapján tovább már nem hajlandó támogatni azon társadalmi és más csoportokat, amelyek továbbra is csak a sült galamb-szindróma érvényesülését óhajtják, saját maguk pedig nem tesznek semmit sorsuk javításáért.

Az ezzel kapcsolatos jobbikos megszólalások, köztük Vona Gábor pártelnök azon kijelentése, hogy a cigánysággal kapcsolatos kérdéseket egyedül a Jobbik húzta elő a szőnyeg alól és döntötte le az ezzel kapcsolatos liberális tabukat, ismételten az alakuló gondolkodó holdudvara helyeslésével találkozhatott. A rasszistázó, fasisztázó lózungok egyrészt mára teljesen kiüresedtek, másrészt süket fülekre találnak, hiszen mindenki előtt nyilvánvaló az a tény, hogy a cigányság egyes csoportjai, az öregező bűnözők konkrét rasszista, magyarellenes gyűlölet-bűncselekményeket is elkövetnek, hiszen azt feltételezik, hogy a parasztnak van pénze. Az úgynevezett Rikárdó-műhisztéria jobbikos kezelése pedig a kételkedők számára is nyilvánvalóvá tette: nem az a gond, hogy cigány etnikumú gyerekek sokasága születik, hanem az, hogy leginkább olyan családokban, amelyek a gyermekáldást vagy csupán anyagi haszonszerzésnek tekintik, avagy felelőtlenül nem számolnak a gyermekek felneveléséhez szükséges háttér biztosításával, így az ilyen családokban szocializálódott fiatalok beilleszkedése a társadalomba a milliárdos programok ellenére is elég nehezen sikerül.

Bel- és külpolitikai kérdéseket egyaránt figyelembe véve a Jobbik következetesen képviselte a Trianon óta a lelkekben élő belső magyar-magyar szolidaritás kérdését, amikor folyamatosan azt hangsúlyozta, hogy az elszakított területeken élő magyarság érdekvédelme az egyik legfontosabb nemzetpolitikai feladat. Az Ukrajna területi egységéért és a többi jószomszédi viszony fenntartásáért aggódó Fidesz-kormány ezen megnyilvánulásai is kiverték a biztosítékot saját holdudvaránál, amely értelemszerűen a magyar-magyar testvériség gondolatát, szellemi, identitásbeli prioritásként kezeli.

A jobbikos keleti nyitást átvevő, de felemásan alkalmazó Fidesz politizálásával szemben is a Jobbik jelentett valós alternatívát, mert az emberek folyamatosan érzékelhették a kormánypárt hintapolitikáját, a szinte naponta változó véleményeket, az egy seggel akarok megülni több lovat elv gyakorlati megvalósíthatatlanságát. Egyszerűen tudomásul kell venni: a putyini Oroszország a nemzeti gondolkodó emberek csoportjai számára is pozitív példát jelent, ha a nemzeti érdekek hangsúlyozása, a nemzeti kultúra, az országvallás, a szélsőséges gender- és multikulturális ideológiákkal, elméletekkel és megnyilvánulásokkal való szembenállás kerül a figyelem központjába.

Összefoglaló. Hírportálunk meglátása szerint tehát a Fideszből elvándorlók elsősorban a Jobbik szellemi-ideológiai holdudvarát erősítik, és ez jelenti a kormánypárt számára a legfontosabb problémát. A Jobbik erős, gondoskodó állam koncepciója, a rend megteremtése és biztosítása osztályfüggetlen igény, a társadalmi olló zárása, az alsó középosztály hanyatlásának megállítása, illetve a dolgozó, törekvő, becsületes emberek ebbe a társadalmi csoportba való emelése milliókat érintő kérdéskör és feladat. A rend, a törvényesség és a béke hangsúlyozása szintén általános többségi igény, és az ezeréves Magyarország történelmi, ideológiai és lélektani súlyának kifejezése, bizonyítása és erősítése szintén milliók elvárása.

Hírportálunk véleménye szerint a jelenlegi helyzetben a Jobbiknak ismételten indítania kellene egy társadalmi kommunikációs kampányt, egy politikai road show-t, ahol meghatározó politikusok ismertetik a Jobbik hozzáállását az aktuális kérdésekhez, a keleti kapcsolatok erősítésének, az új gazdasági kapcsolatrendszerek kiépítésének, az európai békének és biztonságnak jobbikos koncepcióját.

Megmagyarázzák a konzervatív értelmiség által napjaink legnagyobb problémájaként jellemzett EU-USA szabadkereskedelmi megállapodás elfogadhatatlanságának jelentőségét, illetve biztosítják a hallgatóságot, hogy a párt minden erejével ez ellen harcol és ha rajta múlik, ez sohasem valósulhat meg. Hiszen a Fidesz itt is mellébeszél, egyszer támogatja, egyszer ellenzi, de a nemzeti közgazdász-körök ezt a hozzáállást már nem fogadják el. Munkatársaink sokszor megkapják a kérdést, hogy jó, jó, a Jobbik de miért nem mondják ezt el az embereknek. Nehéz megmagyarázni, hogy a nemzeti párt médiamegjelenései korlátozottak, nem úgy van náluk, mint például a radikálatlantista törpepárt esetében, hogy sokszor még a csapból is a szemkilövető idióta folyik.

Noha nem vagyunk sem tanácsadói, sem befolyásolói a a Jobbik vezetőségének, az általunk tapasztalt társadalmi igény alapján kívánatos lenne mondjuk Gyöngyösi Márton megismételt politikai-fóruma és előadássorozata az ország megyeszékhelyein. Ezek tapasztalatait Vona Gábor pártelnök megfelelő kommunikációs hadjárattal alátámasztott, a váltópárt-alternatívát bemutató, kapcsolatépítő gigafórumon ismertethetné meg később Északon, Délen, Keleten és Nyugaton. Itt akár azt is bejelentheti, hogy totális gyarmatosításunk, és minden eddiginél súlyosabb országkirablásunk, maradék nemzeti érdekérvényesítésünk megakadályozása ellen a párt ügydöntő népszavazást kezdeményez a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség (Transatlantic Trade and Investment Partnership, TTIP) megakadályozása érdekében.

Koldus Kálmán – Hunhír.info