Az Európai Parlament eheti ülésének kezdetén megemlékezett a párizsi tragédia áldozatairól. Ez erkölcsi kötelességünk volt, s a megemlékező elnöki gondolatok után az egy perces néma felállás alatt megrendülten gondoltam a borzalmas kivégzés áldozataira.

A megemlékezés során sokan viselték a Je suis CHARLIE, a Charlie vagyok feliratú fekete kitűzőt, amit az ülésterem bejáratánál vehettek át. Nem tudom, hogy akik viselték, mindnyájan végig gondolták-e, mi mellett tesznek így hitet? Hiszen nem csupán arról van szó, hogy kiállnak a sajtószabadság, a véleménynyilvánítás joga mellett, hanem azonosulnak a Charlie Hebdo szatirikus hetilap szellemiségével, gyakorlatával. Én is elfogadom, hogy a politikában, a közéletben helye van a humornak, a kifigurázásnak, a gúnynak – jelenjen az meg szöveg vagy karikatúra formájában – és a “kárvallottnak” illik ezt tolerálni. A Charlie Hebdo szerkesztői azonban ennél sokkal tovább mentek el. Rendszeresen és tudatosan, ordenáré módon és provokatívan gázoltak bele vallásos emberek legszentebb érzéseibe, legyen szó akár az iszlámról, akár a kereszténységről. Nem hajlandók tolerálni mások vallási meggyőződését.

Mindez nem menti a fanatikus és kegyetlen gyilkosokat, és együtt érzek az áldozatok családtagjaival, kívánom nekik Isten vigasztaló segítségét. De semmiképpen nem állok be a magukat Charlienak vallók népes táborába.

Facebook

Hunhír.info