Levelek, jegyzőkönyvek – jegyzetek, anyakönyvek, nyilvántartási naplók – és részletek, de még szerződések, rendeletek, kiáltványok és közvéleményt alakító újságcikkek, jelentések és visszaemlékezések is segítenek abban, hogy szót kapjanak a nemzetté válás folyamatában a történelem főszereplői és elszenvedői.
Újból feltevődik a kérdés: Milyen kulturális értékek ihletője a nemzetté válás folyamata? A szociális kihívásra megfogalmazódott alternatívákat nem kívánjuk a 18. századi Magyarország újjáépülésének rendszerében még csak kritikus párhuzamban sem egybevetni, ahol 1689-ben már Kolonich Lipót kalocsai érsek írásos tervezetében ez így állott: „Magyarország vagy annak nagy része germanizáltassék (németesítés) s a forradalmakra és nyugtalanságra hajló magyar vér szelídíttessék a némettel, természetes ura és örökös királya hűségére és szeretetére.”
A kultúra saját belső énünk megszervezésének végbemenetele és fegyelme, saját személyiségünk birtokbavétele; olyan magasabb fokú öntudat megszervezése, amelynek révén képessé válunk történelmi jelentőségünk, az életben betöltött funkciónk, jogaink és kötelességeink megértésére. Ezt az Antonio Gramscci megfogalmazást általános érvényű igazság rangjára éppen a közép-európai sajátos státus emelhette. Bár Európa egysége részben helyreáll a Kárpát-medence magyarságának virtuális nemzetté válásával, minthogy a kulturális értékek bizonyítják, Európa ősnépe a magyar, mégis a kisebbségi iskolák rendszerébe a diszkriminatív oktatási törvények, főként az úgymond „pubertás állapotban leledző országokban” megnehezítik az egységes nemzet fogalmának kialakítását.” A műveltség a jó sorsban ékesség; balsorsban menedék” – mintha Arisztotelész a magyarság nemzetté válásának e jelentős kérdésében tett volna ünnepi nyilatkozatot, deklarációt.
Itt tartozunk a verespéteri alapvető önvédelmi eszköztárt, a „népben, és nemzetben kell gondolkodni” eszmét kiegészíteni a „történelmi és földrajzi helyzetben” kifejezés hatókörének bővítésével. Ezt az egységet akarta megbontani a trianoni béke. A földrajzi egység természeti ereje ostromolja már kezdettől a trianoni békét. A legfájóbb a magyar nemzet trianoni szétszakítása, melyen a nemzeti önazonosság védelmében csak – kizárólagos értelemben – az együtt politizálással tudunk segíteni. Teller Ede így tiltakozik: „Ma azt tartják haladásnak, hogy minél több ember éljen jól. A demokrácia oda fejlődött, hogy csak az a szellemi érték számít értékesnek, amelyet még a legbutább ember is megért. És így folytatja: Nos, én ezt a legbutább embert szívesen etetném, de azt semmiképpen sem szeretném, ha a szellemi haladást hozzá igazítanánk.”
Uniós szintű jogalkotás még nem létezett, amikor nemzetiségi kilétünket 162 évvel ezelőtt Eötvös József fogalmazta meg Európának: Erejének és tehetségeinek szabad kifejlesztésére minden nemzetiség egyenlő joggal bír, amennyiben ez másoknak szabad kifejlődését nem akadályozza. Ugyanezen jog illeti meg mindenik nemzetiséget, s ebben áll nemzeti jogosultsága. Ez azon jog, melyet önálló egyéniségtől, legyen az fizikai vagy erkölcsi személy, megtagadni nem lehet, s addig míg valamely nép mint önálló egyéniség lép elénk, jogosultságának köre iránt nem lehet kétség. Nem teheti az uniós értékrendhez alkalmazkodó politikai magatartás semmivé azokat a mélységes és maradandó szellemi elveket, amelyeken ezen jogok alapszanak.
Igen természetes, aki a szegényekkel foglalkozik, az akaratlanul a gazdagokkal is foglalkozik. Az idők egyes eseményei figyelmeztetnek erre. A benesi dekrétumok alapján százezer magyart vagyonától megfosztottak, akarata ellenére áttelepítettek Magyarországra, és a Szlovákiában maradt magyar vagyonokba az arra jelentkező szlovákokat telepítették át Magyarországról.
Így a történések szemléletét is preterista (egyoldalú túlzás ), historikus (már a múlté) és futurista (jövőt illető) módon kell a nemzeti kisebbségek jogi képébe elhelyeznünk anélkül, hogy életünk rejtvénysorozatává silányítanánk. Isten őrizzen! Csak annyit jegyzünk meg a magyar nemzeti kisebbségek európai jogi antropológiájával összefüggésben, hogy a benesi dekrétumok formálisan máig a cseh és a szlovák jogrend részét alkotják.
Ma a nemzetiségi magyarságtudat erősítésével kapcsolatos művek és írások növekvő száma arra utal, hogy fokozódik az érdeklődés minden szinten a nemzetté válás jelenkori kérdésével, feladatával. Fennáll annak a veszélye, hogy miközben az Európai Unió olyan elvárásokat támaszt a tagállamokkal szemben, amelyekkel maga sem rendelkezik, gyakran szem elől téveszti a mögöttük lévő kisebbségi méltóságjogi alapelveket. Gondoljunk csak itt az intézményrendszer kritériumában megfogalmazott emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartására és a jogállamiság követelményére, valamint az államhatalmi szervektől kiadott rendeletekre.
Ma is a nemzeti infantilizmus jelentése fejlődésbeli elmaradottság és a gyermekkort jellemző tulajdonság visszamaradása a felnőtt korra. Tünetei közé tartozik, hogy nem tudja, miként kell viselkedni a Székely Himnusz éneklése alatt, illetve a székely zászló iránt.
Reménykedhetünk, hogy ez a faj kihalóban van?
Pásztori Tibor Endre – Hunhír.info