Valami nincs jól mostanában. Előbb egy dús hajú, dús szemöldökű sötét öltönyös ember vetett oda félvállról súlyos mondatokat, elítélő gúnyos ábrázattal, lenéző fintorok közepette, fensőbbséges tanácsokat mormogva felénk, most meg egy dagadt képű mérges vénember –ha még infantilisabb lenne talán még toporzékolt is volna –szórt ocsmány szitkokat. Ordított. Sőt mocskolt. Nem csak egy embert, hanem sok honfitársamat, közöttük engem is.

Valami nincs jól mostanában. Előbb egy dús hajú, dús szemöldökű sötét öltönyös ember vetett oda félvállról súlyos mondatokat, elítélő gúnyos ábrázattal, lenéző fintorok közepette, fensőbbséges tanácsokat mormogva felénk, most meg egy dagadt képű mérges vénember –ha még infantilisabb lenne talán még toporzékolt is volna –szórt ocsmány szitkokat. Ordított. Sőt mocskolt. Nem csak egy embert, hanem sok honfitársamat, közöttük engem is. Fájt és fáj. A lelkem indulatos. Megsértettek, megrövidítettek, önérzetembe gázoltak.
Engedtessék meg annyi az én személyes szuverenitásomban, hogy szabadon érezhessem még a fájdalmat, főleg ha a lelkembe taposnak idegenek. A lényeg az idegenen van. Nagyképűen, felsőbbrendűen, gyalázkodón.
Mert tudja meg maguk két keménybakancs idegen, hogy erőből nem taposunk gyenge fűre. Erőből, még csak lakkcipőben sem illik fűre lépni hanem szépen ki kell kerülni! Ahogy kultUrált helyeken szokás.
Gazt taposhat, amennyit akar. Keresse! Tele van vele a világ. És ne sértegessen. Mert megsérteni csak tisztességes embert lehet. A nemzeti önérzet bemocskolójának pedig azt mondani, hogy gyilkos, az csak ténymegállapítás.

….„ szerencsétlen viszonyok között integritását elvesztett nemzetnek legfőbb kincse az önérzete, büszkesége”

Ifj. gr. Andrássy Gyula képviselőházi beszéde 1924 április 8-án.

Hunhír.info