A kölcsönös engedményekkel járó megegyezés borító anyaga a selyemből vagy pamutból szőtt lenge, áttetsző, hálószerű szövet: a fátyol.
Ideje, pontosabban rendelt ideje van a kicsucsorított szájjal, tiszteletből, szeretetből való gyöngéd érintésnek, mely alkalommal az egymástól elváló felső és alsó ajak cuppanó hangot ad, nem tévesztendő össze a gasztronómia ínyes mestere által készített tojásfehérje alapú apró kerek édes süteménnyel, mely ugyancsak csók nevet visel. A globális igényű, kelet-európai csúcsigény fogalmát a sűrűn utazó Brezsnyev merítette ki az akkor divatos béke-politikában. Az úgymond „szakma” nyugati homológját – az akkoriban divatos hírzárlat miatt – nem ismerhettük. A fátylas esettanulmány arra késztet, hogy a kompromisszum jelképei közül külön a gyászfátyol kártolt anyagát és a tiszta látást akadályozó áttetsző köd, pára, könny, stb. jelentést vagy a mesterségesen előállított homályos réteget tanulmányozzuk, ami eltakar, titkol vagy elfed, ha nem éppen feledtet. Mert, ugyebár ideje van az ég alatt minden akaratnak, ideje van a születésnek és ideje van a meghalásnak, ideje az ültetésnek… Most szóltunk a ködösítő szövevényekről, s még egyet sem neveztünk meg a faktorok közül – reszketnek, mert annyi idő ( ki-ki tudja, mennyi) elteltével ezt meg kellett tenniük, már a ködösítést, mint minden korábbi társadalom – s íme máris az ültetésnél tartunk, helyesebben a „fattyazásnál”, ami azt jelenti, hogy az elültetett növényt fattyúhajtásaitól megtisztítja. Ennek is van, talán itt van az ideje, az évszaktól függetlenül.
Csupán az uniós csatlakozás iránti érdeklődés idejéből emlékeztetem azokat a Brüsszelből szemlélődőket, hogy a nemzetiségi magyarságtudat bizonytalansága okot adott az aggodalomra. Fennállt annak a veszélye, hogy miközben az Európai Unió olyan elvárásokat támaszt az akkor csatlakozni kívánó (kényszerülő?!) államokkal szemben, amelyekkel maga sem rendelkezik, legtöbbször szem elől tévesztheti a mögöttük lévő kisebbségi méltóságjogi alapelveket. Gondoljunk itt az intézményrendszer kritériumában megfogalmazott emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartására és a jogállamiság követelményeinek érvényesítésére, az államhatalmi szervektől kiadott rendeletekre.
Uniós szintű jogalkotás még nem létezett, amikor nemzetiségi kilétünket 164 évvel ezelőtt Eötvös József így fogalmazta meg Európának: „Erejének és tehetségeinek szabad kifejlesztésére egyenlő joggal bír minden egyes nemzetiség, amennyiben ez másoknak szabad kifejlődését nem akadályozza. Ugyanezen jog illeti meg mindenik nemzetiséget, s ebben áll a nemzet jogosultsága. Ez azon jog, melyet önálló egyéniségtől, legyen az természetes vagy erkölcsi személy, megtagadni nem lehet, s addig, míg valamely nép mint önálló egyéniség lép elénk, jogosultságának köre iránt nem lehet kétség.”
Latolgató uniós értékrendhez alkalmazkodó politikai magatartás nem teheti semmivé azokat a mélységes és maradandó szellemi elveket, amelyeken ezen jogok alapszanak. E jogok képviselői nem boríthatnak fátylat az ügy képviseletében még a kompromisszumokban sem. Csak a történések szemléletét preterista (egyoldalú túlzás), historikus (már a múlté) és futurista (jövőt illető) módon kell nemzeti kisebbségek jogi képébe elhelyeznünk anélkül, hogy életünk a Kárpát-medencében rejtvénysorozattá silányulna. A Székely Mikó Kollégium ügyében hozott ítéletet úgy értékelte a fideszes politikus Németh Zsolt, a magyar országgyűlés külügyi bizottságának elnöke és az Erdélyi Református Egyházkerület Közgyűlése, hogy az „nyílt puccskísérlet a restitúció leállítására”. Ezzel a restitúció elakadt, alapvető eredmények kérdőjeleződtek meg, és félőnek mutatkozik, hogy más romániai kisebbségi egyházak ügyében is ez történhet…
Lépre csalásra gondolna a sajátos politikai bravúrokban járatlan szemlélő, ha a világ demokratikus államainak támogatását igénylő,vagy a román kormány tagjaként az erdélyi magyarok jogait, Székelyföld területi autonómiájának ügyét választóvízként a köztudatban magára hagyná. Egyre hitelesebb, áttetszőbb, hogy fátyolkészítés a politikai kellék.
Pásztori Tibor Endre – Hunhír.info