A 2006-os diktatúraellenes nemzeti tüntetőket lecsőcselékező szocionok a várva várt “vér nélküli forradalomról” ábrándoznak, a Jobbikot folyamatosan fasisztázó Tamás Ratyi-félék piedesztálra emelik a taknyos orrú agresszív garázdákat, és kollektív amnézia tüneteit érzékeltetik magukon. A 2006-os nemzedék, 56 örökösei a szoconliberális ámokfutást követő 2010-es választáson emelték be kedvenc pártjukat, a Jobbikot a hatalomba, Vonáék azóta is a választásokon harcolnak törvényes úton és eszközökkel politikai ellenfeleikkel.
Hatalmasat változott a világ az elmúlt nyolc évben. A 2006-os gyurcsányi ámokfutás, és a bukott szemkilövető diktátor által kiépített totális rendőrállam után az egyre jobban erősödő Jobbik a választók akaratából 2010-ben a parlamentbe került. Az a potenciális politikai erő, amelynek támogatói között a legnagyobb számban voltak ott azok, akik szembeszálltak a szocionliberális gyurcsányista terrorállammal. A 2010-14 közötti időszakot a párt a politikai építkezésre használta, kampányában, megnyilvánulásaiban, politikai eszközeiben abszolút a törvényesség talaján állva, tartalmi radikalizmusával vívta ki a választók elismerését, és lett mára az ország második legnagyobb politikai ereje.
A Jobbik elnöke, Vona Gábor egyértelművé tette, hogy törvényesen, a magyar nép akaratából akarják 2018-ban leváltani a jelenlegi kormánypártot, amely ellen pont a humanizmus, a tolerancia, az antirasszizmus, antifasizmus européer demokratái és szabadgondolkodói lépnek fel antidemokratikus eszközökkel. Teljes mellszélességgel támogatva az utcán randalírozó, pártszékházat megtámadó, és hétfő óta már az Országházat sem tisztelő, azt elfoglalni akaró ultraliberális-anarchista felforgató csürhét.
Akik a legjobban kikeltek a 2006-os ifjak ellen, akik kitüntetések özönével árasztották el a brutális szemkilövő rendőröket és vezetőiket 2006-ban, akik a Budapestet lángba borító nácifasiszta csapatokról értekeztek, vetették meg és ítélték el őket fölényes gúnnyal, akik lelkesen tapsoltak azon vérbíróknak, akik futószalagon ítéltek el békés, ártatlan nemzeti tüntetőket, most a liberális demokrácia legfontosabb szereplőiként emlegetik azt a hordát, amely a tétlen magyarországi rendőrség passzív hozzáállásának köszönhetően forradalmasdit játszat Budapesten.
A cionista világsajtó úgy állítja be a magyarországi eseményeket, mintha a magyar nemzet kiválóságai keltek volna fel a diktatúra ellen, hősnek kikiáltva a rendőrökre támadókat, a parlamentet ostromlókat, magyarországi médiahadoszlopai pedig valami hatalmas liberális glóriát vonnak a fejük fölé. A liberális hozzáállás, az évtizedek óta hazánkra jellemző kettős mérce tipikus esete ez. Ismételten megerősíti azt az egyre több ember által felismert tényt, hogy Magyarországon csak arról szól a történet: a háttérhatalom szolgálatában álló erők vehessék ismét kezükbe a kormányrudat, és Magyarország megint a liberális demokráciák éltanulója lehessen.
Ennek jellemzőit már jól ismerjük. Mindent alárendelni az idegeneknek, gazdasági csoportjaiknak, szítani az ellentétet a többségiek és a kisebbségiek között, felmenteni a bűnözőket a totális gyarmatosításhoz szükséges anarchia fenntartásához. Humanizmusra, szabadságjogokra, esélyegyenlőségre hivatkozni úgy, hogy pontosan az ellenkezője valósuljon meg a multik hatalmának és gigaprofitjának további növekedésével, az ország még meglévő javainak elkótyavetyélésével, és az idegen kapcsolati tőkés milliárdosok, azok holdudvarának hatalomba segítésével. Mellette persze kell rasszistázni és fasisztázni, de főleg antiszemitázni, és tűzzel-vassal irtani az olyan politikai válaszokat kínálókat, akik a nem szeretett, de elfogadott demokrácia játékszabályainak megfelelően, törvényes úton, a választásokon a többség akaratából akarnak kormányra kerülni.
Kostás Roland – Hunhír.info