Vona Gábor, a Jobbik elnöke korábbi szenvedélyes, de a realitásokat írói vénával közlő Facebook-bejegyzése után a Hunhír.info szerkesztőségének tagjai szerint borítékolható volt a jobbikos győzelem. Noha ezt nem vertük nagydobra, sokkal inkább azokat a helyzetjelentéseket figyeltük, amelyek a speciális helyzetben lévő, nagy létszámú cigány kisebbséggel rendelkező magyar munkásvárosból érkeztek. Azt azonban elismerjük, hogy ilyen arányú jobbikos győzelemre nem számítottunk. Viszont ez a tényleg történelmi jelentőségű dicsőség hű keresztmetszete a magyar közállapotoknak, és ami még ennél is fontosabb, a magyar néplélek, gondolkodás és társadalmi közélet aktuális helyzetének is.

Az a jobbikos karikatúra, amely szerint Dávid legyőzte Góliátot, nagyon találó olyan szempontból is, hogy tényleg megérett az ország egy olyan változásra, amelyet a társadalmi empátián, az erős szociális hálón, a megbékélésen és bármennyire furcsán is hangzik, bizonyos kisebbségek pozitív diszkriminációja elvetésén alapul. Ráadásul úgy, hogy lassan alapkitétel lesz az a Jobbik által szorgalmazott minősítés, hogy a társadalmat mindenféle hovatartozás nélkül, építőkre és rombolókra, a nemzet iránt elkötelezettekre és a nemzet árulóira kell osztani. A Jobbik, a tartalmi radikális nemzeti erő pártlogó alatt aratott fényes győzelmet.

Mégis azt kell mondanunk, hogy a fiatal, az ózdiak által imádott politikus, Janiczak Dávid győzelme túlmutat a pártoskodáson egy etnikailag eléggé megosztott, a csillagváltás hátrányait saját bőrén megtapasztaló , valamikor szebb napokat megélt munkásvárosban. Annak ellenére, hogy leegyszerűsítve úgy tűnik: az ózdi magyarok Janiczakra voksoltak, a kilóra megvett cigányok a nagyképű, beképzelt fideszesre, sokkal árnyaltabb a kép, hiszen a jelenlegi társadalom összes negatívuma elutasítása áll a választás mögött. De ott van a vágy, az elképzelés is, hogy milyen jövőt szeretnének a magyarok, magyarországiak.

Először talán nézzük az érzelmi részt… A videófelvételekből, fényképes tudósításokból egyértelműen kiderül, hogy a választás napján valami olyasféle hangulat uralkodhatott Ózdon, mint amilyen utoljára Budapesten volt tapasztalható 2002-ben, a választások első fordulója után. Ismeretlen emberek jeleztek egymásnak, köszöntötték egymást, ha észlelték, hogy egy brancsba valók, az egész légkört az együvé tartozás, a mi vagyunk szelleme hatotta át. Most ez Ózdon is bekövetkezett, és valójában ezért Ózd a csodák csodája.

Az emberi kapcsolatokat szétrombolt, mostani globális multikulturális környezetben Janiczak “rajongói” az öröm, a felszabadultság jegyeit magukon viselve okoztak közösségi élményt saját maguknak, és tudták jelezni azt is, hogy bizony szegényebb lehet az, aki ennek nem részese. Az igazi törésvonal a felszabadult, vidám, nevető emberek és a minél nagyobb ajándékokra vágyó mogorva cigányok között húzódott meg, és bármennyire is furcsa, ezért nem a cigányokat kell elítélni. Ők csak úgy viselkedtek, ahogy az elmúlt 25 év eszközpolitikája meghatározta számukra a lehetőségeket. Felmenteni bűnöző tagjaikat cselekményeik társadalmi súlya alól, fejükbe verni, hogy pozitívan diszkrimináltak és minden jár nekik származásuk miatt, aztán otthagyni őket az árokpárton úgy, hogy ezt a tudatot tovább erősítették bennük. Az eredmény: a megnövekedett bűnözés, az öregezés és a lincselések, valamint egy olyan vezető cigány réteg kitermelődése, amely a liberális filozófia talaján állva csupán eszközként tekint rájuk.

Pedig Janiczak a cigányoknak is üzenetet fogalmazott meg, és azt a tabut is széttörte, amely jellemző bizonyos kisebbségekre, hogy nagyon szeretik általánosságban ábrázolni őket. A cigánytelepeken tarolt ugyan a fideszes jelölt, viszont másutt mindenki Janiczakra szavazott, nagy valószínűséggel a fiatal politikus által kínált lehetőségeket választva, a pártpolitikai szimpátia háttérbe szorításával. És minden bizonnyal a pozitív változásokat akaró, felemelkedni, beilleszkedni vágyó cigányok is.

Nézzük másodszor a következményeket, amelyek jelzésértékűek lehetnek az egész magyar társadalom számára. Az úgynevezett átkos 40 évet végigélő magyarság a 25 éves új birodalmi függés után végre valami olyanfajta társadalmi közeget akar, amelyből mindkét rendszer pozitívumait emeli át a jelenbe és a jövőbe, és mindkét rendszer negatívumait elveti teljes mellszélességgel. Erős, gondoskodó állam megfelelő szociális és egészségügyi háttérrel – a társadalmi egyenlőtlenségek, a gazdagok és szegények között tágra nyílt olló záródása, a nagyobb társadalmi és közösségi empátia, egy élhető, közbiztonságilag is rendezett, szerethető Magyarországon. Egy olyan társadalmi körforgás, amelyet bármilyen nevetségesen és “vérlázítóan” hangzik, úgy fogalmazhatunk egy múltból átvett jelszóval, hogy 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás. Mert ha ez nem propagandaszinten, hanem a hétköznapi életben is ténylegesen megvalósulhatna, akkor minden bizonnyal tényleg előbbre mehetne az ország.

Ózd munkásváros, ahol tovább él a munka becsülete még akkor is, ha a csillagváltásnak köszönhetően pontosan a munka és a munkahely lett a fekete bárány, a tétlenség és az elkeseredettség nyomta rá a bélyegét a több évszázados aktív cselekvés utáni helyzetre.

A munkások és a parasztok megszokták, hogy dolgoznak, de éppen úgy az értelmiségiek, mint a középosztálybeliek, és amióta világ a világ, a nagy társadalmi egyenlőtlenségek mindenütt radiális változásokhoz vezettek. Most Magyarországon is hasonló a helyzet, és Janiczak győzelme az oligarchia politikára mondott nemet is jellemzi. Természetesen a jelenlegi államformában egyértelmű, hogy lesznek gazdagok és szegények, csak az elosztás mértéke nem maradhat olyan, mint napjainkban. Nem lehet az egyik véglet a multimilliárdos oligarcha és az egész életét munkával töltő, de napjainkban már a kukában kotorászó nyugdíjas. Társadalmi szemléletváltás, társadalmi modellváltás igényét jelzi a jobbikos győzelem.

Ez egyben kijelöli a párt számára azt a kommunikációs és politikai utat is, amelyet a következő négy évben járnia kell ahhoz, hogy pozícióját megtartva még az előre nem tudható nemzetközi helyzetben is legalább reális alternatíva lehessen a gondolkodó emberek számára. Egy olyan politikai erő, és egy olyan általa közvetített társadalmi modell, amely értelmet és tartalmat ad azon fogalmaknak, amelyek még a globalizmus időszakában is fogódzkodót nyújthatnak minden ember számára.

A jólét, a biztonság, az egyéni és a nemzeti identitás erősítése, felvállalása és kimutatása. A hovatartozás meg- és átélése, kimutatása. Mindezeket persze úgy, hogy az ajtó nyitva van magyar és nem magyar előtt. Az ajtón viszont van egy felirat. Éld meg saját identitásodat, keresd a hozzád hasonlók közösségét, de te is vegyél részt a nemzetépítő folyamatokban, Ne gátold és támadd, hanem segítsd! Mert akkor békében élhetünk egymás mellett és egymásért is.

Kostás Roland – Hunhír.info