Elegáns irodaház valahol a Háromszéken… Idős ember toporog a recepciónál s várja, hogy átadja a portás a telefont, melyen keresztül szólhat a fiának, hogy itt van, s felmenne hozzá. A fia vezető állásban van, s ez indokolja, hogy előbb a telefon, aztán a találkozás. A portás nyújtja az öreg székely felé a telefont… „itt vagyok fiam… felmennék hozzád… ráérsz-e?”

A válasz lesújtó lehetett, mert az öreg remegő hangon csak ennyit mond: „Csak látni akartalak fiam.” Majd visszaadja a telefont a portásnak, s köszönés nélkül, megszégyenülten szinte eloson…

A történet rövid, ám sokat elárul. Nem csupán a városban élő kisebbség előtt meghunyászkodó, apját látni sem akaró, már-már megtagadó hivatalnokról, hanem arról az esztelen és lelketlen világról, amelyben élni vagyunk kénytelenek. Hiszen a világot nem választhatjuk meg… számunkra egy van. Ez. Ez az erkölcstelen, a klasszikus emberi értékeket már csaknem elfeledő, pénzcentrikus világ. Ez, amelyben nincsenek – vagy csak nyomokban felfedezhetően vannak – értékek, érzések, együttérzés, szolidaritás az embertárssal, önzetlenség… és sorolhatnók világunk elaljasodásának szánalmas és egyben drámai eredményeit. Hiszen a negatív eredmény is eredmény… Amikor effélét hall vagy tapasztal az ember, óhatatlanul felmerül a kérdés: hogyan jutottunk idáig? Mi okozta ezt az egész világot elborító züllöttséget, amelyben egy gyermek a szülőjét, saját édesapját nem fogadja, hogy a felnőtt gyermek, saját anyja temetésénél többre tartja féltékeny szeretőjének tiltását, hogy az asszonyok gondolkodás nélkül állnak sorba az emberi élet megmentésére felesküdött orvos várójában abortuszra jelentkezni, hogy az édesanyák apró gyermekeket hagynak el vélt „boldogságuk” érdekében, hogy a templomok üresen állnak, hogy „Isten” manapság a káromkodás egyik szava csupán, hogy egyes vállalkozók a másikat, mások az ügyfeleiket teszik tönkre jellemtelen magatartásukkal, hogy a szó értéktelenné vált, hogy a televíziókon és a sajtóban hangoztatott önmegvalósítás és a pénz minden emberi érzést és tartást felülír?
Madách szavai jutnak eszembe:
„Minő csodás kevercse rossz s nemesnek A nő, méregből s mézből összeszűrve. Mégis miért vonz? mert a jó sajátja, Míg bűne a koré, mely szülte őt. Hej, famulus!”
Vagy a másik idevágó idézetre is hivatkozhatom: „Nem messiás-é minden újszülött, Fénylő csillag, mely feltűnt a családnak, S csak későbben fejlik szokott pimasszá.”
Igen, Madách Imre remekműve jut eszembe. Azé a Madáché, aki 1823. január 2-án a felvidéki Alsósztregován született és 150 éve, 1864. október 5-én halt meg, s akiről a hálátlan magyar irodalmárok „nagyvonalúan” elfelejtettek megemlékezni e kerek, 150 éves évfordulón, idén októberben…
Ám, térjünk vissza e megemlékező közjáték után az első idézetre, amely nem csak a „nő”-re vonatkozik… s amelyből egyetlen sort érdemes kiemelni. A felmentést… vagy magyarázatot, amelyet a bűnre ad a szerző: „Míg bűne a koré, mely szülte őt.”
Valóban lehet-e felmentésként a kora hivatkozni? Lehet-e magyarázat a mai kor erkölcsi és érzelmi züllésére maga a 20. század, a temérdek Isten nélküli politikai és eszmei irányzat? Sajnos igen. Hiszen ma már a nevelők nevelőinek nagyobbik része is szűkében van a hitnek, az erkölcsnek, a tudásnak, az emberségnek. Milyen drámai hallani – s ezt már leírtam egy másik cikkben is -, amikor a pedagógus azt válaszolja az őt kérdező diáknak, hogy lejárt a munkaidőm… vagy maikor a szülő utasítja el a gyermek segítségkérését… Mert a züllés, a gyermek lelkének rombolása itt kezdődik. Amikor megtapasztalja az első szeretetlenséget, amikor ártatlanságában fel nem foghatja mi is történt az addig gondoskodó és óvó tanítóval, szülőjével. És mintaként értékelve maga is így kezd élni. Értelme megnyílásával pedig figyelni kezdi az önzésre és kapzsiságra inspiráló médiát, amelynek hozzá eljutó és neki tetsző elvtelen elveit is mintaként éli meg és kezeli. S máris kisiklott – visszavonhatatlanul.
Ehhez kapcsolódik Madách második általam idézett néhány sora. „Nem messiás-é minden újszülött, Fénylő csillag, mely feltűnt a családnak, S csak későbben fejlik szokott pimasszá.”
Igen, minden újszülött egy-egy messiás, aki örömet és boldogságot jelent, hiszen a teremtés csodáját élhetjük, éljük meg benne. Ám mint ezt már említettem, magunk is hibázhatunk olyat, amely életre szólóan „szokott pimasszá” teheti az egykori „messiást”.
Nevelni csak szeretettel és odafigyeléssel lehet, s a külvilág hatásait ekkor sem tudjuk semmivé tenni. E világ gyökereiben romlott meg, s ha az okokat keressük, azonnal tüskévé válunk a liberális értékrombolók, a gazdaságban az emberek átverését természetesnek és tanítandónak tartó menedzserközpontú kereskedelem kézben tartói számára. Sőt, törvény elé is állíthatnak, ha kimondom: A liberális, zsidó és kommunista életszemlélet, értéktelenség és pénzügyi hatalom az, amely az érték és keresztény-centrikus világot felemésztette, megrontotta, olyanná tette, amilyennek látjuk és szenvedjük mindennapjainkban.
Rezsicsökkentett tüzelőt ma kapnak ugyan a családok Magyarországon, de mert a szállítást is annak az erdészetnek kell végeznie, amely erdészettől veszik a fát, a szállítás horribilis összeg… és ez nem kormányszintű döntés, hanem az erdészet vezetésének aljassága… Mert kereskedni a szegények nyomorán, a legaljasabb dolog a világon.
Ha a számítógép vírust kap – nem mindig véletlenül -, és a netről sikerül egy-ez „speciális” vírusirtót letölteni, nos, akkor a program végigfut a gépen, majd a vírusmentesítés előtt megjelenik a tábla, hogy mennyit utaljon át a kuncsaft, ha valóban töröltetni akarja a vírust, amelyet nem egy esetben a gyártó és pénzt kérő informatikai cég küldött „ajándékba”, saját gazdagodása érdekében.
A bankok arcátlanul pereskednek, mert törvénytelen és rabló eljárásukat „megfogta” az állam… a szolgáltatók máig zavartalanul lophatnak és csalhatnak, mert a törvényhozók is megkapják a javadalmazást azért, hogy ostoba és a bűnözőket segítő törvényeket hozzanak.
Csak két példa a gazdasági bűncselekményekhez:
Minden magyarországi cementgyár német kézben van, így a magyarországi cementigényt, amely évi 200 millió m³, a német cég állíthatja elő. Egyedül a lábatlani gyár került vissza magyar kézbe és készen is áll arra, hogy a 200 millió m³-ből 170 millió köbméter előállítson. Azonban az engedélyt nem kapja meg a munkahelyteremtő és a magyar gazdaságot fellendítő, támogató induláshoz. A rossz nyelvek szerint azért mert valamely hivatalnok – választott szolga – százmilliókat zsebel be évente a német cégtől, hogy ez az engedély ne is szülessék meg. S ezt „jobb helyeken” hazaárulásnak nevezik…
Van olyan cég amely havonta tízmilliókat sikkaszt a nemzetgazdaságból, mert bejelentés nélkül foglalkoztat embereket, s zsebbe adja a bért, így nem fizet járulékokat sem. Amíg az egyszerű boltost milliókra bünteti a NAV, addig ez a cég érintetlen maradt 2014 áprilisa óta.
…és itt is sorolhatnók a maffiaberendezkedés kis történeteit, az embertelen és lezüllött világ eredményeit. Nem soroljuk… csak állunk és nem hiszünk a szemünknek, a fülünknek. Aki lejtőn van már, az azt mondja: ilyen a világ, s ő is kapargatja a maga gesztenyéjét a bűzölgő liberális szemétdombon. Aki régen teszi, annak fel sem tűnik, hiszen vannak kapcsolatai. Aki viszont „leragadt” a tisztesség és az erkölcs talajára, az kesereg vagy imádkozik a világért. És beleremeg a fájdalomba a lelke, amikor azt hallja: „Csak látni akartalak fiam.”…

Facebook

Hunhír.info