Lidérc vagy népiesen ludvérc a babona világában időnként bolygótűzként madár formájában megjelenő gonosz szellem, aki nyomasztó kínos álmokat okoz.
Lehet ha „De strigis quae non sunt, nulla questio fiat” – „A lidércek /boszorkányok/ ellen, amelyek nincsenek, semmi kereset ne legyen” – e törvényt vesszük alapul, és ezért a ”felvilágosodás nagy apostolának” minősítjük Könyves Kálmán /1073-1095-1114/ királyunkat, és az Albricus pap által, Seraphinus esztergomi érsek ajánlatára készített törvényt már nem boszorkányokról, hanem strigákról: vérszopó, alakot változtató lidércnek tekintjük, akkor a ma is rémeket látó vagy rémségekkel riogatott ember a diverzió hallatán annyira passzív, mint az asszony fogamzáskor. Mint a társadalom rákfenéje, – csak visszavonul, mint aki abbahagyta a nyilvános szereplést egy időre – majd újra jelentkezik, s mint a divat, mert a divat nem megy ki divatból.
A diverzió, mint politikai indítékú felforgató tevékenység ott van hazánk és népünk egész történelmében, talán a honfoglalás kori időktől vagy éppen a történelem kezdetétől. Árpád-házon, Mohácson, török hódoltságon keresztül a Habsburg időkig, a világháborúkig, a forradalmakon át a gyászos Trianonig és máig a háttérben végzett bomlasztó tevékenységével.
Ugyancsak titkos beavatottaktól ismert, rejtve működő szervezet felforgató céllal, a fennálló rend erőszakos megdöntésére törekvő, és kártevő tevékenységet folytat az élet, a közösségi élettel szemben. Elhajlás. Akár ideológiai vagy politikai, társadalmi irányvonaltól eltérés, elhajlás, pontosabb meghatározója akár katonai, illetve harcászati vonatkozásban, az ellenség figyelmét elvonó vagy elterelő, döntő hadmozdulatot hajt végre.
Cavalleria rusticana, azaz az egyszerű emberek becsületérzése, amire a sok ámítás, csalás, csábítás, becstelenség, félrevezetés a diverzió programja, melyhez az említettek, akár mint segédtudományok mindenkor csatlakoznak: szándékszik megrontani, eszközévé silányítani a magyar embert is. De az ősi és hiszem, hogy egyben hősi gondolat, a sorssal való küzdelem eszméje, a természettel, az egyszerű emberekkel való egyesülés vágya, az egész emberiséggel kötött őszinte szövetség kinyilvánítása a tiszta élet és megmaradás, az igazság szerelmeseként kötelékében tartja. Ez nem ritkaságszámba menő művészi, látványos megnyilvánulás, hanem emberi cselekedet – az emberiség szolgálatában! Az egyszerű ember, – akikkel együtt élek vidéken már évtizedek óta – az élet világa, amely legalább annyi felfedezést, izgalmas titkot és lebilincselő kalandot ígér, mint a távoli földek, tengerek, a világűr, vagy az emberi történelem megismerése.
Sokunk tanulságára szolgál a II. /Jeruzsálemi/ Endre király /sz.: 1176 kor.: 1205-1235/ a kereszteshadakkal Palesztinában járt, Bánk bán és társai összeesküdtek az idegen Gertrúd királyné ellen és levelet intéztek János esztergomi érsekhez /1213/. Erre válaszolt így állítólag János érsek, Albericus francia cisztercita feljegyzése szerint. Az érsek válasza kétértelmű, mert jelentése az írásjelek elhelyezése szerint más és más. Reginam occidere nolite timere bonum est si omnes consenserit ego non contradico. Reginamoccidere nolite: timere bonum est: si omnes consenserit, ego non: contradico. Reginam occidere nolite timere: bonum est, so omnes consenserit: ego non contradico. A királynét meggyilkolni nem kell félnetek jó lesz ha mind beleegyeznek én nem ellenzem. A királynét meggyilkolni nem kell: félnetek jó lesz: ha mind beleegyeznek, én nem: ellenzem. A királynét meggyilkolni nem kell félnetek: jó lesz, ha mind beleegyeznek: én nem ellenzem.
Igen oda kell figyelnünk az írásjelekre és az Írás jeleire. Még a kézírás elemzése az ember jellemének, egyéniségének megismerése, de beteges irodalmári szenvedély sem segít az írásbeli üzenet megfejtésében. János érsek nem döntött. Nekünk, Erdélyben és Kárpát-medencében az élet írásjeleit kell használnunk, hogy ne legyünk a diverzió áldozatai.
Pásztori Tibor Endre – Hunhír.info
