Brutális hangvételű, hazugságokkal, vérlázítóan hamis állításokkal teletűzdelt hungarofób firkálmányt közölt hazánkról a cionista uralom alatt lévő világlap, a a New York Times. A fércmű szerzője, a magyarországi gyökerekkel rendelkező, harmadik generációs holokauszt túlélő, Kati Marton szerint az “igazság hívei” ellen emlékhelyet rögtönöztek az általa “történelem zavaróan nacionalista átírásának “példájaként említett Szabadság téri megszállási emlékmű mellett.

Az egykor ígéretes demokrácia gyorsan csúszik visszafelé idegengyűlöletbe és tekintélyelvűségbe. Orbán mind nagyobb hatalmat szerez, miközben a lakosság korlátozva érzi a szabadságát. Az egészet különlegessé teszi, hogy Magyarország a NATO és az EU tagja, és nyíltan kihívja mindkettő alapvető értékeit. Az illiberális állam meghirdetésével a miniszterelnök szembemegy az unióval, jóllehet onnan kapja a közberuházások fedezetének 95 %-át – retteg a túlélő, és azt hazudozza, hogy a “rezsim a civil szervezeteket is az ellenállás veszedelmes gócának tekinti”. Orbán felvette az általa leginkább csodált politikus, Putyin hetvenkedését. Ő is úgy csinál, mintha nem lenne felelős senkinek.

A külvilág számára Orbán úgy állítja be magát, mintha a bástya lenne a Jobbikkal szemben. De esze ágában sincs szétmorzsolni az antiszemita, romaellenes pártot, valójában javarészt intézményessé tette annak retorikáját- méltatlankodik másfél millió magyar akaratának megfelelően törvényesen a parlamentbe került megsemmisítésének elmaradása miatt a humanista toleranciabajnok. Mert az a formáció, amely nem tetszik a cionistáknak, az szétmorzsolandó, még akkor is ha törvényesen került a törvényhozásba? Akkor ki képviseli valójában a kirekesztő, autoriter nézeteket? A cionista gyűlölködő bértollnok, vagy a kormány? hogy a brutálisan alávaló módon minősített, betámadott Jobbikról ne is beszéljünk!

Kostás Roland – Hunhír.info