Amerikai titkosszolgálati akció zajlik Magyarországon a Fidesz-kormány megdöntése érdekében – mondta ki az igazságot Vona Gábor, a Jobbik elnöke. Ebből a tényből azonban súlyos következmények vonhatók le – noha alighanem mindenki óvakodni fog ezeknek a következményeknek a levonásától.
1.Ha ugyanis bármely politikai erő – alapos okkal – arra gyanakszik, hogy az amerikai titkosszolgálat titkos akció keretében meg akarja dönteni a magyar kormányt, haladéktalanul kérnie kell az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának összehívását, és vizsgálatot kell kezdeményezni az ügyben. Fel kell kérni továbbá a magyar titkosszolgálatot, hogy a CIA (és esetleg más nyugati kémszervezetek) felforgató ténykedéséről tájékoztassa az Országgyűlés illetékes bizottságát, illetve a közvéleményt. Tudom persze, a felvetésem ebben a formában képtelenség, mert a demokratikusnak nevezett játék egy bizonyos ponton túl nem folytatható: ehhez a bizonyos ponthoz pedig akkor érkezünk el, amikor igazán komoly kérdések kerülnek napirendre. Először is, valószínűleg a Jobbik sem akarja a végtelenségig feszíteni a húrt, és nem kívánja még inkább magára haragítani a globális birodalom urait a nyugati hatalmak és kémszervezetek hazánkban zajló durva beavatkozásának feszegetésével. Másodszor pedig, nem is lenne értelme az ügyet a Nemzetbiztonsági Bizottság elé vinni, hiszen ebben a testületben – miként a Parlament egészében – a globális háttérhatalom megbízottjai is jelen vannak, és az sincsen kizárva, hogy közülük többen is azoknak a titkosszolgálatoknak az alkalmazásában állnak, amelynek a felforgató akciójával szemben a Nemzetbiztonsági Bizottságnak és a magyar titkosszolgálatoknak védekeznie kellene.
Ami pedig a magyar titkosszolgálatot illeti, nagy kérdés, egyáltalán létezik-e ilyen szervezet, vagy az nem más, mint a nyugati kémszervezetek kihelyezett ügynöksége, amely fölött a magyar kormányzat csekély befolyást gyakorol. Így tehát egészen bizonyosnak tekinthető, hogy ha a Jobbik fölvetné a hazánkban zajló külföldi beavatkozás kérdését, alighanem igyekeznének nevetségessé tenni a fölvetést, és a kezdeményezést azonnal lesöpörnék az asztalról. Így cselekednének még a nemzeti érdekek mellett elkötelezett fideszesek is, akik saját egzisztenciájukat, politikai karrierjüket féltve alighanem elzárkóznának attól, hogy tovább húzogassák az egyébként is egyre haragosabb oroszlán bajszát.
2.Vona Gábor fent idézett kijelentése nyomán fölmerül továbbá egy roppant kellemetlen kérdés, melyet nem szívesen hallanak meg a radikális jobboldalon: miért kívánja megbuktatni az USA és az EU a Fidesz-vezette magyar kormányt, ha az – mint eddig a radikális nemzeti táborban állították – a globális háttérhatalom parancsainak végrehajtója? A kérdés azért roppant kellemetlen, mert a rá adott válasz a Jobbikot a politikai stratégiájának a teljes újragondolására késztetheti. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a Fidesz-kormány a magyar érdekeknek a Jobbik szerint messze nem elégséges védelmével is oly mértékben magára haragította a globális birodalmat, hogy Washingtonban és Brüsszelben immár az Orbán-kabinet eltávolítására készülnek. De vajon meddig maradhatna hatalmon a magyar nemzeti érdekeket a Fidesznél sokkal határozottabban képviselő, Jobbik irányítás alatt álló vezetés? Hogyan tudná az USA, az EU, a nyugati titkosszolgálatok beavatkozásait és titkos felforgató akcióit elhárítani Vona Gábor egy szép napon felálló kormánya? Feladná elvei egy részét, netán a Fidesz példája nyomán egy olyan kétkulacsos, lavírozó politikába kezdene, amely – mint látjuk – szintén elfogadhatatlan a minket szoros pórázon tartó globális háttérhatalom számára? Vagy csak másképpen vívná a „szabadságharcot”? De hogyan?
Hacsak az Orbán-kormány nem tesz a kulisszák mögött valamiféle jelentős engedményt a világbirodalom számára (az amerikai multicégek, a civilnek álcázott pénzosztó maffiák elleni vizsgálat, a nagybankok megadóztatása, Paks, a Déli Áramlat, stb. ügyében), akkor az Orbán-kormány megdöntésére irányuló, civilnek álcázott tüntetések folytatódni fognak. De nincsen kizárva az sem, hogy immár nem tárgyalnak Orbán Viktorral, mert elküldték neki a selyemzsinórt. Nem tartom valószínűnk, hogy a titkosszolgálatok erőszakos eszközökhöz folyamodnának a rendőrségi fellépés kiprovokálása révén. Amire számítani lehet, az a belpolitikai feszültség fenntartása, az Orbán-kormányra nehezedő külső politikai és gazdasági nyomás, valamint – a vélt vagy valós korrupciós ügyeket a középpontba helyező – médiakampány erejének fokozása. Mindezzel egyidejűleg pedig – Soros és „norvég” pénzek felhasználásával – fel fognak építeni egy „népfrontos”szerveződést, amely az összes elégedetlenkedőt egységes szervezetbe tömöríti a „diktatórikus”, „korrupt”, „Európa-ellenes”, „Putyinnal kokettáló” Orbán-rezsimmel szemben. A „netadó” elleni tüntetéseken már föl is tűntek ennek az új, az Orbán-kormány leváltására valahol messze idegenben kijelölt „népfrontnak” a fiatal vezetői. Csak remélni tudom, hogy egyetlen magyar érzelmű honfitársunk sem dől be ennek az egész gyalázatos színjátéknak, és nem áll be az egyelőre magát „pártsemlegesnek”, „civilnek” hazudó új szerveződés zászlaja alá.
Az elmondottakból kettős tanuláság adódik. Az egyik az, hogy hazánk mozgástere ebben az úgynevezett globális birodalomban lényegében a nullával egyenlő, sokkal kisebb annál is, mint amellyel Magyarország a szovjet uralom idején rendelkezett. A másik tanulság pedig, hogy a Jobbiknak alaposan át kell gondolnia politikai stratégiáját, azon belül is elsősorban a Fideszhez fűződő viszonyát. Ha a birodalmi központokban megírt forgatókönyv alapján zajlanak az események – ami valószínűnek tűnik – akkor az is nagy csoda lesz, ha az Orbán-kormány 2018-ig képes lesz hatalmon maradni. Legkésőbb azonban 2018-ban egészen bizonyosan véget ér a történet. De ha valamilyen gyökeres változás nem történik a Jobbik politikájában (vagy a nagyvilágban), 2018-ban nem a Jobbik, hanem a mostani tüntetések hullámain felemelkedő, külföldi pénz- és sajtótámogatás révén földuzzasztott „népfront” lép az Orbán-kormány helyébe. Ami a magyarság újabb – és talán utolsó nagy tragédiája lesz.
Zábori László
A publicisztika rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával.
Hunhír.info
