Lamia, Poszeidón (tengerek istene) lánya, Zeusz kedvese, kísérteties alvilági istennő, aki a kisgyermekek vérét szívta ki. Szépséges lány volt Lamia, és Zeusztól született gyermekeit a féltékeny Héra mind elpusztíLamia, Poszeidón (tengerek istene) lánya, Zeusz kedvese, kísérteties alvilági istennő, aki a kisgyermekek vérét szívta ki. Szépséges lány volt Lamia, és Zeusztól született gyermekeit a féltékeny Héra mind elpusztította. Nem akarta, hogy mások is gyönyörködhessenek gyermekeikben. Majd a szörnyűséggé varázsolt szép leány bármivé tudott változni, – aki ezt a képességét szerelme jutalmául, Zeusztól nyerte. A szabad-asszociációs kutatások feltételezései helyet adnak a nagyfokú társadalmi rétegződés okán történő vizsgálatára, a szaktudományosodás és szakosítás természetes következményeinek. Nem kétséges, hogy az emberré válás „zavartalan” folyamatában az érthetőség és a hozzáférhetőség normái is mind a terebélyesedő közlés (kommunikáció) -csere, mind a társadalmi meghatározottság, mind pedig a biológiai lehetőség szabta erkölcsiség kölcsönösen érvényesítette befolyását. A mediterráni mítoszhősön az emberiség szigorú, – alsó és felső határ közé kényszerített – viselkedés-lélektani és biológia-erkölcsi tragédiáját szemlélhetjük. totta. Nem akarta, hogy mások is gyönyörködhessenek gyermekeikben. Majd a szörnyűséggé varázsolt szép leány bármivé tudott változni, – aki ezt a képességét szerelme jutalmául, Zeusztól nyerte. A szabad-asszociációs kutatások feltételezései helyet adnak a nagyfokú társadalmi rétegződés okán történő vizsgálatára, a szaktudományosodás és szakosítás természetes következményeinek. Nem kétséges, hogy az emberré válás „zavartalan” folyamatában az érthetőség és a hozzáférhetőség normái is mind a terebélyesedő közlés (kommunikáció) -csere, mind a társadalmi meghatározottság, mind pedig a biológiai lehetőség szabta erkölcsiség kölcsönösen érvényesítette befolyását. A mediterráni mítoszhősön az emberiség szigorú, – alsó és felső határ közé kényszerített – viselkedés-lélektani és biológia-erkölcsi tragédiáját szemlélhetjük.

Labirintus ez, amelyből nehéz kijáratot találni, különösen a nehezen áttekinthető ügyek, társadalmi, politikai problémák bonyolultságából. Lám Ovidius szerint Theseus Ariadné fonala segítségével tudott csak kijutni. Innen nevezik viszont a valamely tudományban eligazító könyveket – erős germanizmussal – vezérfonalnak.

Úgy látszik, Ariadné, a görög mitológiai alak egy aranyfonal gomolyag segítségével „kitaláltatta” az útvesztőből azt, aki legyőzte a szörnyet. A királylány zavaros helyzetben született ötlete, eligazító mentőötlet, mely lehet gondolatmenet, vagy egyszerűen segítség. Egy nemzetnél nemcsak az a fontos, vannak-e értékei, hanem az is, hogy vannak-e értékeinek megbecsülői – szépen fogalmaz Egry József az avantgárd (expresszionista, konstruktív) festő.

Csak hol vannak a lelkesedésben szűnni nem akaró, szörnyeket legyőzni tudó, aranyfonal-mentőötlet-gazdák? Ebből a démonikus, kaotikus státusszimbólumból kimeneküléshez és egyben status quo ante /korábbi helyzetnek megfelelő/ megteremtéséhez csak a kodályi figyelmeztetéssel használjuk a „nagy szavakat” – mert most van szükségünk rájuk – és kell legyen erre a magyar nemzetnek aranyfedezete. „Egy nép sorsa felelős szellemeinek számától függ, márpedig felelős szellemek csak a szabadság igazi légkörében formálódhatnak.” (Buzura Augustin, máramarosi román esszé és prózaíró). A diadalív alá nem férőkre alig-alig számíthatunk, hisz elváltunk, illetve elváltak tőlünk, mint „ágtól a levél” /Petőfi/. De egy szó eredeti mágiáját idézzük: embergyümölcs érlelődik-érik, új, önálló szerepekre. Hogy legyen a tisztának, minden tiszta!

Innen, ebből a történelmi elvárásból, eredetileg a töröknek szóló, később az osztrákokra vonatkozó – szerintünk már mindenkire értjük – jött: Ne bántsd a magyart! Az török áfium ellen való orvosság, avagy az töröknek magyarral való békessége ellen való antidotum című művének elején írja ezt Zrinyi, aki ágyúira is ezt öntette és leveleire is ezt írta. Az 1848-as szabadságharc alatt is ezt a jelszót öntötték az ágyukra. Steuer György, Torontál vármegye főispánjánál jelent meg „Ne bántsd a magyar svábot” a Magyarság 1936. október 18-ai számában, amiről természetes különlenyomat is készült. A fenti könyvben fordul elő: Egy nemzetnél sem vagyunk alávalóbb!

Pásztori Tibor Endre – Hunhír.info