Les extremes se touchent – a végletek, a legteljesebb ellentétek találkoznak az élet minden területén, Jean-Paul Sartre fogalomvilága a rendszeresség szociológiai elmélkedéséhez is nyújt támogatást az életterv nemi különbségek kifejeződése okán. A szaporodás jelenségének természetéből kifolyólag örökre lehetetlenné válik, hogy legértékesebb kincsével: genetikai állományával azt tegye, amit akar.
Az életünket lényegében két erő működteti: az egyik, hogy megszabaduljunk a magánytól, a másik, hogy megőrizzük különállásunkat. Képletesen szólva ez az ember tragédiája. Ez a kettősség végigkíséri szerelmeink, házasságaink, barátságaink történetét – Müller Péter.
Ugyan mindkét ideológiai építmény tanúskodik a „nemek háborújának”, a másik nemtől való félelemnek mélységéről az archetípusok terén, de egyszerre talál helyet az ontologikus érv és vallásos igény. A kulturális antropológia a különböző népeknél rengeteg ilyenfajta megfigyelést gyűjtött össze, amely a nemi bimodalitás kulturális bizonyítéka.
Először emberek vagyunk, és csak azután nők és férfiak. „Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött” – derít Karinthy Frigyes Szükségtelen hangsúlyozni, hogy Ádám és Éva érvének itt semmi tudományos értéke nincs. A „női nem genetikai elsőbbségének” az emberi fajban, a látszat ellenére, szintén nincs érvértéke. „A nők a gyötrelem és a szenvedés forrásai, ugyanakkor az örömé és a szépségé is. Ebből következik, hogy aki megtalálja hozzájuk a kulcsot, sohasem tudja, mit nyit ki, a pokol vagy a mennyország kapuját.” – írja Kolozsvári Grandpierre Emil.
Jókai Mór figyelemre méltó megállapítása, hogy ugyanazon férfi az egyik asszony mellett gyáva bölcs, a másik mellett eszeveszett hős. Mert hiszen ez a tény teljesen semleges, és belőle semmilyen felsőbb- vagy alsóbbrendűség nem következik. Ezt egy bizonyos „feminista ideológia” felhasználta annak bizonyítására, hogy a férfiak természettől fogva „másik nem”. Egy maszkulinista ideológia nagyon jól felhasználhatná annak bizonyítására, hogy: „férfi és nő + valami”, azaz hogy a férfi a női alapnem tulajdonságaihoz még hozzáteszi férfiúság sajátos tulajdonságát is. Így sem egyik, sem másik ideológiai konstrukció nem nevezheti magát tudománynak. Vonzóak lehetnek mint költészet, mese, a képzelet játékai.
Az, hogy ezek az érvelések tudománytalanok, nem jelenti azt, hogy nem volt, nincs és nem lesz sikerük: épp ellenkezőleg! A gondolattörténet – és a gondolatokon alapuló és általuk mozgatott társadalmi közösségek története – egymással versengve ma is bizonyítja, hogy a mindenkori emberiség mindig kapva kapott a tudománytalan vagy tudományellenes gondolatokon. Érvelés több fajtájával sem növelheti a védelmezni kívánt ügy értékét. És nem járul hozzá megalapozásához – még ha jó ügyről van is szó. Tehát a nők ügyét védeni, az őket sújtó elnyomási formák megszüntetéséért harcolni anélkül is lehet, hogy lélekben megerősödve kijelentenénk: a nők az első nem. „Nézd meg a nőt a családban, s megtudod belőle, milyen az egész család. Tanulmányozd egy országnak a nőit, s megismered az egész nemzetet” – teszi hozzá Mikszáth Kálmán. A nők és férfiak közti genetikus különbségek a szó szoros értelmében tagadhatatlanok.
Csodaszámba megy a hormonok bonyolult összjátékáról szóló egyszerűsítő következtetés, hogy ne ítéljünk. Victor Hugóról mondják, hogy abban a teremben, hol vendégeit szokta fogadni, a főhelyen egy karosszék állott, amelyre senkinek nem volt szabad ülnie. A karosszék támlájára rá volt vésve: „Itt ülnek a távollevők.” Ami azt jelentette, hogy senki ne merjen róluk rosszat mondani.
Így az evolúció történetéből megtudtuk, hogy a nő mintegy hetvenmillió évvel ezelőtt kezdett főemlősként és mintegy hárommillió éve nőként létezni. Mint láttuk nincs alapnem, a régivel szemben álló értékítéletet nem hordoz magával. A nők életének kulcskérdése a gyermeknevelésben betöltött szerepükben keresendő. Ez a funkció vezetett el a felnőttkori szerepek elkülönüléséhez. A szociobiológiai érvelés is a leginkább ebbe kapaszkodik bele. Manapság feltevődik a kérdés, hogy a két nemnek meg lehet-e és meg kell-e osztania a gyermekgondozással járó feladatokat.
A később érkezett kérdések egyike, hogy milyen szerepet játszik az anyaság a nők életében. Radikálisan módosította a női alkalmazkodóképesség problémáját a humán népesség exponenciális növekedése és az olcsó és hatékony fogamzásgátló. A nők képesnek bizonyulnak, hogy sikerrel helytálljanak egy sereg, igen változatos, családon kívüli tevékenységben.
A világ egy bizonyos helyből kiindulva, egy bizonyos pillanatban hömpölyögve terjeszkedni kezdett. A korai szexualitás és a pubertáskori szülések problémái ugyancsak megfelelő megoldásra várnak. A rugalmas, legendás nagy szerelmek elmúlásáért a férfiú a felelős. A szerelemvágyat úgy kezelik, mint a fejfájást. Ady Endre a Tintaszagú szerelem írásában idézi Victor Hugót, de említi George Sand nevét, akitől megtanultuk, hogy „A nő akkor a legerősebb, ha gyöngeségével vértezi fől magát!” Nem egyoldalú elvakult feminizmus, hanem az általános emberi, tudományos nézőpont kialakításának igényét Evelyne Sullerotnak köszönjük.
A férfi jutalma a nő; a nő jutalma az a tudat, hogy ő a jutalom.
Pásztori Tibor Endre – Hunhír.info
