Legígéretesebb időbeli körülményt és viszonyt kifejező határozó: mind a cselekvés, mind a történés kifejezésre vonatkozóan, akár szűkebb, akár tágabb értelemben: időhatározó. Tehát, hogy milyen változata van az időnek, miként tagolódik, ha nem látható, érzékszervekkel nem mérhető?

Létezési forma, a valóságnak az a vonása, hogy azt egymás után következő mozzanatok összefüggő folyamatának, történésnek fogjuk fel:

1. A dolog tartamának mértéke, mely szerint az események kezdetét, egymásután következését és bevégződését határozzuk:

„Az idő jár, senkit sem vár
Az idő járton jár,
Semmi szóra nem vár
Az idő folyton foly,
Meg nen eszi a moly,
Legjobb orvos az idő,
Mert mit ész meg nem gyógyít,
Meggyógyítja az idő.
Idő a bolondot is észre hozza:
Az idő mindenkinek mestere,
Az idő néha anya, néha mostoha:
A vas is megváslik idővel:
Nincs oly dolog, melyet meg nem hajt az idő.
Időtől kell várni, tanácstól hallgatni:
Az idő mindent kiderít,
Rossznak is idővel kell válni:
Idővel, pénzzel légy takarékos,
Kinek bő az idő, még kifogy belőle.
Idővel, szalmával a naspolya is megérik.”

2. Az események folyamata, bizonyos szaka, bizonyos tünemények tartama: kor, életszak: múlt, jelen, jövő idő: foly, telik, múlik, eljár az idő: legjobb időben /korban/ lenni: nagy idő, nagyszerű események kora, nagy időt érni, öreg korra jutni: egyik idő a másiknak mestere, vagy ellensége, más idők – más erkölcsök: az eltöltött idő soha vissza nem jő.

3. Óra, harmad idő koron, harmad óra tájt: mennyi az idő? Hány az óra?

4. Valamire alkalmas időpont: evés, pihenés ideje, még nem múlta idejét, mindennek van ideje, minden jó annak idejében: eljő az idő, ha megázik a tüdő, elmehetünk, ha eleget ittunk, ha idején kezdi, idején végzi: ki idején kel, harmatot szed.

5. Időjárás, a légkör tiszta, derült, vagy borús állapota: szép, derült, tiszta idő: lucskos, sáros, havas idő: legjobb gazda az idő, ingre is ráhull az idő.

6. Az igék által kifejezett cselekvés, szenvedés vagy állapot módosulatai: jelen, múlt, félmúlt, jövő idő.

7. Időszámítás, időmérés. Közép-európai.

Ugyancsak az idő fogalmának rejtélyes titkaihoz vezet az alapvető kérdés, hányféle idő van? Mennyiben elvont, a valóság összefüggéseivel nem törődő, absztrakt és mennyiben ab esse ad posse (latin, a valóságból a lehetőségre) számító konkrét fogalom az idő? Hogyan érzékeljük, hogy osztjuk egységekre, és milyen egységekre majd miként mérjük a talányos idő múlását? Mi a különbség a fizika által vizsgált idő, a világegyetem, a kozmosz ideje – görög szóval a Khronosz – , valamint a személyesen megtapasztalt, de társadalmilag determinált, okozati szükségszerűséggel meghatározott idő – latin szóval a tempus – között? Hogy a Khronosz a görög mitológiában a második isteni nemzedék, király kinek apja Uranos és anyja Gaia, ő maga a legifjabb a titánok között adta az idő (a valóság egymás utáni összefüggő történések folyamatának vonása) nevét, illetve a nélkülözhetetlenül fontos kronométer, a csillagászati észlelésekhez, mind a hajók és mind a repülőgépek helymeghatározására használt különleges, bonyolult szerkezetű rugós óra nevét, amelynek a napi eltérése legfeljebb egytized (!) másodperc lehet, egyébként különlegesen pontos járású óra. Innen ered a kronológia, az időmérés és az időszámítás tudománya, az időrend és az időbeli sorrend. Ha már itt tartunk, idézzük a kronogramma görög kifejezést is, mely szó a görögből feliratot jelent. Olyan feliratot, amelynek rómaiszám-értékű betűi a benne foglalt esemény időpontját is jelölik. Erre az örök szép példa a SICVLICIDIUM – ; szikulicidium SICVLICIDMDCCLVVIIII , azaz 1764, a madéfalvi veszedelem éve: a latin szó jelentése: székelyöldöklés.

Csakhogy az időmérés elvi alapjairól Khronosz által meghódított gazdag és egyben aggodalommal féltett birodalmából érzékelhető példát nyújtsak, kívánom elmondani, hogy az első ingaórát II. Szilveszter pápa (meghalt 1003-ban) készítette a reimsi székesegyház számára. Európában találták fel a mechanikus órát. Tudomásunk van arról is, hogy Su Sung mandarin főrangú hivatalnok 1088-ban már gátszerkezetes órát készített. Fontos azt is tudnunk, hogy a 15. század európai tekercsrugós órái napi 0. perc pontossággal jártak, de csak a 17. században találták fel azt a két alkatrészt, amelynek segítségével az időmérő eszközök működése a mai fogalmaink szerint szabályossá vált. Az egyik a Galilei és Huygens által bevezetett, csaknem ideális lengésidejű inga, a másik az ugyancsak igen egyenletes mozgást biztosító hajszálrugó. Nagyon égető tengerhajózási szükségletek kielégítésére már a 18. század elején John Harrison (angol) órásmester elkészítette el az első igen nagy pontosságú kronométert, amelyet azután később a francia Pierre Le Roy tökéletesített.

Ettől kezdve vannak olyan mesterséges óráink, melyek az időt heti néhány másodperces eltérésen belül tartani tudják. „A filozófia az időt – mondja Marozsi Ferenc khronoszra és khairoszra osztja, azaz az időtartam, vagyis az egymásutániság (khronosz) és az időben történt tartalom (khairosz).”

Ilyen, néhény másodperces gonddal küszködő néger lépett be egy dél-amerikai órás üzletébe két óramutatóval a kezében s így szólt: „Kérem legyen szíves megigazítani ezeket a mutatókat, mert nem jól járnak.” Hol van az óra? – kérdezte az órás. – „Otthon” – felelt a néger. – „Hozza el az órát, mert különben nem tudom megigazítani” – mondta az órás. De a mi négerünk így válaszolt: „Tudom, csak azért akarja velem elhozatni az órámat, hogy szétszedhesse és többet kelljen érte fizetnem. Nem hozom el. Adja vissza a mutatókat!” S tovább ment azzal, hogy egy olyan órást keressen, aki óra nélkül is megigazítja a mutatókat.

Az idő mérésére való, számlappal és mutatókkal ellátott szerkezet az óra mutatja az időegység, az oktatási időtartam eltelt vagy további részét. „Az óramutató az óra címlapján a rövidebb, de jóval köpcösebb mutató, mely nem a negyedek, hanem az órák jelölésére szolgál, az egész óralapkört 12 óra lefolyása alatt futja be.” – így írja vala a jó Ballagi Mór, aki jól értelmezve és magyarázva az Epikurosz által mondott axiómát a megállapítást, hogy maga az „idő nem létezik önmagában, önmaga által, csak észlelhető tárgyakon keresztül”, hogy ma akár efemeris idő, vagy a csillagidő, világidő, zónaidő, vagy TAI nemzetközi atomidő, de méri az időben az életet. És az életben az időt!

A legtöbb ember úgy véli, hogy az idő folyásának követése egyszerű dolog – írja Balázs Béla, hiszen óráink segítségével megmérhetjük, hogy egy folyamat mennyi ideig tart, rögzíthetjük, hogy mikor következik be egy esemény: naptáraink megmutatják, hogy hány nap, hét, hónap, illetve év múlt el valamely – időszámításunk kiindulópontjául választott – jeles történelmi esemény óta…

A finomabb időbeosztás kialakulása párhuzamosan folyt a naptár fejlődésével. Miután két szívdobbanás közt eltelt idő nagyjából az a legrövidebb tartam, amit az ember minden segédeszköz nélkül érzékelni tud, érthető, hogy művelődésünk kezdetén általában pulzusa segítségével igyekezett az események lefolyásának ütemét, hosszát felbecsülni, és így alapvető időegységként is ezt választotta. Így alakult ki a másodperc mint mérték. Az időszámítás és a vallás összefonódása különösen magas fokot ért el a majáknál, akiknek a kultúrájában az időmérés és a naptárkészítés problémája különleges, központi helyet foglalt el.

A magyar beszédünk pontatlansága folytán gyakran nem tűnik fel, hogy az „idő” szó szabatosan értelmezve két különböző, – bár rokon dologra vonatkozik: az első az időtartam, a második az időpont.

A félmegoldás nem megoldás. Nem elegendő az óramutatót vinni a Mesterhez. Adjuk bizalommal a kezébe életünket: Tegye helyére a szíveket!

Pásztori Tibor Endre – Hunhír.info