A nimbusz-diktatúra költőtől a valóságig és a demokráciától az igazságig; a társadalmi egyensúlyban pedig a demokratikus ügyintézéstől az ügyintézés demokratizmusáig, – aki saját kora kihívásának eleget tett, beleértve a politikai berendezkedést, pártok és politikusok nagy felelősségét – az a nemzet szent ügyét töretlenül képviselte.

Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenő imakönyvből kihullva,
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok bús igát –

Ady Endre Elbocsátó, szép üzenet című gyönyörű verséből tanultuk meg és nem feledjük a szót, a nimbuszesőt hozó sötét, sűrű esőfelhőt és a szentek feje körüli dicsfényt, fénykoszorút, sugárkoronát, akár a közmegbecsülést, vagy nagy tekintélyt is jelentő bűvös varázst, de nem az amerikai meteorológiai mesterséges holdat, sem pedig az igencsak jó hírű Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-t.

Lehet hogy a nimbusz az, amiből kinőtt a vers rejtélye, illetve annak szép üzenete. A „vett” szócska kihüvelyezése, ( amint a termést, a magot hüvelyéből, héjából kifejtjük, azaz magát az értelmét kihámozzuk), egyszerűen arra késztet következtetni, hogy a nimbusz nem saját termése az emberi lénynek, hanem sokkal inkább kívülről való – mind fényében, mind varázsában , – talán meg nem érdemelt jutalom, vagy éppen ajándék.

Úgy vélték a csoportos egyenlőség, vagy egyenlőtlenség megnyilvánulásait is bírálók, hogy amíg az őszinteség divatos formája a komédia, addig a simogató nimbuszból óriássá nőtt tekintélyelvűség esete is önmagában még mindig nem negatív fogalom. Az alá- és részben mellérendelkező szerepek esetében is közéleti és társadalmi működési területén egyszerűen a irányításban fontos a megléte. A probléma abban van, ha ezt kihasználják a „kihasználók” vagy visszaélnek vele a „visszaélők”. A tájékozódás és szemlélődés tekintetében a gyógyításban ismert s korszerű Yu Mei Ho-t idézzük, – ahol a feltétel nélküli engedelmesség kötelező. Nem csak az orvosnál, de a gyermeknevelésben, az iskolai oktatásban és egyéb más kapcsolatok – mint a most sűrűn emlegetett házassági és pár-, valamint más egyéb – kapcsolatokban is jelentkeznek olyan hatások, amelyek a kapcsolatok alá- és fölérendelését használják, akár jó, akár rossz célokra.

Csak most vesszük észre, az Ady-nimbusz, délibábmentes döbbenet igazi „zsarnok bús igát” jelentő Papp Antal által felfedett „egyensúly-tragédiát”, hogy mit is rejtegetett a rendszerváltás, vagy rendszerváltozás a Közép-keleti EU-ban, hol még „él nemzet e hazán” (Vörösmarty). Büszkék szeretnénk lenni továbbra is íróinkra, akik olyan verseket írtak, amire ezer év múlva is emlékezni fogunk, feltalálóinkra, Szent-Györgyi Albertre, Neumann Jánosra. Büszkék lehetünk Puskásra és a magyar focira, illetve vízilabdásainkra, vagy Gémesi Csanádra a magyar vívásban szerzett eredményeire. Tehát, ahogyan Hamvas Béla fogalmaz: „Az életet nem az dönti el, ami az embert kívülről érinti. Az élet az elhatározáson múlik, a pszichológiai tevékenységen, amely a külső világtól teljesen független. Az emberi lét nem jelenségekből, hanem elhatározásokból áll. Ma még sokan hiszik, hogy a hősben a látvány; a színpadi meghatározó és elragadó szerep a legfontosabb. Nem. A hősben egyedül a megvalósuló álom és eszmény a fontos.”

Kritikus párhuzamot sem tudnánk vonni az észak-afrikai tekintély kritikátlan elfogadtatásnak elve, illetve annak megdöntését követelő érve között, mint a napokban Delete Mubarak és a soron következő, haláltáncot járó diktatúrák. A látszati demokrácia „zsarnoki bús igája” ott rejlett még az „újjászületés folyamatnak” csúfolt szándékos tekintélyrombolásban is: forradalmárként, vagy egyházkormányzást akár zsarolással bitorlóként – társadalmi és közegyházi tekintélyeket a közvélemény előtt megalázva.

Vagy álljon előttünk a romániai, rövid életű eufóriát követő 2003. szeptemberi közvélemény-kutatás felmérésének eredménye, – az Intolerancia diszkrimináció és tekintélyelvűség – amelyet az ismert The Gallup Organization Romania végzett, Extremizmus Romániában című kutatási projekt részeként a reprezentatív mintán.

Így a felmérés kimutatja a román közvélemény erős ragaszkodását a tekintélyelvűséghez. A választók 84%-a egyetért azzal, hogy „Romániának egy erőskezű vezetőre van szüksége, aki rendet teremt az országban”, valamint „ a közrend biztosítása fontosabb az egyéni szabadság tiszteletben tartásánál.”

A nimbusz-diktatúra költőtől a valóságig és a demokráciától az igazságig; a társadalmi egyensúlyban pedig a demokratikus ügyintézéstől az ügyintézés demokratizmusáig, – aki saját kora kihívásának eleget tett, beleértve a politikai berendezkedést, pártok és politikusok nagy felelősségét – az a nemzet szent ügyét töretlenül képviselte.

Mert a nemzetnek kétségbevonhatatlan kiegyensúlyozott, tiszta erkölcsű, tekintélyelvű nimbuszra szüksége van. (Ajánlott a Fábián Zoltán – Sik Endre Előítéletesség és tekintélyelvűség című 1986-ban Budapesten megjelent, e tárgynak szakszerű feldolgozása.)

Pásztori Tibor Endre – Hunhír.info