Az Egyesült Államokban sokan úgy vélik, hogy az általuk megtestesített életforma világszerte követendő. A liberális értékek erőszakos terjesztése azonban általában visszafelé sül el – olvasható a Foreign Policy amerikai külpolitikai folyóirat friss elemzésében. Kétségbeesett próbálkozás ez az írás, próbálja menteni a menthetetlent. A liberális demokrácia halott, felfalta saját magát. A nyugati államokban a maroknyi kisebbségek diktatúrája érvényesül, és minél kevésbé tudják etetni képletesen és valójában is a jó népet, annál hamarabb összeomlik.

Barack Obama amerikai elnök a július 4-ei függetlenség napi beszédében azt hangoztatta, hogy továbbra is az Egyesült Államok jelenti a demokrácia és a társadalom modelljét az egész világ számára. Meggyőződése szerint jelenleg nincs egyetlen olyan ország sem a Földön, amely ne cserélne szívesen az Egyesült Államokkal.

A hidegháború utáni amerikai elnökök rendre ugyanazt a hibát követték el: túl nagy szerepet szántak a liberális idealizmusnak külpolitikájukban. Ez magyarázza a többi között azt, hogy miért tartották szükségesnek az iraki és az afganisztáni beavatkozást, ahelyett, hogy kizárólag az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat állásaira fókuszáltak volna a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után – írta a cikk szerzője, Stephen Walt, a Harvard és a Princeton egyetem korábbi professzora.

Egy eszmerendszer költséges kudarcai

A liberalizmus alapját egy sor erkölcsi és politikai meggyőződés képezi. A szabadelvűek az egyént helyezik a politika középpontjába, és úgy vélik, minden embert születésétől fogva bizonyos elidegeníthetetlen jogok illetnek meg. A liberálisok hisznek a demokráciában, a jogállamiságban, az egyéni és kollektív szabadságjogokban, valamint a piacgazdaságban.

Ezen eszmerendszer központi elemei sokak szemében rendkívül vonzóak, ez azonban nem jelenti azt, hogy önmagukban stabil alapját jelenthetik egy ország külpolitikájának. Az utóbbi két évtized tapasztalata azt mutatja, ha egy nagyhatalom elsődlegesen liberális eszmékre alapozza külpolitikáját, az költséges kudarcokhoz vezet.

Az a fő probléma, hogy nincsenek világos és hatékony stratégiák a liberalizmus erkölcsi abszolútumainak átültetésére. Az eszmerendszer számos morális célt fogalmaz meg, amelyeket minden társadalomnak követnie kellene, azonban keveset mond arról, hogy mit kellene tennie egy liberális államnak abban az esetben, ha egy külföldi vezető visszautasítja, hogy “a helyes dolgot cselekedje”.

A bírálatoknak nincs sem értelme, sem hatása

Ha egy külföldi kormány határozottan antiliberális módon cselekszik vagy ellenzi a nyugati hatalmaknak az emberi jogok, a demokrácia vagy más liberális elvek terjesztésére irányuló erőfeszítéseit, akkor az amerikai vezetők szinte automatikus reakciója az érintett ország irányítójának haragosan elítélése. Jobb esetben reakciósnak, rosszabb esetben egyenesen a gonosz megtestesülésének nevezik.

Walt professzor szerint nem hatékony stratégia pusztán rámutatni arra, hogy a szóban forgó külföldi vezető hitvány zsarnok, ez ugyanis nem változtat semmin, különösképpen akkor nem, ha a vádak igazak. Egy igazi zsarnok nem fogékony az efféle bírálatokra.

A liberalizmusnak nincsenek jó megoldásai arra az esetre, ha az erkölcsi megbélyegzés kudarcot vall. A gazdasági szankciók alkalmazása meglehetősen gyenge eszköz az államok kezében, a korlátozások ráadásul általában a tekintélyelvű vezetők további megerősödéséhez vezetnek. A szankciók az egész népet sújtják, miközben a vezető réteg tagjai jórészt érintetlenül maradnak. Még ha ez a politika végül sikerre is vezet, mint az többek szerint a Dél-afrikai Köztársaságban történt, az is évtizedekig tarthat.

Fegyverrel liberalizmust kreálni

Ennél is rosszabb, ha fegyverrel próbálják terjeszteni a liberális eszméket. Ahogy Irakban, Afganisztánban és Líbiában is megfigyelhető volt, a kierőszakolt rezsimváltás lényegénél fogva azt jelenti, hogy lerombolják a meglévő politikai és társadalmi intézményeket. A korábbi vezetés összeomlása és a katonai megszállás még valószínűtlenebbé teszi egy egészséges demokrácia megszületését.

Mi több, az idealista keresztes hadjáratot folytató kormányzatoknak hatalmas kiterjedésű nemzetbiztonsági apparátust kell működtetniük, emellett pedig gyakran maguk is hazudni kényszerülnek saját állampolgáraiknak, hogy fenntartsák a lakosság támogatását a külföldi missziókhoz. Minél hevesebben próbálja terjeszteni politikai meggyőződéseit idegen földön egy liberális kormány, paradox módon annál valószínűbb, hogy otthon veszélyeztetni fogja ezen értékeket.

Végül pedig, a liberálisok többsége biztos abban, hogy meggyőződése vitán felül áll, nem ismerik fel, hogy más társadalmak nem feltétlenül fogják üdvözölni ezeket a külföldről kapott ajándékokat. Éppen ellenkezőleg, minél intenzívebb a külföldi beavatkozás, az annál hevesebb reakciókat válthat ki a helyi közösségből. A nagyszabású államépítési projektek leginkább a helyi gazdaság eltorzításával és a korrupció fokozódásával végződnek, különösen akkor, ha a beavatkozó államoknak fogalmuk sincs arról, hogyan működik az adott társadalom.

Először otthon kell rendet rakni

A levonható következtetés nyilvánvaló. Az Egyesült Államok és a többi liberális demokrácia sokkal hatékonyabban terjeszthetné nagy becsben tartott értékeit, ha inkább otthon tökéletesítenék ezeket a vívmányokat, ahelyett, hogy megpróbálnák őket átültetni a világ más részeire. Ha a külvilág azt látja, hogy a nyugati államokban olyan virágzó és igazságos társadalmak jönnek létre, amelyek tökéletesen megfelelnek az általuk vallott eszméknek, akkor az arra fogja sarkallni az embereket, hogy a helyi viszonyokat figyelembe véve saját országukban is meghonosítsák legalább ezen vívmányok némelyikét.

Ez a folyamat, amely a Nyugaton évszázadok alatt ment végbe, bizonyos országokban viszonylag gyorsan lejátszódhat, máshol viszont akár hosszú évtizedekig is eltarthat. Ahogyan viszont Washington próbálja felgyorsítani ezt a folyamatot 1992 óta, az nagy valószínűséggel inkább visszaveti, mintsem elősegíti ezen értékek terjedését – állapította meg Stephen Walt professzor.

Kétségbeesett próbálkozás ez az írás, próbálja menteni a menthetetlent. A liberális demokrácia halott, felfalta saját magát. A nyugati államokban a maroknyi kisebbségek diktatúrája érvényesül, és minél kevésbé tudják etetni képletesen és valójában is a jó népet, annál hamarabb összeomlik. A világ rabszolga államai már saját bőrükön tapasztalták, mit jelent valójában az, hogy liberális demokrácia. Brutális rendőrállamot, ahol robotoknak nézik az embert. De amikor eljön a gépek lázadása, akkor a szuperbunker sem védi meg őket, mind meg lesznek semmisítve…

Hunhír.info