Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága? – hangzott el a kérdés A magyar ifjakhoz című vers első sorában, majd a Reggel 1936. október 19-ei számában gróf Hadik Mihály a mai ifjúság problémáival összefüggésben írt értekezése Lesz-e gyümölcs a fán? – címet viseli. Az ifjúság mai kérdéseivel azóta is foglalkozunk, ha éppen úgy kell nemzetközileg elfogadott, egyértelmű szabályokra alapított elnevezési rendszerekben.
Licentia poetica, azaz költői szabadság játékos szándékát sugallja a két látszólag egybeeső fogalmazás, a mai ifjúság, illetve az ifjúság mai problémájának, vagy kérdésének köre. Az, ami elválasztja, vagy összeköti kvázi szinte mintegy, de a megváltozott értékek töltetét az anyagi, létminimum, vagy az idegenszerű egzotikum határozza meg. Egyszerűen, a fejlődőben levő, zsenge ember életének ifjúságkora, időszaka a fiatalság, ami a jellem kialakulásának, az egyéniség kibontakozásának ideje, mely egyszeri és megismételhetetlen az életben. Ez időszak testi, szellemi és lelki kérdéseivel foglalkozik egy sereg tudomány, mint az antropológia, morfológia, morfotipológia, karakterológia, pszichológia, teológia – csak egy néhányat említsünk azok közül, melyek részben, vagy teljes egészében igényt tartanak a társadalom, a világ legértékesebb lényére.
Út vezet a csillagokig! Per aspera ad astra – göröngyös út vezet. Ez pedig a világ minden népének, nemzetének Istentől kapott joga. Induljanak a fiak és a leányok az ég felé! Büchmann szerint a Hercules 437. versének e sorából ered: „Non estad astra mollis e terris via.” Így az Erdélyben levő kommandói Sikló, a svábhegyi fogaskerekű vasút alsó állomásépületének felirata, e szállóige egyik változata: Per ardua ad astra. A „csillag”, amelyhez a meredek út vezet, a fogaskerekű felső állomása.
Csillagszületéskor megváltoznak az ifjak. Erőt, hitet, még talán nevet is kapnak. Nagy Sándor hadseregében volt egy katona hasonló elnevezéssel, de azzal a különbséggel, hogy nagyon gyáva volt. A fővezér egyszer nagy felháborodással így szólt hozzá: „Vagy változtasd meg a nevedet, vagy légy vitéz!”
Időszerű, Hadik szóban forgó, a mai ifjúsági helyzettel szorosan összefüggő aggodalma. Eltelt 73.év és 33 nap és a Kárpáti Harsonában hangzik el a kérdés a Kárpát-medence valamennyi rangos, felelős közéleti társadalmi intézmény, személyiség felé: Lesz-e gyümölcs a fán? Hogy a mai ifjúság, és az ifjúság mai gondja, jövője, csillagképe miként alakul és milyen nevet visel és lesz-e még magyar, az csak – kizárólagos értelemben tőled függ – egyedül.
Az a kis fiú megkérdezte édesanyját, hogy Bunyán „Zarándokút”-jából melyik személy tetszik neki legjobban. Az anya így válaszolt: ”Keresztény, hiszen ő a hőse az egész történetnek.” De a fiúcska így szólt: „Nekem meg Krisztina, mert mikor Keresztény elindult romlás városból, csak egyedül ment, de Krisztina magával vitte gyermekét is.” „Aki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be: és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elbocsátott. Aki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, akik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik. És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre.” /Márk 9./
Magyar anyanyelvű orvostudományi és gyógyszerészeti hallgatók – ha egyszer nekiveselkednek Marosvásárhelyen, Romániában – kit kérdezzenek?
Pásztori Tibor Endre – Hunhír.info
