A sok tízmilliós költségvetéssel dolgozó közvélemény-kutató és politikai elemző műhelyek most egymásra mutogatnak, meg a a bukott összefogás politikusait teszik felelőssé a totális vereségükért, közben meg menti próbálják súlyos szakmai tévedésüket, miszerint az úgynevezett rejtőzködő szavazók a a cionliberálbaloldal oldalt támogatják. Hírportálunk a választások előtt számtalanszor jelezte: a beképzelt magabiztosok állításával szembe a “bizonytalanok” a Jobbikot erősíthetik.
Az országgyűlési választást megelőző kutatások viszonylag pontosan jelezték előre az eredményeket, rácáfolva arra a vélekedésre, hogy az emberek nem merik elmondani a véleményüket – közölték az Ipsos, a Medián, a Nézőpont és a Political Capital képviselői csütörtökön egy budapesti szakmai tanácskozáson. A fórum előadói abban is egyetértettek, hogy a rejtőzködő szavazók nem a baloldal, hanem éppen a Fidesz és a Jobbik táborát erősítették.
Na, itt a szokásod liberális mellébeszélés és maszatolás. Bármit is hadováltak össze-vissza a bölcsek csütörtöki tanácskozásán a véleményvezérek, bizony ők voltak leginkább azok, akik azt sejtették a megbízóiknak, hogy a fasiszta Jobbiktól és a diktátor Fidesztől rettegő rejtőzködők majd a szavazófülke magányában gyűrik le kódolt félelmeiket, és a szebb és színesebb nagy magyarországi demokráciára voksolnak, mert ugye a szabadság, egyenlőség testvériség jelszava mindent visz, a derék cigány honfitársaink egyes csoportjainak negatív színben való feltüntetése csak a fasiszták aljas akciója, és a lánglelkű demokraták átlátnak a parasztok szitáján.
Na, most sem jött be a mutatvány, mint annyiszor, és ismét hírportálunknak lett igaza. Több írásunkban is jeleztük ugyanis a választások előtt, hogy nagyon téves az a megközelítés, hogy a tejhatalmú Fidesztől rettegő demokraták sikeresen megfordítják a kormányrudat a szavazófülkében. Egyértelműen kijelentettük több alkalommal is, hogy a rejtőzködők és bizonytalanok körében hatalmas számban vannak azok, akik egzisztenciális félelemből nem vallják meg a hovatartozásukat, de konkrét elképzelésekkel rendelkeznek arról, hogy melyik politikai erőt preferálják. Ez egybecseng azzal az állítással, amelyet most már a világlapok is megengednek maguknak, hatalmas orrfújások és prüsszentések közepette, miszerint a Jobbik törzsbázisában jelentős számban megjelentek a magasan kvalifikált értelmiségiek, társadalmi és gazdasági pozíciókat betöltőek.
Ismerve a magyarországi közállapotokat, a cégek, gazdasági társaságok, irodák az úgynevezett jobb munkahelyek vezetői és tulajdonosai átlagos politikai hozzáállását és ideológiai vonzódását, nyugodtan kijelenthettük, hogy nem fogják megvallani pártszimpátiájukat azok, akik ezektől az emberektől függnek anyagilag és egzisztenciálisan, de amikor dönteni kell, akkor tuják, hogy hova, melyik pártra húzzák be az ikszet. Ez természetesen sok kérdést fölvet, köztük talán a legfontosabb az, hogy a folyamatosan rettegők és félelemben élők kifele ugyan azt mutatják, hogy minden pozícióból állami és fontosabb magánintézményből kiszorultak, valójában továbbra is ott vannak, illetve ezek az intézmények is az ő érdekeltségükbe tartoznak.
Ismételten a pofátlan magabiztosság okozta a vesztüket, meg annak a téveszmének a kultikus tisztelete, miszerint mindent ők csinálnak jól, mindenki az ő megközelítéseiket és gondolataikat teszi magáévá, és mindenki elfogadja, hogy csak az a szabad, a demokratikus, felemelő, építő és igaz, amit ők annak gondolnak. Kedvenc mondásunkkal élve, hát megint elment egy vonat.
Egyebek mellett ezt írtuk két évvel a választások előtt:
“LE KELL SZÖGEZNÜNK: A MAGYAR VÁLASZTÓ, ÉS AZON BELÜL IS AZ ÉRTELMISÉGI ÁTLAG,- LESZÁMÍTVA A LIBERÁLIS GYŰLÖLET-RÉTEGÉT- A TARTALMI RADIKALIZMUST ÉRZI MAGÁÉNAK. Lehet, hogy egzisztenciája, kapcsolatrendszere gazdasági pozíciói miatt ezt nem hangoztatja, és felveszi az álarcot, de tele van a hócipője a a nemzetközi alázásból éppen úgy, mint a hazai belső ellenség, a törpe gyűlöletkisebbség szellemi, ideológiai erőszakosságával és “parancsuralmi” rendszerével is. Már totál elege van abból, hogy még azt is meg akarják neki mondani, hogy mit kell éreznie mondjuk a legnagyobb sorstragédiának. Hírportálunk álláspontja szerint a Jobbiknak mindkét irányban erősítenie kell. Tartalmi és formai síkon is, és pont ezt fogalmazta meg egyebek mellett programbeszédében Vona Gábor pártelnök.”
Mint mára ismert, a Jobbik tartalmi és formai síkon is egyaránt erősített, új karaktert és imázst épített fel, az emberek szociális érzékenységére is apellálva, az erős, gondoskodó állam koncepcióját hangsúlyozva, a nemzethez való viszonyt, és nem a származást zsinórmértékké téve mára odáig jutott, hogy további céltudatos és építkező, a székely rendtartás alapelveit képviselő és megvalósító, mindenkit a tudása, szakértelme alapján megillető helyre soroló humánpolitikája a kedvezően alakuló világpolitikai helyzetben 2018-ra kormányváltó néppárttá teheti a már most második legerősebb magyarországi parlamenti erőt.
A jelenlegi helyzet ugyanakkor újabb hatalmas erőfeszítéseket követel a párttól, hiszen egyértelműen már nem karanténba akarják zárni, vagy elhallgattatni, hanem a kormánypárt és az úgynevezett liberális ellenzék totális össztüzében kell helytállnia. A Fidesz a hatalmát fogja félteni a Jobbiktól, a demokratikus összeborulók pedig kormányváltó pozícióját akarják majd elorozni. Míg a kétharmados törvények többségét meghozó Fidesz számára konszolidáltabb négy év következhet, addig a Jobbiknak az előttünk álló politikai ciklus talán eddigi története legnagyobb és legösszetettebb harcát, küzdelmét fogja jelenteni.
Ha Isten is engedi, pár év múlva visszatérünk a mostani állításainkra. Annyit azért jelzünk szerény költségvetésű hírportálként a hatalmas anyagi tartalékokkal rendelkező közvélemény-kutató véleményvezér okosainak, hogy jó pénzért szívesen adunk nekik is tanácsokat, hogy ne kelljen mindig beégniük egy-egy jelentős magyarországi politikai esemény végeredményének előjelzésekor. Na persze, ez vicc volt, de akkor is számunkra mindenesetre legalább erkölcsi-szakmai elégtétel.
Kostás Roland – Hunhír.info
