Az országgyűlési képviselőválasztásokon önmagát agyagba döngölő baloldali színezetű ultraliberális gyarmatosítópárti, bankár- és multivédő összefogás éppen úgy teljesen alkalmatlan Magyarország európai helyzetének megfelelő rendezésére, mint a Jobbikot állandóan az unióból való távozás mementójaként emlegető Fidesz. A kétharmados kormánypárt a szavak szintjén háborúzhatott ugyan Brüsszellel, de az igazi változást csak az a politikai erő hozhatja el, amely országhatárokon átlépve azokat egyesíti, akik nem akarják látni az öreg kontinenst gyarmattartó szuperállamként. A képlet nagyon egyszerű, immár menetrend szerint ismételgetik a Jobbik prominensei a kételkedőknek és a vádaskodóknak, hogy nem az uniós terep otthagyása, hanem a rosszul működő rendszer megreformálása a legfontosabb feladat. Ezt pedig tényleg csak belülről lehet elvégezni úgy, hogy Magyarország minél több képviselőt delegál az unióba, és lehetőleg olyanokat, akik a magyar hazának és nem a nemzetközi bankárvilágnak elkötelezettek. A Jobbik szavazótábora, a több mint egymillió szimpatizáns nem ülhet a babérokon, újabb csatába kell indulniuk, mert nagymértékben függ attól a magyar jövő, hogy hány nemzeti politikust juttatnak az Európai Parlamentbe.
A szemkilövető bukott diktátor, Gyurcsány Ferenc nyilvánvalóvá tette, hogy törzsbázisa, a néhány belvárosi értelmiségi és a proletárkaszt alja (micsoda politikai perspektíva egy pártvezér számára) olyan Európát akar, ahol a most is pozícióban lévők még jobban leosztják egymás között a posztokat, az országok totálisan alárendelt regionális kormányzóságként működnek, kevés mozgástérrel és döntési lehetőséggel. A háttérhatalomnak elkötelezett gyurcsányi Európa tovább folytatná azt a folyamatot, amelyet elkezdett a nagy mézesmázos ígérgetések után. Bedarálni a nemzeteket, gagyitévé-fogyasztó, mobilizálható, rög- és hajlék nélküli robottá tenni milliókat, akik a tévét bámulva, önérzetüktől, identitásuktól megfosztva csak arra valók, hogy a zsidó világcsaládok uralta glóbusz elvárásait teljesítsék.
A Fidesz, mint az országgyűlési képviselőválasztásokkor, most sem jött elő konkrét programmal, sőt még azt sem meri nyomatékosítani, amit a Jobbik hatalmas erővel, energiával és odafigyeléssel megtesz, hogy választói számára jelezze: a nemzeti értékeket kívánja képviselni. Nem is csoda, hiszen nem várható el egy olyan kormánytól harcias hozzáállás, amely például Ukrajna esetében nem a kárpátaljai magyarokért, hanem a puccsország területi egységéért aggódik, és a nap 24 órájában tesz hűségnyilatkozatot a különböző globálatlantista és háttérhatalmi szervezeteknek.
Ezzel szemben ott a Jobbik nyilvánvalóan egyenes és érthető programja, amelyben kertelés nélkül kimondják: az ezeréves magyar államiság, amely a legrégebb óta meglévő történelmi, társadalmi, hatalmi berendezkedés, Európa közepének országa, nem csak részese kíván lenni a kontinens hatalmi és igazgatási apparátusának, hanem olyan országok elkötelezett politikusaival szövetkezve, amelyek hozzá hasonlóképpen gondolkodnak, végre meg akarja valósítani az Európai Unió eredeti, aztán gyorsan a hatalmasok által sutba dobott koncepcióját, a nemzetek Európáját. Egy olyan közösséget, ahol nem fentre és lentre, erősekre és gyengékre, fejlettekre és felzárkózásukban megakadályozottakra bomlik le az erőtér, hanem a résztvevők megpróbálnak becsületes és igazságos kompromisszumokat kötve a lentieket felhozni, hogy a fent lévők is ezáltal erősödjenek.
Ez az egyik cél, de emellett természetesen olyan stratégiai kérdések is felmerülhetnek, amelyek az EP-választásokig még több alkalommal meg fogunk világítani. Első lépésben talán annyit, a baloldali és jobboldali rikácsolások, mellébeszélések, zavarkeltések ellenére az a legfontosabb feladat, cél és igény, hogy minél nagyobb számban képviselhessék a nemzeti gondolatot a nemzeti képviselők “Európa szentélyében”. Itt és még egyszer kell nyomatékosítani: az EU-szkeptikusság nem azt jelenti, hogy hátat fordítunk Európának, hanem egyértelműen azt az ideológiai, politikai követelés- és elgondoláshalmazt, hogy a globálvilág irányítása alá került Európát egyrészt fel kell szabadítani, másrészt számára lehetőséget biztosítani, hogy az Európai Uniót alkotó nemzetek Európája lehessen, nem pedig egy gyarmatosított, központilag irányított tartományhalmaz.
Kostás Roland – Hunhír.info