A látóhatár titokzatos módon az égboltnak a föld felszínével körös-körül érintkező idő és tér feletti vonala az örökkévalóságba simul. Lapul a nemes fémkorong: érme készül; s nekrológba ékes beszéd, méltató szó… Mert nagy veszteség érte a Vitézi Rendet, elhunyt vitéz Tiszaugi-Szabó Tamás központi törzskapitány.

Mennyei jó Atyánk szerelme kincseinek nagy gazdagságát árasztotta rá naponként; s ezt azért tette és teszi, hogy az ember, a földi gyermeke mindenkor örvendezzen benne. Vitéz Tiszaugi-Szabó Tamás 1939. december 21-én született Kecskeméten, abban a városban, melyet végtelenségig szeretett. Kimeríthetetlen tárház volt számára e város, melynek sok-sok történetét lakóival együtt „megénekelte”.

Nekrológját – vitéz Illyés Zsolt Főszéktartó Törzskapitány így folytatja: „Minden iskoláját ott végezte, hiszen ott tanult a Piarista általános Iskolában és Gimnáziumban, ott szerezte mérlegképes könyvelői képesítését, ott dolgozott nyugdíjazásáig. Nagyon sok újságcikket és könyvet írt. Termékeny író volt. Rendszeresen meghívták március 15-ai és október 23-ai ünnepségekre az Alföld nagyobb városaiba, hogy tartson ünnepi beszédet. Szerették, szerettük határozott, szókimondó stílusáért. Aktívan részt vett a piarista rend munkájában, az egyháznak írt leveleit, mint „piarista confrater” írta alá, mindig feltüntetve, hogy ő vitéz Tiszaugi-Szabó Tamás; saját nevében, meggyőződése szerint írta az időnként korholó, időnként valamilyen hiányosság pótlását kérő leveleit. Szívügyének tekintette, hogy a kecskeméti Városháza dísztermében – idézem a kérvényének szövegét, (melyet nagyon sokan mi is támogattunk!) – „A kommunista diktatúra alatt, vakolattal letakart vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Úr freskóját, melyen az látható, hogy Őt a proletárdiktatúra járma alól felszabadított lelkes kecskemétiek üdvözlik, mielőbb állítsák helyre.”

Sajnos, még nem jött el ennek az ideje. Reméljük, hogy egyszer erre is sor kerül és vitéz Tiszaugi-Szabó Tamás harca győzelemmel végződik.

Munkásságát nem lehet egész röviden ismertetni; néhány maradandót alkotó könyv címét felsorolnám; Három önálló kötet: Kecskeméti személyek. Kecskeméti történetek és egyéb krónikák. Hősök és áldozatok – Katonák, papok, polgárok – Vitézi Rend, 80 éves az „öreg” did – Tiszaugi életképek, Vakoló kanállal szerzett milliók –B.Tóth Ferenc életrajzi dokumentumkötete. Vitézekről (nemcsak) Vitézeknek. Az utolsó könyv címe: Papok, Piaristák, Kegyesrendiek /Tricentenáriumi emlékkönyv/. Még könyvét sajtó alá rendezte, kórházi ágyában kezébe vette, és belelapozott egyik példányába…

Széles horizontú érdeklődési köréhez tartozó műveinek címéből idézek: Simai Kristóf piarista, a magyar nyelvű színjátszás úttörője, Vitézek a piaristák iskolapadjaiban, Hősi halott vitéz piarista diákok, Zenélő vitézek, Vitézek a gulákon, Görögök Kecskeméten, Vitézek, olimpikonok, I.Világháború hősi halottai, Kiváló katonák, nagyszerű hősök, és Kecskemét és Tiszaug kapcsolata…

Nem csak író, hanem rendkívül aktív vitéz is volt. Édesapja után, várományosként vitéz Habsburg-Lotharingiai József Árpád, királyi herceg, a Vitézi Rend főkapitánya avatta vitézzé 1997. szeptember 20-án. Avatása után, rövid időn belül megkapta a Bronz Érdemkeresztet, majd pályafutása során az összes vitézi kitüntetést kiérdemelte. 2013-ban kapta meg a legmagasabb kitüntetést, a Vitézi Nagykeresztet (Lovagkereszt I. osztályát vállszalaggal. A kitüntetést, korábban vitézzé avatott leánya és akkor frissen avatott unokája előtt vehette át a Budai Vár Gótikus Lovagtermében. Büszke volt arra, hogy a családjában már a negyedik generációban is van avatott vitéz, és az avatási beszédet előttük mondhatta el. Sajnos a születendő fiú dédunokáját nem ismerhette meg.

Tehetségét az is bizonyítja, hogy nagyon rövid időn belül a ranglétra legmagasabb fokára is felléphetett, kinevezték törzskapitánynak, a Vitézi Rend központi törzskapitánya és a Felvételi Bizottság elnöke volt. Ezen pozíciójában szigorú követelményeket támasztott a Vitézi Rendbe jelentkezőkkel szemben.

Az írói, kutatói munkája során sok kiváló ember életéről írt, sokakat javasolt, pártfogolt a Vitézi Rendbe. Neki köszönhetjük, hogy poszthumusz vitéz lehetett: Gyóni Géza költő, Prohászka Ottokár püspök, Tormay Cecil író, Francia-Kiss Mihály, a Rongyos Gárda szervező-parancsnoka, Zadravecz István tábori püspök, Prónay Pál a Lajta-Bánság vezetője, Toma András az utolsó orosz hadifogoly, Tóth Ilona medika, 1956-os mártír, Mansfeld Péter, van aki e nevet ismeri? Szilasi József a vitézi kis- és nagyjelvény megálmodója, Moyses Márton, aki 1970-ben tiltakozásként a kommunista párt brassói székháza előtti téren felgyújtotta magát, professzor dr. Pungor Ernő az Antall kormány minisztere, Papp-Váry Elemérné a Magyar Hiszekegy költője, Kárpáti Piroska tanítónő, akit egy gyönyörű verséért a románok felakasztottak.

A Vitézi Rendért, annak tisztaságáért dolgozott. Részt vett a 2005-ben elfogadott Memorandum kidolgozásában, melyben lefektették a Rend működési kereteit. Sokat hadakozott a külföldre szakadt vitézi vezetőkkel, tiltakozott a KÓDEX szerint is túlsúlyban levő külföldi törzskapitányok száma és befolyása ellen. Nagyon sokat tett azért, hogy 2008-ban végre szembesítsék a rend vezetőit a valósággal, a magyarországi helyzettel. Nem értett egyet azzal, hogy a vitézi Rend hazánkban egyesületi formában működik, de elfogadta, hogy közigazgatási okok miatt erre szükség van.

Elve az volt, hogy egy Vitézi Rend van. Elfogadta, hogy több tagozat alakult, működött egyesületi formában, de mindig azt kérte, hogy törekedjünk a külső szemlélők számára az egységes szervezet képét mutatni.

Határozott álláspontot képviselt, hogy avatott vitézekként kövessük a régieket, alkossunk olyan közösséget, mely kifejezi céljainkat, de válasszuk külön a hazai jogszabályoktól. Neki köszönhetjük nevünket: Kárpát-medencei Vitézi Rend.”

Köszönjük Nemzetes Úr!
Emlékedet A Vitézi Rend szeretettel őrzi.
Együtt nézünk… ugyanabba az irányba!

vitéz lovag Pásztori Tibor Endre VDM
Vitézi Rend Erdély Országos Törzskapitány

Pásztori Tibor Endre – Hunhír.info