Alig másfél héttel az országgyűlési választás előtt már eldőltnek látszik az eredmény. A magyar társadalomban még van annyi immunitásérzék, hogy nem száll fel üveggyöngyökért a rabszolgaszállító hajóba, megpróbálja érdekeit, értékeit bizonyos határig megvédeni. Olcsó humorral lehetne arról viccelődni, hogy mi mindent hordott össze a szél…
Valóban ismét összejött a kimondhatatlanul silány társulat. Sok szerencsétlen, főleg idősebb ember képtelen megérteni, az MSZP-DK-Együtt 2014-PM-Magyar Liberálisok koalíciónak semmi köze sincsen sem a klasszikus nemesi-nemzeti liberalizmushoz, még kevésbé bármilyen baloldalhoz. E szövetség a nemzetközi globális kapitalizmus, a cionizmus, libertáriánus-szabadkőműves erők hazai képviselete. Megfizetett idegen képviselet, komprádor burzsoázia. Ezért sem értem, miért is nevezik őket a kormánypárti illetékesek baloldalnak.
Egyértelműen kimondhatjuk, ismételten csalódnunk kellett a szocialisták megújulási képességeben. Attól függetlenül, hogy néhol vidéken van egy színvonalas, felelős, sok tekintetben fontos és reális kérdéseket felvető szocialista politikus réteg, mely felvet helyi visszaéléseket, anomáliákat azonban a fővárosi kleptokrácia diszkreditálja őket.
Még nagyobb probléma, hogy ismételten belekényszerültek egy olyan szövetségbe, melyben a tónust Gyurcsány Ferenc határozza meg. A 2002-10 közötti periódushoz hasonlóan ismét szembesülhetünk ama ténnyel, hogy a neoliberális farok csóválja a baloldali kutyát. Az egy-két éve még tisztulni látszó szocialisták ismét annak a saját liberális-globalizációs erőiknek a befolyása alá kerültek, melyek a kormányzati periódusban sikeresen előzték hazaárulásban az SZDSZ-t, ami nem kis dolog. Nem kell különösebb tudományos tényelőrelátás, fantázia elképzelni, hogyan folytatnák 2014-ben, amit 2010-ben abbahagytak. A nemzetközi kereskedelmi tőke képviseletében tovább privatizálnák gazdáiknak a megmaradt nemzeti vagyont, tovább züllesztenék, rombolnák az oktatást, jogrendszert, nemzeti kultúrát, tovább lázítanák a magyarellenes cionista és cigány szélsőségeket. Folytatnák a kormányzatuk alatt állami szintre emelt bűnözés támogatását. A múlt századelő progresszívnak hazudott, magyarellenes polgári radikalizmusa mai modernizált globalizációs libertáriánus ideológiája eszközeivel rombolnák a nemzet alapértékeit.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a zsidók vagy a cigányok között nem voltak, vagy lehetnek jó magyar hazafiak, azonban előbb fel kell zárkózniuk a magyar állameszméhez, kultúrához és fel kellene lépniük saját szélsőségeik ellen. A magyar hazaszeretet, az egyetemes morál jegyében. Erre vannak jó példák.
A balliberális szövetség esetleges győzelme a XIX. század legembertelenebb liberális viszonyai közé vetné vissza Magyarországot. Mondjuk ki, David Friedman libertáriánus anarcho-kapitalista társadalomfilozófiája szálláscsinálói.
Ne feledjük Platón tanítását, miszerint az abszolút szabadság semmiben nem különbözik az abszolút zsarnokságtól. A szélsőséges szabadságértelmezés csekélyek zsarnokságává válhat. A szép, már többszörösen bukott galeri ismét összeállt. Gyurcsány Ferenc a királycsináló. Ő és Bajnai végtelenül tudatosak, készülnek a globalizációs tőke által kijelölt szerepre.
Természetesen intellektuálisan messze meghaladják a hozzájuk képest óvodás Mesterházyt, akinél vidéken számos jóval komolyabb vezetőt lehetne találni. Jó vicc, hogy akik még a 2000-es években sorba álltak Gyurcsánynál finoman szólva hízelegni, utána elhatárolódtak, most ismét összehordta őket a szél. Előkerült Fodor, Kuncze a közismert kártékony múltjukkal. Már csak Kóka János, Mohácsi Viktória, Kolompár Orbán, Bokros Lajos, Szetey András hiányoznak. A választási vereségüket követően látszólagos egységük pillanatok alatt szét fog hullani. Mindent újra kezdhetnek…
Számunkra fontosabb, hogy mit várhatunk bizonyára, ha nem is kétharmaddal, de jóval 50 százalék felett nyertes kormánypártoktól? Engedtessék meg egy mintegy kilencvenéves párhuzam. Propper Sándor szociáldemokrata képviselő a Szocializmus című elméleti folyóiratban a következőképp nyilatkozott 1928-ban.
“Bethlen hatalmi rendszere Reich Koppel ortodox főrabbitól (89 éves), Héjjas Iván orgoványi fehérterroristáig (36 éves) terjed.” Csak zárójelben tenném hozzá, Héjjas Iván, a Nemzeti Hadsereg 1919-es kecskeméti városparancsnoka nem volt terrorista, inkább nemzeti hős. A cikk szociáldemokrata szerzője valóban szociáldemokrata lehetett, az idős ortodox vallási vezető pedig a reformkor hagyományain nevelkedve bizonyára inkább érezhette magyarnak magát mint a magyarságot ma folyamatosan támadó cionisták.
Tehát a minden bizonnyal győztes kormánypártok hatalmi bázisa kilenc évtized múltán is ennyire tág lesz, magában foglalva a nagytőkétől, a liberális értelmiség mérsékelt részétől kezdve számos társadalmi csoportot egészen a volt MIÉP-es értelmiségig, volt kisgazdákig. Az viszont fontos kérdés, be tudják-e építeni rendszerükbe az ország elhagyására kényszerülő fiatalokat, egzisztenciális nyomás alatt álló értelmiségi, vállalkozói rétegeket. A kétségtelenül beindult gazdasági növekedést tudják-e majd a magyarság minél szélesebb rétegei boldogulása érdekében továbbfejleszteni? Helyre tudják-e állítani a nemzeti önbecsülést, a rendet, a közbiztonságot, a jogállamot? Elő tudják-e segíteni az elszakított magyarság autonómiáját, megmaradását?
A Jobbik bizonyára e célok érdekében nyomásgyakorló erő lehet, azonban erősebb is lehetne, ha jobban tudott volna integrálni, így előrébb lehetne a nemzeti közösség építésében, a liberalizmussal szembeni alternatív államiság kialakításában. Mindettől függetlenül valószínűsíthető a jobboldal győzelme, csak a belső arányok kérdésesek.
Az előbbi kérdések viszonylatában talán Magyarországon is lehet tanulságokat levonni abból a vitából, melyet Olaszországban folytattak a nemzeti jobboldal integrálási lehetőségei és az Olasz Szociális Mozgalom /MSI/ újjászervezését illetően. E vitában a Colosseum fényei lekapcsolásával a magyar önvédelmi megnyilvánulások ellen manipulált római polgármester, Gianni Alemanno a következőket írta.
“Megvédeni Itáliát!
Próbáljuk meg feltenni magunknak a kérdést. Mi is hiányzik ma Itália számára? A politika által mindennap felvetett sok eszme közül elsősorban a nemzeti eszme az, amely hiányzik.
Kinek van bátorsága szembeállítani a nemzetállam tekintélyét az erős hatalmakkal: maffia, bűnözés, egy beteg fererális intézményi struktúra, a bürokrácia túlzott hatalma.
Ki meri megmondani, hogy Itáliának le kell küzdenie az alárendelt helyzetet Brüsszellel szemben, még az euró feladása árán is.
Hogy meg kell védenünk a made in Italyt a világban, még protekcionizmus árán is. Ki mer fellépni az Indiában letartóztatott haditengerészeinkért?
Csak a jobboldal az, melynek eddig is volt bátorsága, hogy beszéljen ezekről az eretnekségekről. Csak egy nagy Nemzeti Népi Szövetség /Alleanza Nazionale e Popolare/ lenne képes az alapokig visszaszerezni identitásunk, szolidaritásunk, biztosítani Itália nemzeti érdekeit és szuverenitását.
Íme, e célt szolgálja a jobboldal és ezért fog győzni.” (Panorama 2013 december 18.)
Úgy tűnik, a hazai választás már eldőlt. Reméljük, hogy a jobboldalon minél több politikus fogja fel, hogy hasonló elvek, kérdésfelvetés és a megtalált válaszok vinnék előre hazánkat is. Ismételten, a minden tekintetben erős nemzetállam lehet minden probléma megoldásának a kulcsa. Ha a jobboldal így gondolkodik, fölényesen fog győzni.
Károlyfalvi József – Hunhír.info
