Unod már Orbán Viktort? Eleged van a kartontáblát tartó emberekből a Kormányváltás plakátjairól? Itt a megoldás – harsogja az egyik liberális hírportál, és reklámoz egy egy olyan weboldalt, ahol szabadjára engedheti a fantáziáját az egyre jobban aktivizálódó liberális netforradalmár kör.
Azért merjük megadni ezt a minősítést, mert a célzott irányítás még akkor is működik, ha látszólag egyforma eséllyel indulnak harcba a választók kegyeiért a jelenlegi politikai életünk prominensei. Azért ott van mindig a kis szurka, ami egyértelművé teszi, hogy melyik irányba kellene terelni a kreativitásra vágyó, de viszonylag kevesebb valós politikai ismeretekkel rendelkező honpolgárt. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kezéből természetesen nem maradhat el a katolikus jelkép, a rózsafüzér, míg a Jobbik elnökét, Vona Gábort ábrázolják süveges ősmagyarként, varázslóként is. Ideje lenne már, ha a radikáloldal kizökkenne tunyaságából, és most a neoművészetek terén is méltóképpen visszavágna az egyre jobban aktivizálódó liboldóknak.
Nem reklámozzuk azt a lehetőséget, ahol kiélhetik a netrabbik a választásiplakát-tervezési ambícióikat, inkább arra szeretnénk felhívni a szellemi radikál figyelmét, hogy bizonyára körükben is vannak olyanok, akik rendelkeznek olyan tudásanyaggal, hogy semmi perc alatt összedobnak oldalt, ahol olyan lehetőségek közül választhatnak a sajátos stílusú plakátkampányuk megvalósításához, amellyel borsot törhetnek az elszemtelenedett liberálisok orra alá. Természetesen nem arra buzdítunk senkit sem, hogy hasonlóan együgyű és egyszerű megoldásokat válasszon, mint mondjuk a rózsafüzéres Semjén, vagy Vona, az ősmagyar, vannak ennél árnyaltabb fricskák is. Például a menóra bevitele az eszköztárak mögé egyből világőrjöngést csapna azok körében, akik mondjuk jót röhögnek a rózsafüzéres megoldáson.
Arra kérjük tehát olvasóinkat, hogy ne a liberálisok nyújtotta lehetőség után kutakodjanak, hanem alkossanak ők is saját szájízlésük szerint. Várjuk egyrészt a plakátterveket, másrészt azokat a számítógépes programozókat, grafikusokat, akik ambíciót éreznek magukban hasonló oldal elkészítéséhez. Előbbiek esetében közkinccsé tesszük és kiemelten kezeljük a plakátokat, utóbbiaknál a reklámozásban segítünk nagyon szívesen.
Úgy érezzük, veszített lendületéből a 2000-es évek elején még egyeduralomra tört radical-art, a liberális oldal nem csak behozta a hátrányát e téren, hanem jelentős előnyre is tett szert a grafikai megoldásoktól kezdve a tarsonyos szubkultúrán keresztül a pólómintákig. Az akkor a libsil által lenézett magyarkodás és népiesség a fősodor elfogadott része lett, elég csak a turáni ornamentikából kinőtt kalocsai mintákra gondolni. Valamelyik liberális tulajdonban lévő női lap a napokban világszenzációként tálalta, hogy például a tradicionális mongol díszítőművészet és a különböző korhű, de a mai kihívásoknak is megfelelő kiegészítők milyen erővel és sikerrel jelentek meg a globális divatkultúrában. No, pont ez az a terület, ahol ismét világhatalom lehetnénk, hiszen a magyarok és őseik díszítőművészete és viseletkultúrája szerénykedés nélkül állíthatóan a legnagyobb a világban. Vissza kell ismét nyúlni a gyökerekhez, mert a színvonalas alapanyagokkal dolgozó szellemi radikális tervezők, kreátorok, “dizájnerek” jóvoltából nem csak az ősi magyar identitást erősíthetjük, hanem ezen a speciális területen egy olyan meghatározó ipar is felépíthető, amely jelentős profitot termel az országnak. Nemzeti körökben hódít a Thorn Steinar divatmárka, amely a klasszikus viking motívumokkal, grafikákkal operál. Hangsúlyozottan kiváló alapanyagból készítve a ruházati termékeket, vannak nekünk is olyan grafikusaink, tervezőink, akik ősmagyar lélekkel tölthetnék meg az új-régi nemzeti divatkultúrát.
Koldus Kálmán – Hunhír.info
