A fenti három fogalom akár elég is lenne ahhoz, hogy kielemezzük a március tizedén, Marosvásárhelyen lezajlott eseményeket. Sajnos. Így lehet megszülni a nemzet tagjai közötti bizalmatlanságot, így kell szétzilálni egy közösség álmait. Elég, ha a lelkes gyerekeket megtesszük bűnbaknak.

Írtam már arról, hogy az események ilyetén alakulásáért Izsák Balázst tartom az egyik felelősnek – túl azon, hogy Dorin Floreának is megvan a sara ebben, tőle viszont sem bölcsességet, sem etnikai türelmet nem várunk, legkésőbb azóta, hogy a Vásárhelyi Forgatag kitoltotta Marosvásárhely főteréről, még Edda-koncertet is megpróbált rászervezni.

Nos, azóta futottam én is pár kört, beszéltem az erdélyi vármegyésekkel, beszéltem az SZNT vezető testületének egyik tagjával, több szemtanúval és ilyen formán a meggyőződésem csak erősebbé vált: az SZNT és annak elnöke, Izsák Balázs teljesen elvesztette az irányítást az általa összehívott tömeg felett.

1. A szervezők (a videókon sárga mellényt viselők) viselkedése, és néhány utólagos nyilatkozat:
Tóth Bálint, a mindenki által ostorozott HVIM erdélyi csoportjának szóvivője nyilatkozta a Krónikának, hogy a szervezők provokálták őket (lásd itt: http://kronika.ro/erdelyi-hirek/nem-kernek-a-provokatorokbol). Nos, járjunk csak utána ennek, gondoltam, s felhívtam Szőcs Zoltánt, az Erdélyi HVIM elnökét. Kérdésemre megerősítette: igen, flegmán bántak velük, azt mondták, idézem szó szerint: „menjetek balhézni Udvarhelyre”.
Felhívtam László Györgyöt, a Székely Nemzeti Tanács jegyzőjét, akinek véleménye szerint semmi ilyesmi nem történt. Abban én is egyetértettem vele, ha volt valaki, aki nehéz helyzetben volt, akkor azok a szervezők.

Egy ilyen helyzetben, ahova az események eljutottak, számukra már nincs jó megoldás, jó helyzet: egyrészről a saját magyarjaikat kell visszafogják, másrészről rajtuk a felelősség – két tűz között, így írható le, és ebben egyetértek Gyurikával. Maradjunk annyiban, hogy azért én hiszek Szőcs Zolinak, elképzelhető, hogy a felpaprikázott lélekállapothoz nem megfelelő hangnemet használtak, és ennyi elég is ahhoz, hogy olaj kerüljön a tűzre. Biztosra viszont ezt nem állíthatom, majd kiderül. Sokkal idegesítőbb ugyanakkor Izsák Balázsnak azon nyilatkozatai, amelyeket a tüntetés után tett…
Idézném: „Nem jártak el korrekt módon, amikor hívatlanul rákapcsolódtak a Székely Nemzeti Tanács rendezvényére. Persze azt ők is tudják, hogy ha maguk próbálnának szervezni valamit, rajtuk kívül nem venne részt senki azon a rendezvényen”
Könyörgöm, “hívatlanul”? Az SZNT –ben, mint szervezetben, évek óta a vármegyések végzik a munka dandárját. Különösen igaz ez Marosszékre, ahol a Maros-megyei HVIM nélkül talán nem is lehetne beszélni SZNT-tevékenységről. Eléggé arcpirító, hogy ezek után ilyen lekezelően nyilatkozik a Hatvannégy Vármegyéről. Továbbá: egész székelyföldről toborozták a tüntetőket, a résztvevőket. Nem emlékszem egyetlen olyan plakátra sem, ahol azt írták volna: “HVIM tagjainak tilos a belépés”… Különben is, oda akarunk jutni, hogy egy ilyen fontos tömegrendezvényre belépőt fogunk szedni? Esetleg meghívókat küldünk ki? Röhejes, de tovább is van még!

A Székelyhon portálon megjelent, Szucher Ervin által jegyzett cikkből (lásd itt: http://szekelyhon.ro/aktualis/marosszek/a-apolgari-setaa-visszhangja) derül ki, hogy az EU-s zászló meggyújtásáért – idézem – “a szélsőséges megnyilvánulásairól elhíresült, szovátai illetőségű Tóth Ferenc” a felelős. Nem tudom a cikk alapján egyértelműen eldönteni, hogy ezt Izsák Balázs mondja, vagy az újságíró, azonban abból kiindulva, hogy amíg hivatalosan nem születik ítélet, illetve az érintett, Tóth Ferenc, nem ismeri be tettét, addig az újságírói etika szerint nem írható ki a teljes neve, hajlok rá, hogy azt gondoljam, Izsák Balázs mondta az újságírónak, hogy szerinte ki égeti az uniós zászlót.
Akárhogy is, az eset jelzi, hogy mi, magyarok, mennyire mélyre süllyedtünk. Egyrészt az uniós zászló elégetésével pont nem sértjük a románokat, sőt, ez egy olyan, amiben még sok román is egyetérthet velünk. Másrészt, miért kell feltétlenül nehéz helyzetbe hozni valakit, jelesül Tóth Ferencet? Amennyiben, ne adj’ Isten, eljárás indul emiatt Feri ellen, akkor – legyen szó akár az újságíróról, akár Izsák Balázsról – könnyen elképzelhető, hogy bíróságon kell tanúskodniuk Tóth Feri ellen. Ez egy olyan erős kontrasztot alkotna, amit nem sokan fognak lenyelni, nem beszélve arról, hogy a vezető rétegünkkel szembeni bizalmatlanságot csak tovább erősíti – joggal!

A HANGULATRÓL

Tény s való, a szervezők nem számítottak arra, hogy ilyen fordulatot vesznek az események. Ezt László György is megerősítette. És itt jön be Izsák Balázsnak, a tapasztalt szónoknak a felelőssége. Írtam már arról, hogy azt a HVIM-el, és a hozzájuk hasonló, lelkesedésből erős jelesre vizsgázó fiatalokkal nem lehet azt eljátszani, hogy keménykedünk a sajtóban néhány hétig, majd a felvonulás előtt pár nappal is arról értekezünk, hogy Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester tiltó határozata jogtalan, ezért bemegyünk a a főtérre, majd ott a helyszínen igyekezzük rávenni a tömeget, hogy CSAK a járdán közlekedjen. Bárki, aki a felvonulás előtti magyar sajtót olvasta, annak nem ez jött le. Nekem legalábbis biztos, hogy nem.
De ez egy dolog. A másik, sokkal súlyosabb hiba, és véleményem szerint a tömeglélektan sajátosságait figyelembe véve, akkor fordult meg a helyzet, amikor Izsák Balázs szónoklata közben az RMDSZ kormányra kerülése fölött örvendezett. Ehhez joga van, ebben egyezzünk meg, azonban több szemtanú egybehangzó véleménye szerint Izsák Balázs sértődött, lekezelő, kioktató hangnemben szólt az RMDSZ neve hallatán pfujolásba kezdő tömeghez.

Na, finoman szólva: a helyszínen nem az RMDSZ törzsszavazói bázisa volt jelen. És akkor nagyon finoman fogalmaztam. Ezt Izsák Balázs is tudta. Természetesen szóvá teheti az RMDSZ-el kapcsolatos pozitív véleményét, azonban a tömeg reakciójára indulatosan, kioktatóan, arrogánsan (a megfelelő jelzőt mindenki válassza ki magának) reagálni, az több mint bűn: súlyos hiba. Határozott véleményem az, hogy ettől a pillanattól kezdve veszítette el a radikálisabb kemény mag feletti kontroll lehetőségét. Úgyis, mint főszónok, de legfőképp úgy, mint főszervező.

Hab a tortán, hogy – pletykák szerint!!! – a színpadról való lejövetele után az SZNT elnöke bocsánatot kért a helyszínen jelen levő RMDSZ-es Tamás Sándortól és egy másik – nevét nem tudom – szintén RMDSZ-es főmuftitól, amiért a tömeg kifütyülte az RMDSZ-t. Hozzáteszem, a tömeg az RMDSZ-t, mint szervezetet, és legfőképp annak vezetőit fütyülte ki. László Györgyöt megkérdeztem erről is: megtörtént-e a bocsánatkérés, amit a pletyka tart? Az SZNT jegyzője erről nem tud, ő ilyent nem látott, nem tapasztalt, véleménye szerint viszont, amennyiben megtörtént, akkor “nagyon helyesen tette”.

A PETÍCIÓ

Azért kellett a tömegnek elkísérnie Izsák Balázst a főtérre, hogy ő átadja Maros megye ispánjának a tüntetés céljait megfogalmazó petíciót. Mivel a balhé is a felvonulás közben történt, mondhatjuk, kardinális kérdés, hogy legalább a felvonulás célja, a petícióátadás megtörtént-e. Nos, nem.
Az SZNT jegyzője, László György szerint nem. Ő úgy emlékszik, hogy a HVIM és a csendőrség kettős “barikádján” nem tudott átjutni Izsák Balázs, ezért fizikailag volt lehetetlen számára, hogy eljusson a prefektúra épületéig. Kérdésemre, hogy akkor át lett-e adva valakinek, bárkinek a prefektúra épületében a petíció, László György a következőképp válaszolt. “ahogy a tervek szerint szabályozva volt, nem”.
Akárhogy is, nagyon úgy néz ki, hogy az egész polgári engedetlenségből (lásd Izsák Balázs korábbi szavait itt: http://itthon.ma/erdelyorszag.php?cikk_id=1318) polgári sétává alakult megmozdulás nem érte el célját.
A petíció ugyanis már a tüntetés előtt “el lett küldve”. E-mailen.
László György szerint különben is, a petíció személyes átadása “csak egy procedurális eljárás lett volna”.

Utóirat: a fenti, korántsem kerek történet bizonyítja a legjobban, ideje lenne ezt az egész gondolkodási modellt, amiben ma élünk és szervezkedünk, újraértelmezni. Nem megoldás az, hogy a mi álmaink eléréséért küzdő vezetőink – amint balul sül el valami – huszonéves gyerekeket tesznek meg bűnbaknak, rajtuk veri el a port a fél értelmiségi hadosztály. Időközben jópáran kapnak majd behívót a rendőrségre, lesz bajuk az állami szervekkel, és életük ezen szakaszában, amikor pont a kiművelt fővé való válás lenne a fő cél, azzal együtt, hogy az önmagáért és közösségért, valamint annak céljaiért való kiállást is megtanulja, akkor kell azzal szembesülnie: pont azok fordítanak neki hátat, akiknek segíteni akart, az a közösség veti ki őket magából, amelyik a közösség összetartó erejéről prédikál. Így lehet megszülni a nemzet tagjai közötti bizalmatlanságot, így kell szétzilálni egy közösség álmait. Elég, ha a lelkes gyerekeket megtesszük bűnbaknak.

Felcser V. Örs- Facebook

Hunhír.info