Aki reálisan ismeri a politikát, történelmet, tudhatja, hogy annak az érvei győznek, tűnhetnek igazságnak, aki mögött gazdasági, katonai, demográfiai erő, súly, külső támogatás van. A kijevi események viharos fordulatot vettek, távozott Viktor Janukovics elnök, a nem kifejezetten alkotmányos eszközöket alkalmazó ellenzék győzött. Sokan eddig végig sem gondolták, hogyan és mely területekből állt össze a mai Ukrajna, és mi mindezeknek a történelmi legitimitása.
Az természetes, hogy Európa, a világ, így hazánk illetékes vezetői az erőszakmentes, alkotmányos, konszenzusos megoldást sürgetik, azonban bizonyos kijelentések nehezen érthetők. Martonyi János külügyminiszter három nap alatt többször hangsúlyozta Ukrajna területi egysége fontosságát.
Sokan eddig végig sem gondolták, hogyan és mely területekből állt össze a mai Ukrajna, és mi mindezeknek a történelmi legitimitása.
Volt a kora középkori Kievi Rusz, Halics fejedelemség, a mai Ukrajna területe hol Lengyelországhoz, hol Oroszországhoz tartozott. 1654-ben Hmelnyickij Bogdan a lengyelek elleni felkelését követően csatlakozott Oroszországhoz. A XIX. század végén alakult ki az ukrán irodalom, nemzettudat.
A cári rendszer oroszosítani akarta az ukránokat, a bolsevik forradalmat követően 1918 elejére a német hadseregnek köszönhetően teremtődhetett meg a független Ukrajna első államisága.
A Nyugat-Ukrán Köztársaság azonban 1920-ban vereséget szenvedett a bolsevikektől, SZSZK lehetett. A két világháború közötti szovjet Ukrajna területe nem terjedt ki a korábban az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó, ekkorra Lengyelországhoz került területekre. Szintén soha sem tartozott Ukrajnához Dél-Bukovina, mely Románia része volt, még kevésbé Kárpátalja, mely 1920 után hazánktól Csehszlovákiához került.
Ukrajna népei borzalmasan sokat szenvedtek a bolsevizmustól, mintegy 6 millió ukrán halt meg a sztálini holodomorban a 30-as években. Ezért fogadta felszabadítóként az ukrán nép 1941 nyarán a Wehrmacht csapatait, Hitler azonban Mussolinitől éltérően nem támogatta az ukrán függetlenséget, így a Sztyepan Bandera vezette kormány nem kaphatott legitimitást.
A második világháborúban bekövetkezett szovjet győzelem megváltoztatta Ukrajna helyzetét. Területe kiterjedt a volt Kelet-Galíciára, Észak-Bukovinára, sőt Kárpátaljára, melyek korábban soha sem tartoztak hozzá. E területek feletti rendelkezést az 1944 októberi moszkvai külügyminiszteri értekezlet, a jaltai és a potsdami szerződések segítették elő, biztosították.
1954-ben az egyesülés 300. évfordulóján megkapta a Krímet, annak orosz és tatár lakosságával. Zárójelben Ukrajna a Szovjetunión belül is kiemelt helyzetben volt, önálló ENSZ képviselettel rendelkezett, a párizsi békeszerződés vitájában, 1946-ban segített a magyar igények visszaszorításában.
Tehát a mai Ukrajna területileg jóval kiterjedtebb mint jogelődje, az 1918-as Nyugat Ukrán Köztársaság.
Számunkra Kárpátalja helyzete vethet fel problémákat. 1919 elején a Károlyi-kormány Ruszka-Krajina néven autonómiát biztosított a területnek. Károlyiék a román és a cseh országrablókkal szemben az ukránokkal akartak együttműködni. Érdekességképp e területen 1919 elején megjelentek a Nyugat-Ukrán Köztársaság csapatai, azonban a területre szintén áhítozó románok Máramarosszigetnél legyőzték őket.
A terület 1920-1939 között a Csehszlovák Köztársaság része lett, 1938 őszétől a Huszton berendezkedő Volosin-kormány vezetésével ruszin autonómia jöhetett létre. E rendszerrel még Sztálin is foglalkozott az SZKP 1939 március 13-17 között tartott XVIII. kongresszusán.
Csehszlovákia felbomlásakor ugyan kinyilvánították függetlenségüket, azonban ez csak 1939 március 14-15-én állt fenn, a honvédség elfoglalta Kárpátalját, mely a német tervekben, mint az ukrán függetlenség Piemontja szerepelt.
Magyarország ugyan nem biztosított autonómiát, azonban a szinte teljes kétnyelvűséget igen. Bartha Károly honvédelmi miniszter, Werth Henrik vezérkari főnök, Kozma Miklós Kárpátalja kormányzói biztosa intézkedései révén a közlönyök magyar és ruszin nyelven egyaránt megjelentek, a HM lefordíttatta a ruszin himnuszt és engedélyezte, hogy a honvédség kárpátaljai egységeinél a magyar
himnusz után a ruszin legénység elénekelhesse. Csapatnyelvként természetesen használható volt a ruszin nyelv.
Fontos itt kihangsúlyozni az ukrán és a ruszin nép, kultúra nem azonos. Minthogy a görögkeleti és a görögkatolikus felekezet sem. Tudjuk, 1944 őszén az I. Ukrán Front nyomában a helyi kommunisták egy népgyűlés keretében nyilvánították ki csatlakozásuk a Szovjetunióhoz, a népszuverenitás minden “felesleges” követelményét elegánsan figyelmen kívül hagyva. Megkezdődtek a Gulágokra történő deportálások, tízezrek nem tértek haza. Romzsa Todor görögkatolikus főpap a KGB áldozata lett.
A szovjet rendszer négy évtizede a gazdasági-társadalmi fejletlenséget konzerválta, ez folytatódott az 1991 utáni független Ukrajnában is. Ukrajna posztszovjet rendszerében bizonyára jogos elégedetlenség, számos feszültség jelenhetett meg a politika minden irányzata ellen. Az elégedetlenség hullámain most a nyugatbarát ellenzék nyert.
Kérdéses azonban, hogy az EU és az IMF teljesíteni tudja-e a csodavárás igényeit. Bizonyára rövid időn belül új ellentmondások jelennek majd meg. Nem biztos, hogy jó példa, de Egyiptom belső feszültségeit a teljesen ellentétes előjelű kormányok sem tudják rövid távon megoldani.
Érdekes, az emberi es politikai jogokat állandóan hangsúlyozó EU vezetők érzékenysége és gyors kiállása. Nem volt ilyen gyors állásfoglalás példaként a tibeti és ujgur problémák kapcsán.
A hatalomra került “demokratikus” ellenzék jól kezdte, betiltotta a kisebbségek nyelvhasználatát. Az “emberi jogok” uniós bajnokai erre sem kapták fel a fejüket. Kérdéses, az ukrán nacionalista pártok a hatalomba kerülve meg tudják-e majd oldani e 40 milliós nagy ország problémáit?
A döntésre a jövő meghatározására Ukrajna népei illetékesek.
Károlyfalvi József – Hunhír.info