Ha értenék az ukránok, hogy milyen sorsot szánt nekik a Nyugat – amiről pedig ezek szerint Kijevben is nyíltan beszélnek, igaz, nem hazai használatra –, akkor talán nem egymást pusztítanák, hanem éppen ebben a „nem létező” világerőben ismernék fel közös ellenségüket. Ám ez még odébb van.

Mesterséges forradalmak

Ahogyan az várható is volt, az elmúlt évtizedek „csinált forradalmainak” forgatókönyve Ukrajnában is kivá­lóan működik. Sokat elárul a jobb sorsra érdemes ország lakóinak mentális állapotáról, hogy velük egyszer már – nem is olyan régen – eljátszottak egy ilyen önpusztító „forradalmat”, azzal a biztatással, hogy aztán majd minden sokkal jobb lesz.

Hát nem lett jobb, sőt! Ukrajna anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi szabadesésben zuhan a semmibe évtizedek óta, lényegében tökéletesen függetlenül attól, hogy milyen hatalmak bábfigurái ígérik éppen a megváltást e sokat szenvedett nemzetnek. Adalékként elég annyi, hogy Európa legbetegebb társadalma az ukrán, minden évben kétszer annyian halnak meg, mint amennyien születnek. Így csak egy olyan közösség képes cselekedni, amely már eldöntötte: „kivezeti magát” a történelemből.

A berlini fal leomlásától a bukaresti forradalmon át a felbomló Szovjetunió utódállamaiban precízen kirobbantott narancsos, rózsás és még ki tudja, hányféle fantázianéven futó forradalmakig és persze az arab tavaszig a globalizáció látványtechnikai tűzijátékai egyébként mindig és minde­nütt teljes sikerrel zárulnak. (Mármint a konstruktőrök számára!) A globális média véleményhatalmi gépezete rutinszerűen azonnal igyekszik mindenkit bezárni a hamis értelmezés már jól kipróbált ketreceibe. A feladat most is a szokásos, azonnal el kell igazítani a közönséget, vagyis meg kell mondani, hogy kik a jók és kik a rosszak. S mindkét fél egyaránt rossz abban az értelemben, hogy végzetes tévedésben van. Az, hogy esetleg a jó célokat mindent elpusztító eszközökkel próbálja elérni, az itt fel sem vethető. Az elengedhetetlen hiszterizálás ugyanis csak akkor lehet igazán sikeres, ha minden abszolút fekete-fehér, a kellőképpen leépített közvélemény egyébként sem vevő az árnyalt magyarázatokra.

A globális véleményhatalmi diktatúra masinériája most éppen azt sulykolja, hogy az antidemokratikus Putyin és Oroszország rossz, a demokratikus Nyugat, az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió meg a jó, és Ukrajnában most a jó és rossz mérkőzik egymással. Mármint hogy a tüntetők mind jók, aki ellen pedig tüntetnek, azok mind rosszak. Márpedig attól, hogy az előre hozott választásokon majd a rossz birodalmának korrupt kollaboránsait felváltják a jó birodalmának ugyanolyan korrupt kollaboránsai, a nép végtelen nyomora aligha fog enyhülni. Arról az elemi logikai szinten is felvetődő lehetőségről nem is beszélve, hogy a Nyugat és a Kelet birodalma ugyanannak a történelmi rossznak két olyan alakváltozata, amelyet bábfiguraként azért épített fel a „nem létező” világerő, hogy a tisztelt publikum, az intellektuálisan kifinomult B közép rekedtre ordíthassa magát a saját csapatát biztatva.

Nos, éppen ez az, ami fel sem vethető. És azért nem vethető fel, mert az így kialakított hamis tér és a hamis törésvonalak mentén provokált csinált forradalmak permanens polgárháborúja a lehető legalkalmasabb közeg ahhoz, hogy közben a kifosztás zavartalan maradjon. A csinált forradalmak egyik döntő célja ugyanis éppen ez. Vagyis hogy az állandósuló anarchia és káosz nyomán minden igazán értékes vagyon a valóságos ár töredékéért jusson a „nem létező” világkonstruktőr kezébe, aki mellesleg kiváló üzleti érzékkel is rendelkezik.

Ukrajna látszólag szegény ország, de csak azért, mert Európa legnagyobb összefüggő és elsőrendű minőségű termőföldjeinek kifoszthatósága a szegénység állandósításával volt a legkönnyebben biztosítható. A világerő ugyanis sok száz, talán sok ezer éves horizonton értelmezi a világot, és pontosan tudja, hogy az éppen általa gerjesztett technoevolúciós hókuszpókuszok látványos díszletvilágának hamis sugallatával szemben a föld és a víz mint őselem mindig az élet meghatározó talpazatát jelentette, és jelenti majd a jövőben is. Így aztán igyekszik közvetlen ellenőrzés alatt tartani a készleteit, pontosabban a lehető legmegbízhatóbb bábfiguráinak lokális uralma alá helyezni azokat.
Az Európai Unió nevű bábfigura most kétségtelenül megbízhatóbb gazdatiszt számára, mint Putyin Oroszországa, bár persze ez utóbbi sem üzemelhetne az ő jóindulatú és diszkrét támogatása nélkül. Igaz, Jelcin alatt jobb volt a világerő számára, hisz a kifoszthatósági ráta kvázi korlátlan lehetett.

Az Ukrajnában zajló boldog és önfeledt önfelszámolás igazi oka az, hogy a nép csodára vár. Arra, hogy jöjjön már valaki, és csináljon már valamit, amitől jobb lesz. De hogy valójában miről is szól a történet, azt talán az világítja meg a legjobban, amit a CASE Ukraine ügyvezető igazgatója úgy fogalmazott meg, hogy Ukrajnának a jelek szerint először át kell esnie az elkerülhetetlen államcsődön, majd jöhetnek a rendkívül fájdalmas reformok, a Nemzeti Valutaalappal kötendő megállapodás, és csak ezután kerülhet ismét napirendre az európai uniós társulási szerződés. (A CASE egyébként egy, a Harvard Institute makroökonómiai reformprojektjéből kinőtt hálózat.) Sajnos, állapította meg szomorúan, ma nincs olyan politikus, aki vállalná a szükséges reformokat. Ha értenék az ukránok, hogy milyen sorsot szánt nekik a Nyugat – amiről pedig ezek szerint Kijevben is nyíltan beszélnek, igaz, nem hazai használatra –, akkor talán nem egymást pusztítanák, hanem éppen ebben a „nem létező” világerőben ismernék fel közös ellenségüket. Ám ez még odébb van.

Magyar Hírlap

Ugyanezt mondhatjuk úgy is, ha értenék a magyarok, románok, tótok, szerbek, ukránok, hogy milyen sorsot szánt nekik a Nyugat, akkor talán nem egymást pusztítanák, hanem éppen ebben a „nem létező” világerőben ismernék fel közös ellenségüket.

Hunhír.info