Közhely, hogy Ukrajna politikiai földrajzilag is kettészakadt. Nem most, hanem így van, mióta független államként létezik. A választási eredmények rendre hasonló eredményt mutattak. Nyugat-Ukrajna a „nyugatos” erőket támogatja, távlati céljuk az EU-tagság. Kelet-Ukrajna és a Krím pedig a Moszkva-barát politikát.
Aminek természetesen etnikai összetevője is van: az orosz lakosság zömmel keleten és délen él. De van történelmi vetülete is: a nyugat-ukrajnai területek évszázadokig a Lengyel Királyság, majd a Habsburg Birodalom (1867-től az Osztrák-Magyar Monarchia) része volt, míg a kelet-ukrajnai részek az Orosz Birodalomé. Civilizációs törésvonal, a szó Huntington-i értelmében is.
Ha a „nyugatos” erők (a szélsőséges sovinisztákkal szövetségben) átveszik Kijevben a hatalmat, Janukovicsék akár az Ukrajnától való elszakadásukat is bejelenthetik, Oroszország védelmét kérve. (A segítségkérés részben már megtörtént, többek közt a krími oroszok tanácsa részéről.) A következő lépések megjósolhatatlanok: békés megegyezéssel válás, véres polgárháború és évtizedekre „befagyott” hidegháború – de facto két önálló országgal – is elképzelhető,.
Feltételezve a békés megoldást, egy olyan lépés is következhet, amire ma még talán kevesen gondolnak. Nyugat-Ukrajna az EU-hoz akar kötődni. Erre egységes államként csak laza kötelékkel van esélye, de önállóvá válva is évtizedekig előszobázhat. Hacsak nem…
Amennyiben – egy feltételezett kettéválást követően – Nyugat-Ukrajna nem ragaszkodik az önálló állami léthez, a történelmi előzményekre támaszkodva csatlakozhat akár Lengyelországhoz is. Akár Lengyel-Ukrán Föderáció néven is, de a lengyel állam jogörököseként. Láttunk már erre példát: az NDK – mint állam – jogilag nem egyesült az NSZK-val (ekkor új állam jött volna létre), hanem az egyes keletnémet tartományok egyenként kérték felvételüket a Németországi Szövetségi Köztársaságba. A keleti országrész ezzel külön nemzetközi eljárás nélkül az EGK tagja lett.
A lengyel diplomácia figyelemre méltó aktivitása mögött talán egy ilyen stratégia is megbújhat. Nem lennék meglepve.
Hegedűs Tamás – Facebook
Hunhír.info