A mögöttünk hagyott hét egyik fontos híre volt, hogy a kormányfő kínai látogatásán bejelentette, a cél nem más, mint a teljes foglalkoztatottság elérése. Ez azt jelenti, hogy „a munkanélküliséget 3-4 százalékra fogják leszorítani, így lényegében mindenki folyamatosan talál majd munkalehetőséget.

Mielőtt könnyekig meghatódnánk a felvázolt jövőképtől, próbáljuk meg a fenti mondatok igazi hátterét elemezni. Ez nem lesz túl nehéz, hiszen az elmúlt 4 év kormányzati tevékenysége és a valóságos helyzettel köszönőviszonyban sem lévő „eredmények” gátlástalan, minden határon túlmenő sikerpropagandája világos iránymutatást ad számunkra.

Ennek alapján jogos lehet a félelmünk attól, hogy a kormányfő által jegyzett ígéretek semmi mást jelentenek, mint még több közfoglalkoztatottat és még több külföldre menekülő és ott munkát kereső magyar embert. Ráadásul ezek az ígéretek új és a megélhetést legalább minimálisan biztosító munkahelyek tíz és-százezreinek létrejöttét sem jelentik, pedig igen nagy szükség lenne rájuk.

Mindezt nem másra, mint arra alapozzuk, hogy az eddigi „eredmények” és a foglalkoztatási mutatók „javulása” mögött sem a munkanélküliség valódi csökkenése és a piaci munkahelyek számának növekedése áll, hanem az a statisztikai bűvészkedés, amelyet a Fidesz szinte tökélyre fejlesztett. Ebben a bűvészmutatványban a külföldön állást kereső és ott elhelyezkedő vagy itthon közfoglalkoztatottá avanzsált munkanélküli a hazai statisztikában valódi foglalkoztatottá lépett elő, így nemcsak a foglalkoztatottsági adatok javulásához, hanem akaratlanul a kormány sikerpropagandájához is hozzájárult. Sőt, tulajdonképpen a kormánynak még jó is az egyes kormánypárti politikusok által igencsak cinikus módon „kalandvágynak” jellemzett munkaerő-piaci migráció erősödése, hiszen ezek a kivándorolt tömegek segítik a teljes magyarországi foglalkoztatottság elérését, vagyis nem itthon keresnek állást, rontva a munkanélküliségi adatokat. Ne tévesszen meg senkit az sem, hogy bár a kormánypropagandában több tízezer üres álláshelyről beszélnek, azonban ezeknek döntő többsége államilag támogatott, vagy egyszerűen közfoglalkoztatotti státusz, míg a versenyszférában átlagosan, havonta csak pár ezer nem támogatott munkahely jön létre. Ezek nagy része is alulfizetett, átmeneti, gyakran részmunkaidős munkavégzést takar és ez a tendencia semmit sem változott a szocialista-liberális ámokfutás óta. Nem is változhatott, hiszen ehhez a hazai kis-és közepes vállalkozások munkahelyteremtését kellett volna támogatni és nem a külföldi cégekét.

Amennyiben tényleg komolyan vesszük a kormányfő szavait, bizton számíthatunk arra, hogy rövidesen újabb tömegeket küldenek majd gyakran teljesen értelmetlen munkavégzésre, vagy képzési programokra és semmilyen intézkedést nem tesznek, hogy az igazán dolgozni akarókat itthon, Magyarországon tartsák. Ehhez ugyanis új és valódi, legalább a minimális megélhetést és családalapítást is biztosító béreket nyújtó munkahelyek kellenének. Ezt valamilyen oknál fogva nagyon nem akarják, sőt azokat a jobbikos javaslatokat is lesöpörték, amelyek segítettek volna mindezek elérésében.

Az álságos ígéretekről és a bűvészmutatványok hamisságáról azonban végeredményben mégiscsak a szavazók fognak dönteni.

Bertha Szilvia

A szerző a Jobbik országgyűlési képviselője, szakpolitikusa.

Hunhír.info