Závecz Tibor, az Ipsos liberális közvéleménykutataó vezére az M1 péntek reggeli műsorában elmondta, a Jobbik és a Fidesz széle közti négy éve tapasztalt átjárás mostanra alig van már meg, a radikális, nemzeti gondolatokat vallók nagy eséllyel a legnagyobb mértékben emelkedő ellenzéki pártot választja (az Ipsos a választókorú népesség 9 százalékát mérte), amely jó „hajrápárt”-nak tűnik, és ha mind a 700 ezer szimpatizánsát el tudja vinni a választásokra, jó eredményt érhet el. Ez a megállapítás – ne vegyék szerénytelenségnek – ismételten megerősít bennünket abban, hogy hírportálunk és annak holdudvara jól mérte fel a Jobbik parlamentbe kerülését követő taktikai és stratégiai irányokat, és a következetesen képviselt Fideszen túli politizálásának a lényegét a nemzeti radikális erő is nagyon sokszor és jól alkalmazta politikai megnyilvánulásában. Amit a közvélemény-kutató vezetője állít, annak a fényében is sorsdöntő lehet, hogy a négy év parlamenti politizálásában a Jobbik nem csak mint beérett nemzeti erő, hanem a szakmai kérdések megoldásában is jelentős és megkerülhetetlen ideológiai holdudvarként tud megjelenni.

A 2010-es választások eredményeinek ismeretekor a Hunhír.info hírportál közölte olvasóival azon kommunikációs elképzeléseit, amelyeket a megváltozott politikai környezetben is alkalmazni kíván. A gyakorlatilag az utcáról a parlamentbe került politikai erő, a Jobbik kommunikációs támogatását nem csak folytatta a korábbi évek gyakorlatának megfelelően, hanem egy olyan kommunikációs irányt is egyértelműen közölt, amely azóta is meghatározó a hírportál életére és tevékenységére. Kijelentettük, hogy a konstruktív ellenzékiség szerepét szánjuk a nemzeti radikális erőnek, és ugyanakkor azt is nyomatékosítottuk, hogy irányvonalunk az általunk egyedüli lehetőségnek tartott Fideszen túli politizálás lényegének megismertetése, erősítése és a köztudatba emelése.

Jeleztük, hogy azonosulva a Jobbik vezetőinek azon gondolataival, amelyek a konstruktív ellenzékiség kitételt magyarázzák meg, csak azért nem fogjuk támadni a Fideszt, mert kormányon lévő erő és ellenzékiségünk leginkább abban nyilvánul meg: ha a nemzet életében jót tesz, jól politizál, akkor támogatjuk és propagáljuk, ha ellenében, akkor viszont kíméletlen kritikákat fogalmazunk meg irányába. Gyakorlatilag a társadalom jelenleg minden fajsúlyos kérdésre adott válasznak ezen megközelítés alapján kell megtörténnie, legyen az a kisebbségekhez való viszonyulás, vagy a külpolitikai útkeresés.

A 2010 környékén még erőteljesen érezhető, és az Ipsos vezetője által is megfogalmazott szellemi-ideológiai-politikai átjárás gyakorlatilag visszanyúlik a 2002-es MIÉP-es időkbe, amikor a parlamentből éppen hogy csak kieső nemzeti radikális értelmiségi és művész holdudvar a politikai hibák sorozatát elkövető Csurka István helyett Orbán Viktort kezdte el támogatni. Az egykori Pannon Rádió 2002-es betelefonálós műsoraiból is egyértelműen kiderült, hogy nemzeti radikális eszméket, gondolatokat továbbra is felvállalva ezek megvalósítását már nem Csurka Istvánban, hanem az akkor már egy kormányzati ciklust megélt Orbán Viktorban látta a nemzeti radikális hallgatóság.

A MIÉP agonizálása és belső problémái annyiban kedveztek a Jobbik megjelenésének és kezdeti térnyerésének, hogy a MIÉP Ifjúsági Tagozatának fiatal, ideológiát és politikai irányokat szabadon választó, mára a Jobbikban komoly karriert befutó tagjai új utakat próbáltak keresni úgy, hogy nem Orbán Viktor holdudvarában képzelték el a későbbi politizálás lehetőségét és formáját.

2003-ban már jeleztük, hogy a Jobbik igazán akkor válhat meghatározó politikai erővé, ha a párt élére a nagy tudású szürke eminenciások mellett egy olyan, kommunikációban és politikai meglátásokban jól teljesítő ember kerül, mint amilyen a párt jelenlegi elnöke, akit már tíz évvel ezelőtt a Jobbik lehetséges megújítójaként jellemeztünk. A Jobbik 2010-ben bekerült a parlamentbe, és a Vona Gábor vezette politikai erő a parlamenti munkának, a kommunikációs eszközök és lehetőségek jó alkalmazásának, a szakmai kérdésekben is határozott, markáns megszólalásának köszönhetően mára el tudja hitetni a közvéleménnyel, hogy az utcai harcokban edződött, pár politikai témával operáló csoportosulásból meghatározó szakmapolitikai erő.

Természetesen ehhez a történelmi-politikai lehetőség is nagymértékben hozzájárult, hiszen a Fidesz mint kormánypárt a jelenlegi nemzetközi helyzetben nem mondhatta ki azokat a kérdéseket és főleg válaszokat nem adhatott rájuk, amelyeket a Jobbik ellenzékiként megtehetett és parlamenti munkáját értékelve megállapíthatóan meg is tett. A Jobbik elfogadottsága, illetve erősödése ismételten egy olyan eseménynek is köszönhető, amelyet hírportálunk elsőként minősített kiváló politikai és kommunikációs teljesítményként. A holdudvarokban és értelmiségi műhelyekben való megkerülhetetlensége a liberálisok által brutális módon megtámadott, ezáltal hatalmas ismertséget szerzett Gyöngyösi Márton országgyűlési képviselő országjárásához is köthető, ahol a jó megjelenésű politikus már nemcsak a klasszikus radikáljobbosokat, hanem a Ipsos által is említett Fidesz-jobbszélt is meg tudta hódítani.

A parlamenti megszólalások a devizahitelesek mentésétől az energiapolitikai kérdésekig és a Jobbik legfontosabb csodafegyvere, a Fidesz által átvett keleti nyitás nem csak érzelmeiben, újszerűségében hagyott nyomott az emberekben, hanem azon néprétegek körében is felébresztette a párt iránti szimpátiát, akik a korábbi szovjet függőséget anyagi és egzisztenciális szempontból részben elfogadhatónak tartották.

A másik nagy húzás egyértelműen Vona Gábor álruhás országjárása. Ezzel a magyarok génjeikben hordozott igényét, a megértő, szolidáris, igazságos országvezető képét tudta a fejekbe plántálni és szerzett óriási népszerűséget még a közösségi oldalakat legaktívabban használó fiatalok körében is.

A Jobbik politikai és kommunikációs munkáját segítő hírportálok tevékenysége sem elhanyagolható, és ismét kénytelenek vagyunk visszautalni saját magunkra, a saját utunk járására, a lefektetett elveink következetes képviselésére. Sokszor és sokan felrótták nekünk, hogy miért nem alkalmazzuk mi is azokat a módszereket, amellyel a 2006-os forradalmi hangulatú események lázában az egyik Jobbik-közeli hírportál elindult a székleskörű ismeretség felé. Akkor is nyilvánvalóvá tettük, hogy a “klasszikus” kommunikációs elveinket képviseljük továbbra is, más célközönséggel, gyakorlatilag a “fideszes jobbszél” irányába.

A már említett portál, a Hunhír.info, a direkt pártpolitikai honlap, illetve a párt szövetségeseinek médiafelületei így “lefedhették” a különféle társadalmi rétegeket. Megszólításuk a választás lehetőségét kínálva az olvasótáboroknak ismét azt segítette elő, hogy egyes társadalmi csoportok tagjai ezért, mások azért, de az eredmény szempontjából ezt a kérdést elhanyagolhatóan mégiscsak a jelenlegi jobbikos irányvonal mellé tették le, és teszik le egyre többen a garast.

Nem akarunk jóslásokba bocsátkozni – noha azért azt ismételten felidézzük, hogy hírportálunk volt az az egyedüli médium, amely a 2010-es választási eredmények ismerete előtt “darabra” megmondta a leendő Jobbik-frakció létszámát –, de azt mindenképpen előrevetíthetjük: ha valami fergeteges és hatásos lejáratókampányt nem tud a párt ellen generálni a liberális ellenzék, hatalmas meglepetés lehet a Jobbik ez évi eredménye.

Hunhír.info