Ha mégis élve ébred szerda reggel, annak csak az lehet az oka, hogy éppen elkerülte Hoffman Rózsa vagy Matolcsy György bőrnyakú kommandósait. De kár lenne megnyugodnia, mert a paksi atomerőmű mindjárt robban, és ha valami csoda folytán azt is megúszná, akkor Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin személyesen csönget be majd Önhöz, és viszi Szibériába uránt lapátolni.

Gyűlöletkeltő mantrázás

Kedves Olvasó! Amennyiben Ön egy átlagos magyar polgár, akkor Ön holnap már nagy valószínűséggel az orbáni önkény áldozata lesz, egyik gyermeke az éhhalál küszöbén, a másik porontyot pedig éppen most zálogosítja el Simicska Lajos valamelyik offshore cégének.

Ha mégis élve ébred szerda reggel, annak csak az lehet az oka, hogy éppen elkerülte Hoffman Rózsa vagy Matolcsy György bőrnyakú kommandósait. De kár lenne megnyugodnia, mert a paksi atomerőmű mindjárt robban, és ha valami csoda folytán azt is megúszná, akkor Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin személyesen csönget be majd Önhöz, és viszi Szibériába uránt lapátolni.
Mindezt csak egy módon kerülheti el: ha átutalja fél fizetését a nyomorgó Klubrádiónak, beszerez egy Bokros-összest, és előfizet José Manuel Barroso uniós bizottsági elnök homevideóira. De ami a legfontosabb: a Mesterházy-Bajnai-Gyurcsány szentháromság házioltár-szerű faliújsága előtt legalább naponta háromszor átkozza el nyugat felé hajolva Orbán Viktort.
Ha mindezt betartja, ráadásul április 6-án az Összefogás listájára szavaz, akkor minden „királycsászár”. Sőt akkor Ön nyugodtan gondolhat úgy magára, mint derék antifasiszta demokratára, aki feltétlen híve a nyugati életformának, s ráadásul felettébb kulturált, és nagyon européer. Erről igény szerint Magyar Bálint még igazolást is kiállít egy víznyomásos Szanyi Tibor-portréra.
Ilyen a világ, így néz ki Magyarország, amennyiben a „demokratikus ellenzék” parlamenti vezérszónokainak szemével látja a világot.
Jó, rendben: a polgári demokrácia attól olyan szép, hogy a mindenkori kormány saját magát dicséri, az ellenzék meg kígyót és békát kiált rá. Persze lehetne beszélni építő kritikáról, meg valós vitákról, de valljuk meg, Berlintől Washingtonig a nálunk szerencsésebb sorsú „népképviseletekben” sem ez dívik, egy hadügyminiszter nyaralása avagy az elnök szabadidős elfoglaltsága jobban tüzeli a képviselőket, mint a GDP alakulása.
Mondjuk a tényekhez azért hébe-hóba igyekeznek ragaszkodni…
Tegnap a magyar Országgyűlésben a miniszterelnök konkrét dolgokról beszélt, számokat és értékeket egyaránt emlegetett. Az ellenzék válasza erre a fent említett volt.
Az előre megírt rémálom-mantra, amelyben ki sem lehet ejteni a rezsicsökkentés kifejezést, s amit, miután Ron Werber jóváhagyott, el lehet mondani parlamenttől a falugyűlésig bárhol. Ha Orbán
poénra veszi, és egy órán keresztül elemezgeti a spanyol labdarúgó-bajnokság hétvégi fordulójának eseményeit, vázolja a Real Madrid botlásának okait, valamint hogy a kisebbik fővárosi gárda bravúros szereplésében milyen szerepe van a Németországból visszahozott brazil Diegónak – nos, szinte biztosan ugyanezt hallhattuk volna az ellenzéki padsorokból.
A nagyszerű demokraták lózunglistájának természetesen része a már említett Paks is. Persze a kutya sem beszélt itt számokról, energiabiztonságról, lehetséges alternatívákról. A külföldi tanácsadók beleverték a fejekbe: egyszerű mondat, harsány és agresszív, a többi érdektelen. Gyurcsány ebben csodás, egy kiadósat hazaárulózott már vasárnap is, tegnap át kellett adnia a szót, nincs frakció, kevés a dumalehetőség. Bajnai a parlamentben sincs, meg hát mérhetetlenül unalmas is. Mikor, ha nem most lett volna alkalma Mesterházynak az ellenzék tényleges vezetőjeként mutatkozni? Az Összefogás kormányfő-jelöltje azonban ezen a „sorsdöntő vitán” nem jelent meg munkahelyén, ott, ahol az adófizetők pénzéből kell képviselnie a népet. Nem azt tette, amiért a fizetését kapja. Mármint Budapesten.
Mesterházy Attila tegnap Washingtonban tárgyalt. Kérem, ne vizionáljanak ovális irodát, az MSZP elnöke pár napon belül újra találkozott John McCain szenátorral, ennyi az egész. Állítólag a paksi bővítés is szóba került. Lehet, hogy Washingtonban azt szerették volna, hogy a paksi erőművet egy tengerentúli cég bővítse. Meglehet, az amerikai vállalat nem nyújtott volna hosszú távú hitelt, viszont hozott volna cserébe IMF-et. Ők pénzt alig adtak volna, de kitűnő forgatókönyveik vannak arra, hogy honnan tudna pénzt átcsoportosítani a bővítésre a költségvetés. A francnak sem kell ez a rezsicsökkentés, közmunka, tanárok és rendőrök fizetésemelése. Hogy az amerikai technológia nem passzol a paksihoz? Akkor legfeljebb lerombolják és újraépítik, majd legfeljebb kicsit drágább lesz. Pár milliárd dollár igazi demokraták között nem tétel.

Kedves Olvasó, kérem, ne ijedjen meg, Ön természetesen akkor sem hal meg, ha komolyan veszi az ellenzéki mantrát. Legfeljebb belehülyül. De a valóság többnyire az ilyesmit is gyógyítja.

Máté T. Gyula – Magyar Hírlap

Hunhír.info