Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke tegnap hivatalosan is meghirdette az új kultúrkampfot a keresztény, konzervatív világ ellen. A Hunhír.info jelezte, hogy bejelentésével semmi újat nem mondott a bukott diktátor, hiszen ez a háború azóta tart, amióta a rendszerváltásnak hazudott függésváltással egy másik birodalom és annak ideológiája fogságába kerültünk. A fősodor ingerküszöbét nem haladta meg túlságosan a gyurcsányi bejelentés, mint ahogyan arra is kellő visszafogottsággal reagált, hogy Schmitt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója az új holokauszt szentély, a Sorsok Háza-projekt koncepciójának kidolgozója az őt ért sorozatos támadások miatt talán háromezer taggal és korlátozott legitimitással rendelkező vallásos szervezetnek minősítette a magyarországi belpolitikát, a kormány tevékenységét ez idáig is már számos esetben irányítani, meghatározni akaró Mazsihiszt. Nem tört ki világméretű botrány, a liberális világsajtó nem kiáltotta ki Európa legnagyobb antiszemitájának Schmitt Máriát, és a mai földi halandó természetesen próbálja keresni ennek az okát egy olyan világban, amikor a zsidóellenes minősítés szinte bármikor, bármiért, bárkire rásüthetik a magukat erre jogosultnak érzők. A történetben ugyanis van egy nagy bibi. Egyértelmű okok miatt Schmitt Máriát mindennek lehet minősíteni, csak klasszikus antiszemitának nem, hiszen, ha ez történne, már nem lehetne tovább játszadozni a pillanatnyi érdekek függvényében a zsidó megjelöléssel. A Mazsihisz és annak előretolt bástyája, Karsai László mindent egy speciális szemüvegen át vizsgáló történész, valamint Schmitt Mária ideológiai, politikai párharca ugyanabba a folyamatba illeszthető bele, amelyet Hankiss Ágnes fideszes EP-képviselő korábban már egyértelműen jelzett: a hazai zsidóság többségét erőszakos kisebbsége is terrorizálja, hallgatásra kényszeríti.

Az előzményekhez tartozik, hogy a sok-sok közpénz milliárdból megvalósítandó új holokauszt emlékhely, a Sorsok Háza koncepciójának kidolgozásával a kormány Schmitt Máriát, a Terror Háza Múzeum igazgatóját bízta meg. Az egyik magyarországi zsidó szervezet, a Mazsihisz azonban orral-körömmel követelte, hogy az ő embereiket is vegyék bele ebbe a szakmai programba. A Mazsihisz által javasolt holotörténész, Karsai László élesen kikelt Schmitt Mária ellen, mondván, hogy relativizálja a holokausztot, és nem fogja követni azt az elvárást, amit a vallási szervezet állandóan szajkóz és kötelezővé tenni kíván, nevezetesen hogy a magyar kormánynak és a magyar társadalomnak hatalmas a kollektív felelőssége a zsidók munkatáborokba való deportálásában.

Karsai nagyon primitív módon úgy fogalmazott: tőle (vagyis Schmitt Máriától) azt elvárni, hogy majd érdemben szembenéző, komoly, önvizsgáló oktatási projektet fog letenni az asztalra, ez körülbelül olyan, mint hogyha egy nyilvános ház vezetőnőjétől kérnének erkölcsi útmutatásokat. Schmitt Mária reakciójában megjegyezte: megdöbbentő, hogy a Mazsihisz berkeiben ilyen stílusú és színvonalú felszólalás elhangozhat, de annak függvényében nem tartotta furcsának, hogy megkezdődött a kampány és szerinte a Mazsihisz ennek önálló tényezőként kíván a része lenni. Egy vallásos képviselet, amelynek talán háromezer tagja van, korlátozott legitimitással – tette hozzá.

Innentől datálható egy jelentős fordulat a magyarországi belpolitikában és az ideológiák harcában is. Összetört ugyanis az a kép, amely alapján egyesek azt próbálták elhitetni a közvéleménnyel, hogy a holokauszttal, a zsidósággal, annak hazai társadalmi helyzetével kapcsolatosan csak a Mazsihisz álláspontja érvényesülhet, amely közismerten számos alkalommal hangsúlyozta, hogy a múltjával szembenézni képtelen a bűnös magyarság hasonlóan a Heller Ágnes fémjelezte gerontozombi csoporthoz.

A Karsai-Schmitt Mária csörte mindenki számára egyértelművé tette a magyarországi zsidóságot sem lehet egy kaptafára húzni, és főleg nem azt állítani, hogy minden zsidó a múlt miatt vérig sértett hivatásos rettegő, a kormány, és tegyük hozzá, bármilyen furcsának is tüntet a szélsőjobb mindennemű próbálkozását elvető, mindent a sajátosan értelmezett érdekeknek alárendelő ultracionista és ultraliberális ember. És ez az, amit azok szeretnének, akik kötelezővé tennék, hogy a fentiek minden magyarországi zsidó származású ember alapnézete és ideológiája lenne. Ők azok, akik saját népükkel szemben olyan követelményeket támasztanak, mintha a magyarok azt mondanák, hogy mindenkinek nacionalistának és “szélsőjobboldalinak” kell lenni.

Ez természetesen nem így van a gyakorlatban, hiszen a többségi társadalomban is vannak származásuktól függetlenül különböző nézeteket, ideológiákat vallók és képviselők, amelyeket egyszerű szóhasználattal jobb- és baloldaliként szoktak jellemezni. Horthy Miklóssal és a Jobbikkal kapcsolatosan is ezen köröknek a legnagyobb problémája, hogy nem hajlandó a származás szerinti általánosításra, hanem a fokmérő a magyar nemzethez és a magyar hazához való tartozás, annak felvállalása és szolgálata, illetve a rend, a békés, biztonságos élet és érdekérvényesítés, vagy az anarchia, a bűnözés és a rendetlenség elfogadása és hirdetése alapján történő minősítés. Vagyis, hogy származástól függetlenül lehet két csoportra osztani a magyarországiakat, magyarokat, zsidókat, cigányokat és más nemzetiségűeket. Elfogadja, magáénak tartja a magyar hazát, és segíti annak rendben és békében való megerősödését, vagy idegen erők szolgálatában az anarchiát, a káoszt, a kiszolgáltatottságot, a társadalmi árkok mélyítését és a nemzet elsorvadását szolgálja.

Koldus Kálmán – Hunhír.info