Tisztelettel köszöntelek Katona! Engedd meg, hogy évek óta tartó barátságunkról bizalmas beszélgetéseinkről tájékoztassam a csoportunkhoz újonnan csatlakozókat! Megérkezésed óta adod át nekem, rajtam kívül sokaknak a hősiesség, a bátorság mintáját.

Évente feltett kérdéseid, tiszta, őszinte rácsodálkozással a mai világra, rádöbbent bennünket kötelességünkre, tennivalóinkra. Emlékszel, amikor családod után kérdeztél? Ezzel érzékeltetve mindenki számára a legfontosabbat! Aztán harcostársaid következtek, majd szűkebb, később bővebb pátriád sorsa érdekelt.

Hát ezért nem gyászolunk! Tisztelgünk emléked előtt! Segítjük egymást! Te hitet és erőt adsz, mi keressük a lehetséges válaszokat. Ettől lesz emléked, emlékeitek egyre mélyebb gyökerű, a mi hitünk, bizodalmunk egyre szilárdabb. Biztosan emlékszel elmúlt évi beszélgetésünk utolsó mondatára, amit Tamási Árontól kölcsönöztünk:

„Aki embernek hitvány, magyarnak alkalmatlan!”

Te Katona!

Nagyon megjegyezted ezt a szép és igaz mondatot, mert minden kérdésed amit feltettél, ügyesen visszakanyarodik hozzá! Mindjárt itt az első!

„Igaz, hogy a bankárok nagyon okosak?” Nem gondolnám, hogy okosabbak bármelyik reál-diplomásnál. Kitalálták maguknak a „közgazdász” elnevezést, amit aztán nagy hírű egyetemeken egymásnak oktatnak, majd szaktekintélyként egymásra hivatkoznak! Pedig a gazdálkodáshoz nem sok közük van, a köz-höz meg aztán végképp semmi. Tudásuk lényege a pénz eladása garantált áron, garantált hozammal. Eszük ágában sincs holmi rizikós termelésbe befektetni! Az akár tönkre is mehet!

Ha ez ilyen egyszerű, miért keresnek milliókat és miért nem annyit, mint mondjuk a vasutasok? – hallom világos kérdésedet. Valószínű azért, hogy ne éljenek vissza lehetőségeikkel, magyarul ne lopjanak!

A lopás ellen miért kell fizetni ahelyett, hogy büntetnénk? Erre már végképp nem tudok válaszolni! Pedig igazad van! A mindenek feletti pénzhatalom már a jogot is maga alá gyűrte!

Tudod ki a janicsár? – kérdezted, célozva az idegen rablók érdekeit érvényesítő árulókra. Utánanéztem! Klasszikus értelemben, az a nemzetéből kiszakított, vérei ellen fordított, fosztogatásra, kínzásra nevelt, feláldozható szolga, aki némi fizetség ellenében bármire képes hazája ellen. Ma már azért nem ilyen egyszerű a helyzet! A rabló multi kiszolgálását már nem könnyű kikerülni! Ma már minden az övék! A föld termése, a gyárak, üzemek, a kereskedelem, a levegővel is ők üzletelnek. Ha élni akarsz, nekik kell dolgoznod. Ezért én úgy gondolom, hogy a mai janicsárok azok, akik ezt a kiszolgáltatottságot, az idegenek gátlástalan szabadrablását lehetővé tették vagy teszik most is.

Mennyi mindent ad nektek a kormány! Talán ez sem jó? – szól a kérdésed. Te Katona! Már Téged is megtéveszt a közepén kezdett mondat? A kormány semmit nem ad, mert nincs semmije!Először tőlünk vesz el, majd saját belátása szerint eloszt, de úgy meséli, hogy „ADUNK”! Törvénnyel megadóztatja a nyugdíjak egy részét, majd ingyen munkáért elengedi azt. Adakozó harcként jegyzi, hogy saját adózott pénzed egy részét ingyen felveheted a banktól! Arról nem beszél, hogy néhány éve neked ez nem került semmibe! A bank fordítva van bekötve! Rendszeresen nekik kölcsönözzük forgatásra, gazdálkodásra minden pénzünket és nem ők fizetnek érte, hanem mi, hogy kegyeskedjenek elfogadni!

És a karácsonyi adakozások, jótékonykodások, azok sem jók? A kialakult állapotok – az ország fele szegény – pillanatnyi javítására talán elfogadható! Ha a mélyére nézünk, végtelenül cinikus! A jótékonykodás okát, a szegénységet – ha áttételesen is – az adakozó okozza, majd álságos kirakat-politikával tesz ellene! Honnan van az adakozás anyagi fedezete? Vagy az államtól vagy közadakozásból. Az adományozók mégis nagyon büszkék: Mi adunk!

Nem lenne jobb megoldás az, ha a sok-sok „jótékonykodó” arra fordítaná energiáit, hogy ne kelljen karácsonykor adakozni! Minden magyarnak, élhető, boldog karácsonya legyen. Így is maradna elemi csapás, családi tragédia, ahol sajnos kell a segítség.

Miért nem tiltakoztok, tesztek ezek ellen? – jön logikus kérdésed. Megroppant a nemzet java! Nem gyülekezhet, nem szövetkezhet, csak ha a hatalom engedélyezi! Már a gondolat, sőt egyes szavak használata is bűnnek, megtorolandó cselekménynek számít. Ha véded a tulajdonod és sérül a tolvaj, a hatalom téged ítél el. Nemzetiség nevét mondani rasszizmus, büntetendő. Ha görbén nézel, rámehet munkahelyed. Van 3-4 millió, akiket a hatalom megfizet – ezeknek nagy része szolga – a többi 6 millió nem számít, éhen is halhat, hangja nem lehet. De azért ne hidd, hogy gyáva lett a magyar! Nem fél, magát nem kíméli, de családjáért, szeretteiért szinte mindent eltűr.

Értem! Váltottál a kérdések természetében!

Miért van idegen rendszáma a felsőőri, pozsonyi, kassai, munkácsi, csíki, háromszéki, aradi, újvidéki, szabadkai látogatóink buszának? 38-ban bevonultunk a Felvidékre, 39-ben megszálltuk Kárpátalját, 40-ben Erdély északi részét csatoltuk vissza, 41-ben miénk lett Bácska! Most újra idegenek bitorolják?

Válaszom, ami kissé messzebb kezdődik, legyen megnyugtató számodra! A Kárpát-medence, a föld ősi, szakrális helyének megőrzése évezredekkel ezelőtt Teremtő által Őseinkre bízatott. Az emberi történelem, a természet viharai időnként elsodorták véreinket, de mindig visszatértek isteni feladatuk teljesítéséhez. Őrizni a Kárpátok ormaival körített területet, használni a hegyek kincseit, ápolni és fejleszteni a belső medence bő vizekkel öntözött termőföldjeit, egyesíteni a mesés keletről tengeren és szárazföldön érkező kereskedők útjait valamennyi környező nép javára.

Ez évezredekben számolható történet! Ehhez képest mi ez a néhány évtized? Talán egy pillanat, ami úgy tűnik el, hogy nyoma sem marad! Visszatér a föld legszebb, legértékesebb egysége a magyarok által gondozott Kárpát-haza. Ezért tenni, ez a mi küldetésünk!

Miért a magyarok feladata ez? – kérdezed.

Te Katona! Ne viccelj velem! Te, ott a magyarok hétemeletes életfájának valamelyik szintjén, sokkal jobban tudod mint én, hogy magyarnak lenni nem csak nemzetiség!

Magyarnak lenni hit és szeretet,
magyarnak lenni bátorság és önfeláldozás,
magyarnak lenni tanítás és türelem,
magyarnak lenni igazság és becsület,
magyarnak lenni küldetés!

Aki mindehhez hitvány, az magyarnak alkalmatlan!

Akkor hát magyarok: Adjon az Isten!

Tián József – Hunhír.info