Alapvető paradigmaváltás szükségességéről beszél ma már mindenki. A profit központú világot emberközpontúra változtatni.Ez, hétköznapi nyelv…en, azt jelentené, hogy a döntéseket alsó, közép és felső szinten, akár a politikában, akár egy vállalat életében, sőt, a magánemberi döntéseknél is, elsősorban ne a “hogyan tudunk minél több pénzt csinálni, újabb és újabb javakat szerezni” elv mentén, hanem a “mitől lesz összességében jobb az adott közösséget alkotó embereknek, és így nekem is” elv határozza meg.

Ezt ma már mindenki hangoztatja, szavakban. Ugyanakkor, tényleges értékrendjébe, és ezáltal viselkedésébe csak nagyon keveseknek sikerült átvinni. Amikor valóban döntést kell hozni, akkor a hangoztatók többsége már nem hajlandó akár egy kicsi áldozatot sem meghozni azért, hogy tetteiben is érvényesüljön a szavakban általa is oly hőn áhított paradigmaváltás – hogy másfajta értékben, és hosszabb időtávon, de többszörösen visszakapja az áldozatot, amit hozott. Visszakapja törődésben, létbiztonságban, büszkeségben, szeretetben. Nem értjük még, és nem tudjuk kivárni a MOST elégedettségével szemben a jövő boldogságát.

Az örök érvek: miért fizessek többet a dolgozóimnak, ha ennyiért is kapok megfelelő munkaerőt? Miért érjem be napi 8 óra munkájukkal és engedjem haza a családjukhoz, ha egyszer 10-12-t is ledolgoznak, mert féltik az állásukat? Mit érdekel, hogy ha a törvényeknek többé-kevésbé megfelel, akkor emberi oldalról nézve milyen embertelen feltételekkel, hogy rakom utcára a családanyát, a családfenntartó apát? Miért vegyem meg a magyar terméket, ha egyszer három forinttal olcsóbb az import, és a három forinton még vehetek magamnak valami, egyébként teljesen felesleges dolgot? Miért figyeljek oda a szomszédomra, miért kockáztassak bármit is a melléállással, ha látom, hogy valakit bántanak, kirabolnak? Miért…? MIért…?

Miért ne ÉN, az ÉN igényeim legyenek mindennél fontosabbak? Hiszen, velem sem foglalkozik senki….

Még mindig így gondolkodunk, és csak vágyjuk az emberközpontú világot, de áldozni érte, főleg elkezdeni a sort, nem vagyunk hajlandóak. Se pénzt, se javakat, se élvezeteket, se időt, semmit.

Ez az írás nem mindenkinek, és nem egyformán szól. És fontos: a paradigmaváltás nem azt jelenti, hogy puritán módon, aszkétaként kell élni, és mindenről lemondani a közösség javára. Hogy az emberközpontú világ megvalósításához mikor, kinek, milyen lehetősége van, mi az elvárható, és mi az irreális áldozatvállalás, hogy ő mikor, mit tud hozzátenni, mindenkinek magának kell éreznie, felismernie. És belül elszámolnia: tényleg lényeges, a boldogságához szükséges dolog múlik azon, hogy akkor éppen a pénz és a javak mellett döntsön, az Ember ellen? És, valóban szükség van-e arra az áldozatra, amit a többiektől elvárunk az emberközpontúság égisze alatt, vagy csak a saját életem kényelmesebbé tétele, pénz és javak megszerzése a célom vele…? Esetleg, saját életem jobbá tételéhez másoktól várok el olyan erőfeszítéseket, áldozatokat, amelyekre én lusta vagyok?

Kívülről sosem érkezhet ezekre válasz, más nem mondhatja meg a frankót. Sőt, óvva is intenék mindenkit az ítélkezéstől.
Ezeket a kérdéseket minden helyzetben, mindenkinek magának kell, saját lelkébe nézve megválaszolni, és a tükörbe nézve megvívni a csatát. Ezért olyan nehéz, és ezért haladunk olyan lassan a szebb jövő felé. Mert először magunkban kell felépíteni.

Ehhez kívánok minden magyar embernek erőt és őszinteséget 2014-re, egyben boldogságban, szeretetben gazdag, sikeres új évet!

Bertha Szilvia
Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselője
Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottság
Jobbik Gazdasági Kabinet
www.berthaszilvia.hu

Hunhír.info