A 90-es évtized elején jelent meg a magyar oktatásban az úgynevezett tankönyvpiac. Az akkori MDF-kormány liberális illetékesei elkezdték a tankönyvkiadás és forgalmazás liberalizációját, piacosítását.

Ez csak csekély mértékben jelenthetett ideológiai elmozdulást a pártállam által rögzített sémáktól. A tankönyvek szerkesztését, összeállítását, forgalmazását nagyrészt a fővárosi SZDSZ-hátterű és kötődésű kiadók szerezték meg, természetesen a vele járó nagy összegű, sok esetben az állam által garantált profittal.

A társadalomtudományi, a világnézet-formáló tankönyvekből nagyrészt a régi pártállami dogmák és a baloldali és liberális értékrendszer csengett vissza. A tankönyv-lobbik jelentős hatalmú iparággá váltak, politika- és világnézet-formáló hatásuk mellett jelentős üzleti tényezők a mai napig.

A 2000-es évtized közepén az SZDSZ-oktatáspolitika továbblépett. A tartalmi követelmények jelentős csökkentése mellett bevezette az úgynevezett kompetencia-központú oktatást. Az még bizonyos határig jó ötlet, hogy a tanulók elemző, logikai, kommunikációs képességeit szándékoztak fejleszteni. Azonban a középfokú oktatás a tartalmi követelmények nagyarányú csökkentése mellett mondhatni formális-logikai, nyelvi elemző gyakorlatokká vált. Utánozva, utolérve a holland, angolszász liberális oktatást, melynek eredményeképp fiatal értelmiségek vagy egyetemisták saját hazájuk történelmével, kultúrájával, irodalmával sincsenek tisztában.

Mondani sem kell, hogy e nyelvi-logikai elemzések új kiadványokat, gyakorlókönyveket, munkafüzeteket hoztak létre. Érdekes módon a brit tankönyvekben elférnek egymás mellett a lexikális anyag és a kompetencia-jellegű feladatok. A szövegértési és egyéb bűvészkedések mellett rohamosan zuhan középiskolásaink műveltségi szintje az összehasonlítások alapján. Természetesen e helyzet okai összetettek. Köztük megtalálható a bulvármédia hatása, az oktatás jogi feltételeinek tragikus következményekkel járó liberalizálása.

Végső soron, az állam és az adófizetők fizették eddig a kiadók és szerzők lényegében társadalmi hasznot nemigen eredményező, indokolatlan mértékű profitját. Ennek akar most teljesen helyesen véget vetni az államtitkár asszony. Két évtized múltán, végre eljött a tartalmi kuszaságok és a felesleges pénzkidobás vége.

Meglátásom szerint még párhuzamosan kettő tankönyv sem szükséges. A Nemzeti Alaptanterv követelményei figyelembevételével, a különféle korosztályok és iskolatípusok számára a sajátosságoknak megfelelően egy-egy egységes tankönyvet kellene kidolgozni, mely magában foglalhatná a lexikális ismereteket és a kreativitást kibontakoztató, a jelenleginél ésszerűbb kompetencia-jellegű feladatokat. Ezáltal könnyebben érvényesülhetne az egységes műveltségi követelményrendszer átadása, közvetítése. A tankönyvek, az alaptanterv és a követelményrendszer kialakításában a szaktudományos intézmények, pl. az MTA segítségét kellene igénybe venni.

Az ideologisztikus jellegű tantárgyak esetében pedig mindemellett a tényközlésre kellene szorítkozni. Nem hiszem, hogy példaként Róma és Karthágó háborúiról jelentős eltéréssel lehetne írni. Legfeljebb az a kérdés, hogy határozott, vagy határozatlan névelővel kezdőzhet egy mondat. A történetfilozófiai, ideológiai tekintetben elütő kérdések esetében pedig a fő politikai tényezők szakértőinek bevonásával egymás mellett kellene közölni az eltérő álláspontokat. Ez főként a XX. század történelmére vonatkozik, de természetesen más kérdésekre is. Így példaként az emberiség létrejöttére vonatkozóan az ortodox egyház fellépése eredményeképp a szerb tankönyvek párhozamosan közlik a darwini elméletet és a teremtéstörténetet. Aki ugyanis csak a darwini elméletben hisz, annak esetében fennállhat a veszély, hogy egész életében majom maradhat…

Reménykedve várhatjuk tehát azon lépéseket, melyek egy olcsó, hatékony, nemzeti, keresztény, erkölcsi értékeket, tudásbeli többletet közvetítő oktatás felé vezetnek. Mivel a magyarság sem nyersanyagokkal, sem növekvő, burjánzó embertömegekkel nem rendelkezik, előrelépésünk kizárólagos útja az eredményes és hatékony oktatás. Ahogyan Németh László megfogalmazta, az emberi minőség forradalma. Hiszen évszázadok óta a magyar minőség, tehetség csodákat teremtett az egész világ számára.

E cél felé eredményes, jó lépés a tankönyvpiac felszámolása, az egységes követelményrendszer és világnézet kialakítása. A tankönyvpiac és szereplői pedig találják meg helyüket a felkészítő, kiegészítő könyvek kiadásában, forgalmazásában. Kizárólag piaci alapon.

Károlyfalvi József – Hunhír.info