A felszólalók a szombati soproni Bánffy Miklós szoboravató ünnepségen, a hűség napi megemlékezésen kiemelték, az, hogy 1921-ben népszavazás dönthetett Sopron és a környező nyolc település hovatartozásáról, nagyban gróf Bánffy Miklós diplomáciai érdeme. Trianon máig élő revíziója kikényszerítőjéről, Rongyos Gárdáról, Prónay Pálról, Héjjas Ivánról, a dicsőséges szabadcsapatokról, a Lajtabánságról természetesen nem beszéltek. Hátha megorrolnának érte egyes liberálisok.

A korabeli népszavazáson 15 334-en, köztük a soproni polgárság mintegy 73 százaléka Magyarország mellé tette le szavazatát.

Az eseményre utalva Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere kiemelte, Sopron nemcsak Magyarországhoz hűséges, hanem azokhoz az emberekhez is, akik tettek a városért. Bánffy Miklós munkássága, élete pedig arra késztethet minket, hogy a nemzet megújításával foglalkozzunk – fogalmazott a miniszter.

Szájer József európai parlamenti képviselő a többi között arról beszélt, hogy a gróf tevékenysége mutatja, az értékeket és az érdekeket össze lehet hangolni. A magyar politikusoknak is a magyar értékeket kell képviselniük – tért ki napjainkra az Európai Néppárt képviselőcsoportjának alelnöke.

Fodor Tamás (Fidesz-KDNP), Sopron polgármestere kiemelte, Sopron 1277-ben is bizonyította már hűségét, amiért szabad királyi városi rangot kapott. Az itt élők hűségükkel minden időben a haza és a nemzet szeretetét mindennél előbbre valónak tartották és tartják ma is, napjainkban – mondta.

Firtl Mátyás (KDNP), Sopron és környéke országgyűlési képviselője a Bánffy-szobor üzeneteként azt fogalmazta meg, legyen ez egy örök jel Sopronban, hogy a magyar nemzet egységes és összetartozik, és felelősséget viselünk minden magyarért.

Gróf Bánffy Miklós szobra Párkányi Raab Péter alkotása. Az egykori külügyminisztert karosszékben ülve, idős, öltönyös úrként ábrázolja, kezében egy könyvvel. Körülötte pedig kődarabok, amelyek a szétszakított országot szimbolizálják.

Hunhír.info – kommentár: Hírportálunk üdvözli, hogy végre Trianon máig élő, egyedüli revíziójának egyik diplomáciailag meghatározó személyisége szobrot kapott a magyar nemzeti ellenállás neoszakrális városában, Sopronban, ugyanakkor ezáltal is bizonyítottnak látja, hogy egyértelműen szükség van a Fideszen túli politizálásra, a politikai szóhasználatban szélsőjobbnak nevezett tömörülésekre. A szoboravató iskolapéldája annak, hogy a polkorrekt, egy bizonyos elvárásoknak mindenképpen megfelelni akaró Fidesz tesz ugyan egy gesztust a magyarság nemzeti érzelmű része felé, de azzal a kézzel, amivel ad, egyszerre el is vesz. Azzal, hogy szobrot kapott egy diplomata, amely ténylegesen, tevőlegesen hozzájárult Sopron és a hűséges falvak visszatéréséhez az ősi honhoz, még nem jelenti azt, hogy megfeledkezhetnénk az előzményekről, a Prónay Pál vezette Rongyos Gárda és a dicsőséges tiszti különítményesek, az őrvidéki magyar falusiak honvisszaszerző fegyveres tevékenységéről.

Feltehetnénk a kérdést, hogy miért következett be ez az állapot, hogy a történelmünk dicső fejezeteiből önkényesen kiragadva egyes részleteket élünk úgy az emlékezéssel és az emlékeztetéssel, hogy míg egyes politikai személyiségek felmagasztosulnak, addig másoknak továbbra is csak az elhallgatás jut. A válasz nagyon egyszerű. A mai Magyarországon mindent a magyarországi zsidó kisebbség harsány köreinek elvárásai szerint kell bemutatni és értelmezni, és hiába a történelmi tények, nem szerepelhet a magyar panteonban olyan személy, aki ezen körök és páholyok számára ellenszenves, vagy elutasított. Honvisszaszerző Prónay Pál, a Rongyos Gárda és a dicsőséges tiszti különítményesek ugyanis Nyugat-Magyarország felszabadítását megelőzően aktív részesei voltak annak, hogy a Magyarországot uraló, a Trianont előkészítő, a jobbára zsidók vezette patkányköztársaság terroralakulatait likvidálni tudják, és a magyar parasztokat brutálisan megkínzó, származásuk miatt felakasztó tömeggyilkosok megkaphassák méltó büntetésüket.

Az alapkérdés megint csak az, hogy bizony a vörös terroristák és segítőik között nagy számban akadtak zsidó származásúak, és a patkányköztársaság elleni küzdelem során így természetszerűleg zsidókat is felelősségre vontak, illetve likvidáltak a magyarországi rend és jogállam visszatérésének elősegítői. Azzal nem foglalkoznak a Prónayt, Héjjas Ivánt és a Rongyos Gárdát antiszemita gyülevészhadnak kikiáltók, hogy nem azért akasztottak fel a tiszti különítmények gonosztevőket, mert zsidó származásúak voltak, hanem azért, mert vagy aktív közreműködői, vagy segítői voltak annak a terroridőszaknak, amelyben sajnálatos módon döntő szerep jutott a zsidóság egyes képviselőinek.

Sajnálatos módon, pont a jelenlegi hazai zsidóság döntő többsége számára lehet kellemetlen és elfogadhatatlan, hogy egyes, az őket is szellemi terrorban tartó megmondóembereik és véleményvezéreik folyamatosan általánosítanak, és mindig a zsidóság egészéről beszélnek, mintha más népekhez, nemzetekhez hasonlóan ők nem lennének éppolyan differenciáltak, éppolyan sokszínűek, s közöttük ne lennének különböző nézetek, ideológiák követői. A tiszti különítményesek és Prónay Pálék – igen, kimondhatjuk – a patkányköztársaság elleni harc során és annak lezártával zsidó származású embereket is likvidáltak a terrorcselekményekben való részvétel miatt. És itt az időbeni lényeges eltérés, hogy a fehér kesztyűs, darutollas katonák és a hozzájuk csatlakozott parasztok, egyetemisták, hivatalnokok, hadapródok nem úri passzióból akasztgatták a szegény, szerencsétlen zsidókat, hanem olyan emberekre vadásztak, akik öltek, gyilkoltak a terrorköztársaság szellemében.

Mint ahogyan nem lehet azt mondani, hogy minden zsidó felelős Trianonért, a patkányköztársaságért, úgy azt sem lehet elhallgatni, hogy Magyarország keresztre feszítésének és a terroruralomnak zsidó származású szereplői is voltak. Az viszont, hogy emiatt egy magyar történelmi személyiség nem kaphatja meg az őt megillető helyet a magyar históriában, nem csak kettős mércés megközelítés és minden nemzetben gondolkodó ember számára elfogadhatatlan, hanem azt is jelzi, hogy szükség van a polkorrekt, a zsidó kisebbség kisebbségben lévő és a saját többségüket is szellemi terrorban tartó harsány és támadó rétegének behódoló kormánypárton kívül az igazat és a valódit bemutató és képviselő “szélsőjobb” tevékenységére is.

Kostás Roland – Hunhír.info