Azon nem csodálkozunk, hogy a fősodor visszafogottan kezeli a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke, Toroczkai László győzelmét az ásotthalmi polgármesteri posztért vívott választási harcban. Szinte csak az alaphír kategóriában jelenik meg az esetről egy rövidke tudósítás, viszont ismételten nyilvánvalóvá vált, hogy a struccpolitikával, az elhallgatásokkal, a társadalmi problémák szőnyeg alá söprésével már nem lehet a felszínen maradni a magyar közéletben és belpolitikában. Toroczkai megválasztása egy olyan összetett jelenség, amelyet több szempontból is elemezni kell, de a legfontosabbakat már most leszögezhetjük: 23 évvel a csillagváltás után a liberális demokrácia teljes kudarcaként és az erős, gondoskodó állam iránti igényként a társadalom egyik legnagyobb problémája, a közbiztonság kérdésére adott határozott, radikális válaszként értékelhetjük, hogy az ország ötödik legnagyobb kiterjedésű községe a nemzeti radikális mozgalmárt és politikust, Toroczkai Lászlót juttatta a polgármesteri székbe.
Toroczkai mint mozgalmár a 2006-os tv-ostromtól kezdődően került a hazai és a nemzetközi média, illetve közvélemény érdeklődési körébe, áthatolva a politikai és médiafősodor elég magas szimbolikus falán. A polgármester-választásra készülve ellenfelei mintegy lejáratásképpen a tv-ostromban betöltött szerepét próbálták erősítgetni a választópolgárok számára, a liberálisok által a csőcselék győzelmének nevezett akció emblematikus figurájaként jellemezve.
Mint ismert, a tv-ostrom és a 2006-os forradalmi hangulatú események annak a társadalmi reakciónak voltak a leképződései, amelyben az emberek ideológiai és pártpolitikai síkokon is túllépve a hazugság, a megvezetés, az idegeneknek, azok gazdasági körének való megfelelés ellen léptek fel a másfél évtized alatt felhalmozódott elkeseredettséggel és erővel. Az, hogy Toroczkai mostani ellenfelei az ebben a folyamatban játszott szerepéért próbálták támadni, bumeráng módjára ütött vissza, és nemcsak a tv-ostromot helyezte új megközelítésbe a hétköznapi ember által, hanem azt is jelentette, hogy ez a cselekménysorozat számára nem lehet teljes mértékben elvetendő.
A gyurcsányista rezsim elleni utcai tüntetések egyik vezéralakja paradoxnak tűnő módon a későbbi gyurcsányisták támogatásával is győzedelmeskedett, és ez a legfontosabb intő jel a kormánypárt és az úgynevezett demokratikus ellenzék számára. Hiába ajvékoltak a Gyurcsány-párt prominensei, hiába nácizták, fasisztázták le a mozgalmárt, azok a DK-sok, akik korábban testületileg az MSZP-hez tartoztak, nem vonták meg a bizalmukat attól az embertől, aki Magyarország legégetőbb társadalmi problémáira kíván választ adni, s ráadásul úgy, hogy politikai győzelmével teljesen kiforgatja a meglévő politikai trendeket. A csőcselék vezérének kikiáltott Toroczkait az egyszerű, hétköznapi emberek a rend megtestesítőjeként látják viszont, és megválasztásával azt is jelzik, hogy az emberek mindennapjainak boldogabbá, jobbá tétele felülír minden ideológiát és politikainak mondott hovatartozást.
Erős állam, erős közbiztonság, a család, az élet fenntartásának lehetősége átlép minden szellemi, ideológiai kérdés felett, és aki egy személyben ezt megtestesíti, az elnyeri a magyarországi többség, a vidéken élő békére, rendre és normális életre vágyó ember szimpátiáját.
Mit is jelent Toroczkai győzelme? Egyértelműen azt, hogy a hatalmon lévőknek és a magukat demokratikusnak nevező ellenzékieknek egyszerűen rá kell jönniük: politikai zsákutca egész eddigi tevékenységük. Magyarország nem a megfelelés-kényszeres, nemzetinek mondott politizálásával, hanem egyértelműen a Fideszen túli kérdések megválaszolásával és a problémamegoldásokkal kíván újraépítkezni.
Toroczkai győzelme azt jelzi, hogy az emberek nem kérnek a kettős mércéből, nem kérnek a nekünk minden jár, “csak azért” pozitív diszkriminációs politikából, az elszegényedésből, a megtévesztő devizahitelek álszent világából, és a több évtizedes multikulturális agymosás ellenére is az általános emberi alapértékekhez kívánnak visszanyúlni. Azokhoz, amelyek az ember agytekervényeiben egy több tízezer éves töretlen folyamat meghatározó részei. Ha dolgozom, küzdök, akkor örülök a munkám eredményének, elfogadom, hogy tevékenységem, tudásom, hozzáállásom okán lehetnek nálam jobbak és gyengébbek. Élhetem az életemet a családomnak, a gyermekeimnek, a hétköznapi általános emberi örömöknek, mert nem rettegéssel telnek el napjaim amiatt, hogy gonosz emberek tevékenysége eredményeképpen történik-e valami nemkívánatos velem, vagy a szeretteimmel. Magamnak érzem ezt az országot nem csak azért, mert itt születtem, hanem mert a jól behatárolható és visszaadható történések után azt a lehetőséget választom, hogy része legyek egy olyan társadalomnak, ahol az állam gondoskodik, de ugyanakkor egyformán követel az alkotóitól. Nem diszkriminál semmilyen irányban sem, a jóért jót, a rosszért rosszat kínál, és nem rúgja fel a rend legalapvetőbb kérdéseit.
Toroczkai egy olyan vidéken lehetett polgármester, ahol erőteljesen jelentkeznek a keleti országrészek problémái, amelyek pont az ország földrajzi elhelyezkedése miatt sokkal erőteljesebben és látványosabban jelentkeznek, mint a nyugatabbra fekvő részeken. Munka, nyugodt, biztonságos élet, rend, megélhetés és egyenlőség. Szociális jelszavakkal operáló politikai erő, az úgynevezett baloldal is Toroczkaira szavazott és ez egyértelműen a baloldalinak mondott fősodratú politika totális nevetségessé tétele, illetve elvetése.
Az emberek nem kérnek a milliárdos proletárokból, a bankárok, befektetők érdekeit képviselő internacionalistákból, hanem ismételten csak a munka, a függvényében megteremtett jólét, a közbiztonság és a rend az, ami életüket mozgatja és előbbre viheti.
A liberális fősodor nem egy alkalommal utalt rá, hogy Toroczkai az úgynevezett Betyársereg elnevezésű nemzeti radikális önvédő alakulat egyik alapítója, és ennél a kérdésnél is meg kell állnunk egy pillanatra. Az egy dolog, hogy a XIX. századi betyárjaink az évszázadok folyamán az egykori gonosztevőből a népért áldozó hősök lettek misztifikált alakjaikkal, akiknek késői utódai mára paradox módon nem a rendetlenséget és a káoszt, hanem pontosan a rendet és az erre való igényt, a biztonságot jelképezik.
Tv-ostromlók, betyárok emblematikus arca társadalmi programot hirdetve nyeri el egy település lakói döntő többségének szimpátiáját, írja felül az ideológiai megközelítéseket és a politikai hovatartozások kérdését, és példázza azt, hogy Magyarország milyen irányba szeretne továbbfejlődni. Mert lehet különböző értelmiségi, jobbos-balos műhelyekben ideológiákat és elképzeléseket gyártani, az élet mindig rácáfol az elméleti politizálásra, és arra, hogy nem a rend, az igazi társadalmi-szellemi alapegyenlőség alapján próbálnak politikai erők programokat készíteni és nyújtani.
Lehet prolizni az ásotthalmiakat egyik oldalról, lehet fasisztázni, nyilasozni Toroczkait a másikról, a társadalmi élettől elrugaszkodott, az emberi lét alapszabályait felrúgó nézetek, megtévesztő ideológiák csak ideig-óráig befolyásolhatják az emberek érzelmeit. Toroczkai győzelme kifejezi azt az emberi vágyat, hogy eltűnjenek a borzasztó társadalmi különbségek, az embert a munkája és tevékenysége alapján becsüljék meg, és idejét a családjára, a saját és a szűkebb-tágabb közössége boldogulására, s nem pedig az állandó rettegésre és félelemre alapozhassa.
Az összegyűrt ideológiák, a szó és a tett összhangjának korábbi megbontása, illetve ennek a folyamatnak az elvetése köszön vissza Toroczkai győzelmében. Nyugodtan állíthatjuk, hogy Toroczkai személyes politikai és közéleti pályafutása az a bizonyos “elmúlt 40”, illetve azóta az újabb 23 év történései azt bizonyítják, hogy csak olyan társadalmi-politikai berendezkedés győzedelmeskedhet, amely az egykori szocializmusnak nevezett gazdasági-társadalmi meghatározás, illetve a jelenleg liberális demokráciajogként aposztrofált káoszhalmaz olyan kiegyenlítődését tudja produkálni. Amely az emberre, személyiségére, általános vágyaira épít, a társadalmi árkokat, az emberek megkülönböztetését abból a szempontból veti el, hogy előtérbe helyez egy örök érvényű jelszót: aki nem dolgozik, ne is egyék!
Koldus Kálmán – Hunhír.info